Budapest

120 méteres toronyház Lágymányoson: egy évszázados vita fordulópontja?

Fotó : BudaPart

A budapesti toronyházak és tervezett felhőkarcolók kapcsán – ha nem is évtizedenként, de –
generációnként fellángol a heves vita: illenének-e a városképbe, szükségesek-e, és ha igen, mégis hol épülhetnének fel? A Lágymányosra tervezett 120 méteres torony körüli vita kapcsán kicsit utánajárunk Budapest égbetörő múltjának.

A maga 96 méteres magasságával még ma is a Parlament (és a vele azonos magasságú Szent István Bazilika) Budapest legmagasabb épülete, ám ez hamarosan megváltozhat.

 

Tavaly ismerhette meg a nagyközönség is közeljövő egyik legnagyobb mértékű, egységes budapesti városfejlesztési tervét, a Lágymányoson, a Kopaszi-gáttal szemben tervezett BudaPart negyedét. A beépítési koncepciót a dán ADEPT építésziroda tervezte meg, és amire mindenki felkapta a fejét, laikusok és szakmabeliek, építészek, urbanisták, örökségvédelmisek is, az az ide tervezett 120 méter magas toronyház.

 

Egészen a közeli múltig az egész városra érvényes szabályozás értelmében az 55 méter volt a megengedhető legnagyobb épületmagasság, de ez is csak a Hungária körút vonalán kívül eső városrészekben. (A körúton belül területeken a maximum 30 méteres magasság a megengedett. ) Ám a Fővárosi Közgyűlés decemberi döntése értelmében, előzetes szakmai egyeztetés nélkül módosították a városrendezési szabályzatot, hogy megépülhessen a torony.

 

Fotó: BudaPart

Erre reagált a napokban az UNESCO Világörökségi Bizottsága, amely kritizálja a főváros döntését, mivel a tervezett torony – amely 10 méterrel alacsonyabb csak, mint a tőle alig 1 kilométerre található Gellért-hegy – jelentősen átalakítaná a védett világörökségi látképetA szakmai közeg legnagyobb félelme, hogy ez az egyszeri engedély végül oda vezetne, hogy a “kivételezés” általános gyakorlattá válik, és más, még csak papíron létező toronyházépítések is zöld utat kapnak, úgy, hogy Budapestnek nincs rájuk kidolgozott városképi koncepciója.

 

Fotó: BudaPart

De hol vannak és hol voltak ilyen tervek? 2010 óta napirenden van az Árpád híd környékének átalakulása. Közvetlenül a parton már meg is épült több irodaház, ám ami igazán jelentős városképi átalakulást hozna, az Finta József által megálmodott 100 méteres tűtorony terve. Szintén 90 méteres toronyházak építésének tervéről számolt be az Építészfórum Angyalföldön, a Váci út Róbert Károly krt. kereszteződésben, a tervezett Finta-torony szomszédságában. Az itt épülő felhőkarcolók talán még a lágymányosi toronynál is jobban átalakítanák a budapesti panorámát, mivel látképileg éppen beleesnének a budai dombokról a Parlament irányába elénk táruló látványba.

 

Fotó: Építészfórum

Természetesen nem ezek az első tervek budapesti toronyházak építésére. Már a századforduló környékéről, akkor még az amerikai felhőkarcoló-láztól “megszédült” építészek keze alól is számos olyan terv került ki, amelyek, ha megvalósulnak, nagyon máshogy nézne ki ma a város.  Az egyik talán legismertebb a Gregersen Hugó által a mai Deák tér és a Madách tér közé tervezett 27 emeletes monstrum.

Fotó: Magyar Építőművészet

De a környék amúgy is bővelkedik a felhőkarcoló-álmokban. A szomszédos Városháza mögötti telekre, a mai Akvárium helyére is sokan, a huszadik század első felének legkiválóbb építészei álmodtak karcsú tornyokat és felhőkarcolókat. A mai napig valami miatt folyton kudarcba fulladó új Városháza projekt egyik sikertelen fejezete volt 1940-ben Kertész K. Róbert és Weichinger Károly terve is, amellyel pedig akkor megnyerték a pályázatot.

Fotó: Budapest Városháza tervpályázat

De hogy azért ne maradjunk teljesen amerikai stílusú, art-deco felhőkarcolók nélkül, egy kelet-európai kis testvérük megépült a Fiumei úton, bár ma már ez is csonkán áll. Az 1931-ben átépített OTI (Országos társadalombiztosítási Igazgatóság) székháza tornyával együtt 71 méter volt.

Fotó: egykor.hu

A második világháború után a kapitalista nyugat helyett a Szovjetunió felé fordították vigyázó tekintetüket az építészek is, és az 1953-as városépítési vita egyik sarkalatos pontja is épp a toronyház-építészet volt. Ám az ország gazdasági helyzete, majd az 1956-ot követő újjáépítések nem tették lehetővé az igencsak költséges építkezéseket.

 

A hatvanas években azonban megindultak a magasház-építkezések, és ezek közül a  legtöbb még ma is áll Budapesten. Ekkoriban épült  Szrogh György hatvannégy méter magas, kör alakú Budapest Szállója, a nyugdíjfolyósító székház és a huszonegy szintes Kassai téri lakóház is. Ezeket egy évtizeddel később követte a dél-pesti oldal máig magányosan álldogáló tömbje, a SOTE Elméleti Tömbje a Nagyvárad térnél, a maga 89 méterével. Városi legenda, hogy állítólag a szélben annyira kileng az épület a felső szinteken, hogy a kísérleti kisállatokat és laborokat le is kellett innen költöztetni, mert az állatok rosszul lettek.

Fotó: Fortepan
Fotó: Fortepan

Mint látszik, nincs új a nap alatt, tervek és álmok mindig voltak, meg olyan építészek vagy érdekcsoportok, akik kicsit máshogy látták Budapest városfejlődési irányát. Az, hogy mit hoz a jövő, nem tudhatjuk, mindenesetre a legutóbbi, lágymányosi toronyház esete megint felkavarta az állóvizet, és rátapintott az örökségvédelem legkényesebb pontjára is, vagyis hogyan egyeztethető össze a történelmi városokban a modernizáció sürgetése és a múlt “változatlanként” való megőrzésének örökös vágya.