A zeneszerző élete során sok városban megfordult és tartózkodott hosszabb ideig, majd élete végét nagyrészt Pesten töltötte. Vörösmarty utcai lakása szinte pontosan ugyanúgy néz ki, mint 150 évvel ezelőtt, így nem csoda, hogy a külföldi zenerajongók egyik kedvenc célpontja. Liszt Ferencet eszerint hasonló rajongás övezi, mint életében – múzeumát mi pestiek mégsem igazán ismerjük.
A Bábszínház előtt egy fekete-fehérre festett pad hívja fel a figyelmünket egy – paradox módon számunkra szinte ismeretlen – emlékmúzeumra. A millenniumi földalatti állomásától néhány méterre, az Andrássy út és a Vörösmarty utca sarkán találjuk ugyanis a Zeneakadémia régi épületét, ami Liszt Ferenc egykori otthonául is szolgált, az első emeletén pedig ma emlékmúzeumot találunk.
A bejárati ajtónál egykor a legnagyobb hazai zenészek adták egymásnak a kilincset. Megfordultak itt tanítványok, zeneszerzők és zenészek és a kor értelmiségének nagyjai.
A két nagyobb szobában szinte pontosan ugyanúgy vannak elhelyezve a bútorok, ahogy nagyjából százötven éve. A bejáratnál egy fémtábla fogad: "Liszt Ferencz lakásán található kedden, csütörtökön, szombaton 3 és 4 óra közt".
A középső szoba egykor ebédlő volt, ennek pontos berendezését nem ismerjük, itt az időszaki kiállítások kapnak helyet. A jobbra található helyiség a háló-dolgozó. Itt többek között megtekinthetjük Liszt hatalmas fekete kalapját, pihenőszékét és az ágy mellett imazsámolyát – a zeneszerző egyébként az 1860-as évek közepén belépett a papi rendbe.
Az íróasztalt Ludwig Bösendorfer zongoragyáros készítette kifejezetten Liszt számára, a középső fiók helyén egy kis hangszert találunk, ami így ideális hely volt a komponáláshoz.
A tágas szalon falait az eredetivel megegyező színű, kék tapéta burkolja. A helyiségben több hangszert is találunk, amelyek között van olyan, amit egy számos szabadalmat jegyző bostoni gyár ajándékozott Lisztnek. A gyártónak fontos volt, hogy az ismert, sok helyre utazó virtuóznak egy saját zongorát adjon.
Az eredeti bútorok között egy kis asztalt is találunk, rajta egy érdekes tárggyal, egy kártyapréssel. Így nem is nehéz elképzelni, hogy milyen lehetett, amint Liszt a barátaival kártyázott egyet, majd a játék végeztével a lapokat betették az eszköz alá, hogy azok egyenesek és kemények maradjanak.
Érdemes ellátogatni a kis múzeumba, négy helyiség az egész, mégis sok élménnyel gazdagodhatunk, még azok is, akik nem számítanak kifejezetten zenerajongóknak.
