Könnyedén megállapíthatjuk, hogy a XII. kerület nincs különösebben elkényeztetve, ha a kávézók, süteményezők felhozatalára gondolunk. A közelmúltban felújított, végre régi fényéhez közelítő Lóvasút zugligeti épülete rendezvénytérként és mellette egy kis helytörténeti gyűjteménnyel tért vissza, ám a "kihasználatlan" felére mindenképp vendéglátóhelyet terveztek. A hetekben be is sétált a keménykalapos vadkan, letámasztotta sétapálcáját és megpihent a kirándulás után. Üdvözlünk, Eber Desszert!

Több mint 150 éves az épület, mely egykor a pest-budai polgárság könnyedebb kirándulását szolgálta. Az akkor még Disznózug néven ismert környék hangulatát manapság aligha lehetne visszaadni: szép harmóniában volt flóra és fauna a nyaralókkal, vadászházakkal és budai nagyvendéglőkkel.

Mivel az omnibuszok és a társaskocsik túl kicsinek bizonyultak, létrehozták a lóvasút vonalát a Lánchídtól a Disznózugig, amivel egyszerűbb és kényelmesebb lett a kijutás a belvárosból. 1896-ban korszerűsítették, és villamosforgalmat állítottak a lóvasút helyébe, ám egy sajnálatos baleset miatt a végállomást sík terepre költöztették. 1900-ban ugyanis egy villamosszerelvény "elszabadult" a lejtőn, 4 utas halálát okozva. Kauser József épülete később egy ideig lakóházként is működött, átvészelt két világháborút, ám állapota rohamosan romlott.

A zugligeti Lóvasút épületét szinte az utolsó perceiben mentették meg az enyészettől. 2017-re fejeződtek be a rekonstrukciók, azóta pedig rendezvényközpontként és mini helytörténeti múzeumként működik. Eredetileg szalont és cukrászdát álmodtak ide, utóbbi 2019-ben valósulhatott meg az Eber Desszert beköltöztével.

Először vizsgáljuk csak a nevet: eber. Hogy mondjuk? Ékezettel vagy anélkül? Helyesen ébernek, na de miért éber egy desszertező?

A szó németül vadkant jelent, ami nemcsak Zugliget régi nevére utal (Disznózug), hanem a Disznófő-forrásra is, mindezek pedig értelemszerűen a környéken nagy számban megtalálható vaddisznó-populáció után kapták a nevüket. A Lóvasút melletti hegyoldalban még ma is örömmel ereszkednek le a vadkanok, sokszor tőlük hangos a környékbeli erdőség. Így tehát Eber, méghozzá nem is akármilyen, hanem egy csinos, kemény kalapban, cvikkerrel az orrán járó úr: ő lett a szimbólum, hozzá igazították az arculatot. Sőt, egy kis mesét is, melyet a menü hátoldalán megtalálunk.

Már az ajtóhoz lépkedés is élmény, gyönyörű az épület rövid, kétágú lépcsősora. Az erdő, a tölgyek, a gesztenye, makkok, a baglyok, a gombák egyből megjelennek a tapétán, ahogy belépünk az Eberbe. Szemben pult, oldalt és a fő fogadótérben, valamint a galérián kényelmes ülőalkalmatosságok és egy könyvespolc marasztal. És persze a "kilátás", ami a 4-6-os villamos, a tülkölő kocsisor helyett a budai erdőket jelenti. Az ablak gyakorlatilag egy összefüggő zöld "tapétára" néz, aminél jobban talán semmi sem segíthet az ellazulásban. Az épület előtti teraszon is meg lehet pihenni, ha az időjárás engedi.

Nem titok, hogy a ház összefonódik a MomKulttal, így a vendéglátás része kéz a kézben jár a már jól megismert és megkedvelt Larussal. A termelőhonyha még nincs kész a zugligeti épület alagsorában, ám már haladnak vele, és egyszer minden munka ide összpontosul majd.

Az Eber nem szeretne vendéglő lenni, de még a trendi mindenmentes desszertezők sorába sem beállni, csupán egy megbízható, állandó minőségű helyet szeretnének létrehozni, ahonnan megkezdődhet az erdőjárás egy nagy zacskó elviteles burgonyás pogácsával. De a megfáradt vándorok betérhetnek kirándulás után is, kalóriautánpótlásért. Ugyanígy a környéknek is mankót nyújtanak, hiszen nem kell a Széll Kálmán térig menni, ha vendégségbe kellene vinni pár szelet süteményt, vagy egy rohanós nap után kell beszerezni a születésnapi tortát.

Francia típusú édességeket kínálnak, így beleférhetnek a klasszikusok (pl. Eszterházy torta) új köntösben és a jobbnál jobb újabb kreációk is. A desszertek 590-790 forint között mozognak, a pohárdesszertekért 850 forintot fizetünk, a sós sütemények 10 dekája 400 forint. Telitalálat mind a sajtos, mind a krumplis pogácsa, mi mégis a "sétapálcára" szavazunk, vagyis a sajtos rúdra, mely tökéletes ropogtatnivalója lehet egy erdei pikniknek. Kérhetünk hozzá akár vajat is. Mi több, egész veknikkel is készülnek az Eberben.

Nehéz lenne választani az édességekből, mert a kóstolt finomságok közül mindegyik ízlett. Ha mégis a legjobbakat emelnénk ki, az a málnás, pisztáciás mousse, a túrós passiós desszert, a sóskaramellás buborékdesszert lenne a befutó, a pohárkrémek közül pedig nyilván újra kellett tesztelni a Larusban már megismert, addiktív passiókrémet is. De tonkababos tiramisút, vagy kókusztejes tápiókapudingot is fogyaszthatunk - akár helyben, akár elvitelre is, hiszen kis pohárkában magunkkal is vihetjük őket. A gyerekeknek "egészséges gumicukorral" készülnek, és Eber vadkanos tetkók is lapulnak a pultban.

Prémium teákkal dolgoznak (Zhao Zhou), menő magyar rizsalapú smoothie-t is kérhetünk, és persze csak egy feketére is meg lehet pihenni náluk a vaddisznós tapéta alatt. A környéken lakóknak már nagyon kellett egy ilyen jellegű hely, és a kirándulók is kaptak végre egy minőségi gasztronómiát képviselő pontot, erdei környezetben.