A megkövült budapesti állatvilág felfedezésére indultunk: vajon milyen állatból van a legtöbb a városban? Békésen pihegő oroszlánok, kitárt szárnyú vagy a sétálóutcák tömegét kémlelő baglyok és pávák, lecsapni készülő sárkányok alatt vitt el az utunk, míg a házakat fürkésztük. A Jumanji állatseregletének rohama kedélyes állatkerti korzózás lenne ahhoz képest, ha a budapesti homlokzatok lényei hirtelen életre kelnének, és rászabadulnának a városra.
A budapesti eklektikus vagy szecessziós bérházak és paloták homlokzatait nézegetve kicsit mindig is az volt az érzésünk, mintha valami elvarázsolt városba kerültünk volna, ahol egy gonosz tündér pillantásától kővé dermedtek az állatok, emberek és növények, és csak az átkot feloldó legkisebb királylányra vagy szegény legényre várnának, aki feloldja majd kővarázsukat.
Az apróbb rovarok túl nagy népszerűségnek nem örvendtek, de azért elvétve ilyet is találunk, főleg, ha szimbólumértékük is volt, mint a szorgos méhecskéknek, amelyek főként takarékpénztárak, biztosítótársaságok épületeire kerültek fel.
Mint egy jól felkészült boszorkányszombaton, csúszómászók is akadnak szép számmal, az édenkerti kígyók, gyíkok, békák és mindenféle hüllők riogatják a városlakókat, vagy elüldözik az ártó szellemeket a bejárat közeléből.
Ha elég figyelmesek vagyunk, halakat is találunk, és nem csak a vásárcsarnokok homlokzatáról tátognak ránk. Az egyik legérdekesebb történetű halunk a Szent István tér 1. alatt található: a Lajta Béla tervezte üzletportálon, már ami megmaradt belőle. Az 1907-ben Hecht Jónás és Fia textilnagykereskedő számára készült bolt bejáratai fölött a halas díszítés nem véletlen: utalás a Hecht névre, ami magyarul csukát jelent.
Madarak közül is mindenféle fajú és méretű fészket rakott a homlokzatokon. A tekintélyt parancsoló, kitárt szárnyú sasok, a legenda szerint fiókáit önmaga vérével etető pelikán, bölcs baglyok és természetesen a szecesszió kedvencei, a színpompás pávák is ott tollászkodnak az ablakok körül.
Kisállatok közül tagadhatatlanul kedvenceink a mókusok. Vannak a rémisztő, kissé geometrikus vérmókusok, és a kedélyesen szaladgálók is.
Ahogy nőnek az állatok, és lesz egyre finomabb a kidolgozásuk, úgy bizonytalanodunk el lassan mi is, hogy pontosan milyenről is van szó. De legyen mondjuk kos, és a tevével sem tévedhetünk nagyot. A kutyust nyüstölő gyerekek kompozíciója pedig mintha csak a hátsó kertünkben lenne egy szombat délután.
És végül jöjjenek a kedvenceink, hiszen Budapest kétség kívül az oroszlánok városa. Bár néha nem vagyunk teljesen biztosak abban, hogy a plasztikák alkotói láttak valaha legalább képen ásító, üvöltő oroszlánt, vagy inkább a fantáziájukat használták. De a szavanna urai itt a városban is kedélyesen terpeszkednek sok-sok házon, vagy furcsa kalandokba keveredve akár meg is lovagolják őket.
És ha már a sárkányokat is emlegettük, lencsevégre kaptunk a fantázialények közül is párat. De aki nyitott szemmel jár, láthat főnixeket, polipokat, kimérákat és mindenféle féllényeket is.
