Emberek a rácsok mögött
A 19. század második felében Európa-szerte elterjedtek az úgynevezett néprajzi mutatványok, amelyek során távoli vidékekről érkezett emberek egzotikus látványosságként mutattak be népcsoportokat. Budapest sem volt kivétel, az Állatkert finanszírozása miatt a látványos artistaszámok, mutatványok mellett sajnos ilyesminek is jutott hely. 1878-ban egy núbiai karaván érkezett afrikai törzsek tagjaival, tevékkel, elefántokkal és más állatokkal, később pedig lapp, sziú és más népcsoportokat is bemutattak. A látogatókat mesterségesen kialakított falvakkal és a hétköznapi életet utánzó jelenetekkel szórakoztatták. A korban népszerű produkciókat ma rasszista, gyarmatosító emberkiállításként értelmezzük. A fotón nem egy ilyen akció látható, hanem Sebeők János író tiltakozó megmozdulása, amit az általa alapított Voks Humana mozgalom nevében szervezett az élővilág pusztítása ellen. Az akció keretében 1989 májusában két napon át beszélgetett ismert emberekkel az Állatkert párducketrecében a témáról. Többféle okból is kerültek tehát az Állatkert rácsai mögé emberek az elmúlt 160 évben.
Diplomáciai tiltakozás miatt bontották le az Elefántház tornyát
Az 1912-ben átadott, keleties stílusú Elefántház fölött eredetileg egy 31 méter magas, minaretre emlékeztető torony állt. Az Oszmán Birodalom diplomáciai úton jelezte, hogy sértőnek tartja egy iszlám vallási szimbólum elhelyezését egy állatházon. A tornyot ezért 1915-ben lebontották.
A vicc szerint hordárok bújtak az oroszlánok bőrébe
A 20. század elejére az Állatkert pénzügyi helyzete leromlott és állatállománya is megfogyatkozott, annyira, hogy Magyar Elek, aki nemcsak újságíróként, de gasztronómiai szakíróként is elismert volt, egy karcolatában azzal tréfált, hogy vasárnaponként hordárokat bújtatnak az oroszlánok bőrébe, hogy legyen mit mutatni a közönségnek. A történet természetesen nem igaz, de jól mutatja, hogy a pesti vicc már az Állatkert 1907-es csődje idején is megállíthatatlan volt.
Pingvin a trolimegállóban, sül a ruháskosárban
Az Állatkert lakói közül többen is megpróbálták önállóan felfedezni Budapestet. A négy hónapos pingvin, Sanyika 2022-ben a Dózsa György útig totyogott, ahol rendőrök és polgárőrök fogták el. Fülöp, a pápaszemes pingvin kétszer is megszökött, egy városi legenda szerint pedig az ostrom után oroszlán szabadult ki megrongálódott ketrecéből. Akadt tarajos sül, amelyet ruháskosárral sikerült elfogni, Valentin, a fakó keselyű pedig előbb kikergette a látogatókat a röpdéből, majd maga is kisétált a nyitva maradt ajtón. Az Állatkert leghíresebb szabadulóművészeit korábbi toplistánkban gyűjtöttük össze.
A reumás kiselefánt Hévízre utazott gyógyulni
Nellynél, az elefántbébinél 1913-ban kezdődő reumát diagnosztizált az Állatkert állatorvosa. Először azt tervezték, hogy a szomszédos Széchenyi fürdő vizével kezelik, ezt azonban a fürdő akkori kialakítása nem tette lehetővé. Nelly ezért 1914 júliusában gondozójával együtt Hévízre utazott, hogy a termáltóban fürdőzve enyhítse fájdalmait. A híradások szerint a különleges fürdővendég hatalmas feltűnést keltett.
Vörösborral itatták a majmokat
Bár legtöbbünk fejében az él, hogy banánt kell ennie a majmoknak, ez nem feltétlenül van így. A most nemesített gyümölcsfajokban ugyanis annyi a cukor, hogy fogszuvasodást és diabéteszt okozhatnának, ha nagy mennyiségben adnák ezeket a vadállatoknak. Hanga Zoltán egy korábbi interjúban elmondta, hogy az állatok étrendjével kapcsolatos trendek folyamatosan fejlődnek, a majmok teájába például egészen a 1990-es évekig kevertek némi vörösbort az ital vérképző hatása miatt. Ma erre természetesen már jobb módok állnak rendelkezésre.
A vízilovakat a Széchenyi fürdő vize mentette meg, tevével szántottak Örkényben
A II. világháború végén az Állatkert állatainak nagy része elpusztult, néhány példány azonban a kert falain kívül túlélte az ostromot. Két majmot egy vénkisasszony fogadott be, három póni egy fuvarozóvállalathoz került, egy papagáj a Teleki téren bukkant fel, Örkényben pedig egy tevével szántottak. Az Állatkert a tevét végül egy lóért cserélte vissza. A vízilovak túlélésében közben döntő szerepet játszott, hogy a medencéjükbe a közeli Széchenyi fürdő langyos artézi vize érkezett. A meleg víz és az állatok zsírtartalékai segítettek átvészelni a telet, 1946-ban pedig még vízilóborjú is született.
(Borítókép: Mohl József – Fortepan)
Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!
Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.
Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!
hirdetés
