Budapest

Az építész háza a hegyekben – megnyílt a Makovecz Központ és Archívum Budán

Fotó : Polyák Attila / WLB
Makovecz Központ és Archívum

A paksi templom csúcsíves tornyainak, a makói Hagymaháznak vagy a piliscsabai Stephaneum dómszerű tereinek megálmodója, a hazai organikus építészet megteremtője és mestere, Makovecz Imre. Családja otthonául tervezte a XII. kerületi Városkúti úti házat, ám a beköltözést már nem érhette meg. Halála után több mint fél évtizeddel mint archívum és közösségi központ nyitotta meg kapuit a nagyközönség előtt. Ellátogattunk a különleges épületbe, ahol az építész terveit és szellemi örökségét őrzik.

Kis-Hárs-hegyi kalandozásaink során már egyszer Budapesten is találkoztunk Makovecz Imre egyik alkotásával, az újjáépített kilátóval, most pedig meglátogattuk a nagyközönség számára januárban megnyílt központot és archívumot.

Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB

 

A Makovecz Imre által itthon megalapított, és haláláig képviselt és hirdetett organikus építészetnek pontos definíciója nem létezik, de lényegét jó summázza  Gerle János esszéje. A 60-as évek közepén elindult folyamat volt az egyetlen építészeti áramlat, amely a vasfüggönyön túli szovjet blokkban építészeti mozgalom szintjére tudott fejlődni, és ami a 80-as, 90-es években a nemzetközi érdeklődés középpontjába is került. A világszerte négy legismertebb, XX. századi magyar között szerepel maga Makovecz is, Puskás, Bartók és Rubik után. 

Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB

A szerves építészet nem egyenlő a magyaroskodó, népieskedő építészettel, elméleti gyökerei és életfelfogása ennél sokrétűbb és mélyebbre nyúlik. Ihlető forrásai között Makovecz említi Frank Lloyd Wright építészetét – aki elsőként használta az organikus jelzőt saját munkásságára –, a parasztművészetet, de a középkori kisvárosi kultúra és Rudolf Steiner elmélete is nagy hatással volt rá. A nép, paraszti kultúra felé fordulás nem volt új jelenség az építészek körében, már a századfordulón kibontakozó szecesszió, és később a Kós Károly-féle iskola is sokat merített a téma kutatásából.

Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB

Általánosan elfogadott definíciója ennek ellenére nincs, de Makovecz és követőinek épületei elég könnyel felismerhetőek, annyira különböznek minden más stílustól. A lényszerű építmények követik az emberi test alakzatait, Makovecz így vall saját házairól: „Az én építészetem humanizált építészet, emberközpontú. Mindig az arc berendezésére, fiziognómiájára figyelek, mert nem csak a kifejeződés helyét, hanem a formáját is megtalálom benne. Az én számomra attól olyan érdekes a világ, hogy azt látom meg benne, amiből az Úristen kivonult. Az emberi arc imaginárius földrajz. Ezért hasonlítanak az épületeim az ember arcára, fejére, a háztető meg az agy- koponyára. A házaimat látó házaknak neveztem el. Szemük van, szemöldökük, orrféléjük is; mindezzel a belső lényeget szeretném kifejezni, azt, hogy az épület lény…”

Fotó: Polyák Attila / WLB

A szerves építészet elvei szerint az épület természetesen nő ki környezetéből, harmonikusan illeszkedik arra a helyre, ahova tervezték, felhasznált anyaga, mérete és filozófiája szempontjából is, a fa Makovecznél nem pusztán díszítőelem, de az épületek lelke és szerkezete. Az épületeknek  a funkcionális célok mellett egy sokkal magasabb igénynek is meg kell felelniük: a társadalmi, szociális és természeti környezetnek a jobbá tételéhez, esetleges gyógyításához is hozzá kell járulniuk. 

Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB

A frissen megnyitott Makovecz Központ – amelyet az építész saját maga és felesége számára tervezett családi házként, de a beköltözés előtt elhunyt – mostantól a tervek szerint egy többfunkciós szellemi műhely lesz, ahol nemcsak az építész szellemi örökségét ápolják, de hagyatékának jelentős része is kutatható lesz itt.

Fotó: Polyák Attila / WLB

 

A ház csigavonalban tekeredik a telken, az utca felől óvón öleli a belső kertet, a Makoveczi életműben “felrepedő magház” motívumként ismert minták nyomán, de az egykori nappali-konyha fölé magasodó kupolával talán az életműből leginkább ismert, az égi sátort mintázó toposz is megjelenik a házon.

Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB
Fotó: Polyák Attila / WLB

A kiállítási részen rekonstruálták egykori, Kecske utcai irodáját, személyes tárgyaival és mindennapi eszközeivel, de könyvtár és rendezvényekre alkalmas közösségi tér is helyet kapott az épületben. A legváratlanabb részlet számunkra a tervek között megbújó, az egyedi dizájnú cigarettás dobozokat tartalmazó vitrinfiók. Az építész napi két dobozzal is elszívott, szigorúan a “piros malbiból”, ám nem szerette a fenyegető feliratokat, így inkább elkezdett rajzolgatni rájuk. Így született meg a pingvines, angyalos, hangyás és templomos Malbi.

Fotó: Polyák Attila / WLB

A működést a részben Makovecz Imre által alapított Magyar Művészeti Akadémia Művészetelméleti és Módszertani Kutatóintézet látja el 2017 óta, és ahogy már említettük, 2018 januárjától látogatható is az archívum és kiállítás, heti három alkalommal. A tervek között szerepelnek rendszeres kulturális események és estek, rajztechnikai foglalkozások gyerekeknek, de már most nagy a központ látogatottsága, naponta több tucatnyian elzarándokolnak ide. 

Makovecz Központ és Archívum
  • 1125 Budapest, Városkúti út 2.