A kedvelt halbisztró, a Halkakas novemberben végleg búcsút mondott Veres Pálné utcai üzletének, de szerencsére nem hagyták sokáig szomorkodni a vendégeket. A múlt hétvégén már meg is nyitották az új helyet, ahol maradt a barátságos, tengerparti hangulat, a finom ételek és a szellemiség, de pluszban jött a tágasabb a tér, az elkülönített konyha és az új fogások. Ilyen a Dohány és Nagydiófa utca sarkán álló, új Halkakas.

Maga a Halkakas nem új szereplő a budapesti halas szcénában, sőt, a város első, modern felfogásban vett halbisztrójaként tartjuk számon. Jelentse ez azt, hogy 2012-ben Lévai Zsuzsi, pályáját elhagyva, szerelemből megnyitotta, azért, hogy megmutassa, nem csak különleges alkalmakkor és nem csak a Balaton-parton lehet hazai halat enni. És azt is, hogy ha már halat eszünk, tehetjük azt szokatlan változatokban: gyros, halburger, quesadilla, kocsonya, pástétom vagy épp töltött káposzta formájában.

A Veres Pálné utcai kedves kis bisztróról egy idő után kiderült, hogy valóban kicsi – így eshetett meg, hogy 2017 őszén a csapat a költözés mellett döntött. Az újranyitásra nem is kellett sokat várni, december 16-án hivatalosan is felkapcsolták a halformájú égősort a Dohány utca-Nagydiófa utca sarkán állóüzlet ablakán (bejárat az utóbbiból). Vagyis a karácsonyi halászlét és a halas töltött káposztát idén is be tudjuk szerezni innen (20-ig adhatunk le rendelést).

A Halkakas tehát VII. kerületi vendéglátóhely lett, sok klassz újítással. Kezdjük ott, hogy már elég tágas a tér ahhoz, hogy a látványkonyha a színfalak mögé kerüljön, és új technológiai megoldásokkal egészüljön ki, a vendégtér pedig megmaradjon annak, aminek lennie kell. Korábban egy kifőzde állt egyébként itt, ami örökségül egy szuper dobogót hagyott: ez osztja ketté a helyiséget. Idefenn vannak a vizes blokkok és a díszlet leglátványosabb eleme is: a türkizkék, kézzel festett, pikkelyes fal, ami ügyesen megbontja a natúr, pasztellszínű egységet.

Lépten-nyomon halábrázolásokba botlunk: a régi helyről átkerültek a halfigurás képek, a vintage hatású tálaló- és borosszekrény, de az asztalokat például újonnan, saját maguk tették össze. December lévén élesedett az ünnepi díszítés is – van tehát mit nézni, de ha kicsodálkoztuk magunkat az enteriőr ügyesen eltalált stílusán, az étlap után is érdemes ám nyúlni. Ez szemmel láthatóan bővült és fejlődött – a halak továbbra is hazai gazdaságokból és tavakból érkeznek, de húsukat például már nem fagyasztják, hanem sous vide-olják, és még bátrabban kísérleteznek velük.

Ennek eredményét pedig a közkedvelt pontyropogóson, fish and chipsen és harcsapaprikás túrós csuszán túl füstölt busapástétom, harcsa terrine, halleves, pontytempura vagy épp haltálak formájában lehet kóstolgatni. A séfajánlatot is érdemes feltérképezni, ahol előételtől a desszertig, havonta változó fogásokat próbálhatunk ki.

Mi pástétomot, kocsonyát és töltött káposztát is kóstoltunk, és megnyugodtunk, hogy a hazai halakból továbbra is nagyon finom fogásokat lehet készíteni. Előbbieket annak ajánljuk, akik szeretik érezni a hal markáns ízét, utóbbit annak, aki annyira nem. Vegetáriánus fogásokkal is gazdagodott az étlap, így a halat mellőzőknek sem kell kerülniük a helyet. Az ételek mellé kézműves söröket, házi szörpöket és borokat is kortyolgatunk – ezzel pedig teljesen kerekké válik a történet. Örülünk, hogy itt vagy, új Halkakas!