Évtizedek óta kellett volna megtörténnie, minden főpolgármesteri választási kampányban szerepelt és a város szégyenfoltja volt: ez volt a Moszkva tér, majd az egykori nevét visszakapott Széll Kálmán tér. Nosztalgiával esetleg Török Ferenc kultfilmje miatt tekinthetünk rá, de túl sok szerethető nem volt benne, valóban katasztrofális állapotban volt.
Ha a tér közepéről indulunk el, az első benyomásunk az, hogy rá sem ismerni a metró épületére, aminek még a vártnál is jobbat tett a felújítás: nappal egy egyszerű, átjárható, funkcionális üvegépület, éjszaka pedig egy izgalmas, belülről világító „tárgy”. A legyezőszerű épület eredetileg 1972-ben épült föl, de kitisztítva teljesen kortárs épületnek tűnik.
A minőségi, csúszásmentes térkőburkolat illesztései közé helyenként olyan csíkokat illesztettek, amelyekben LED van elrejtve. Ez az egyszerű és mégis elegáns megoldás éjszaka dobja majd fel a teret. Aminek sok hasznát vesszük, az az egyik új épület tetején elhelyezett, teraszos kialakítású köztér, ami napozásra, olvasgatásra, de akár találkozókra is alkalmas lehet.
A felújítás során eltűntek a felesleges villamossínek, a bódék és a többi „díszlet”. A téren helyet kaptak az újraegyesített budai villamoshálózat sínpárjai. A bicikliutakat is összekötették a téren, valamint MOL BUBI-állomásra és bringatárolókra is gondoltak a tervezők. A buszmegállókat a tér szélére helyezték, közé fasort telepítettek.
Összesen 179 fa ültetését tervezték, amelyeket sikerült úgy elhelyezni, hogy ne akadályozzák az egyébként jelentős forgalmat. A kedvenc kritikánk az, amikor a wannabe szakértők megállapítják, hogy „bebetonozták a fákat”: most szeretnénk mindenkit megnyugtatni, hogy a fák gyökere fölé egy olyan anyag került, ami átereszti a levegőt, viszont rá lehet lépni.
A Vérmező utca és a Várfok utca felőli rézsűre zöld növényzet került, az utóbbi irányba pedig egy liftet és egy mozgólépcsőt is igénybe lehet venni.
Mint korábban írtunk róla, a több hónapos restaurálás után a tér Szilágyi Erzsébet fasor felőli oldalára került vissza a görög származású, majd Magyarországon letelepedett képzőművész, Makrisz Agamemnon szökőkutas szobra, amit kellemes zöldfelület vesz körül.
Nem ez az egyetlen vizes attrakció, a tér közepére egy párásító és szökőkútként is működő szerkezet került. Továbbra is tudunk az óra alatt találkozni, igaz, egy sokkal modernebb formájú alatt, a régi a Kiscelli Múzeumba került, az újat a Szövetség 39 tervezte.
A tér történetéről egyébként érdemes tudni, hogy a környéken a 19. század második felében még agyagbánya működött, majd ennek területén egy kis tó alakult ki, amelyet telente korcsolyázásra használtak. A 20. század elején egy valódi sportközpont jött itt létre, a tó mellett csarnok és teniszpálya is létesült. Az első világháborút követő évtized közepén készült el Sándy Gyula építész tervei szerint a tér képét máig meghatározó Postapalota mértéktartó, téglasávokkal díszített épülete.
A palota sarkának jellegzetes, kör alakú tornyának gyakorlati funkciója is volt: ez a kis építmény rejtette magában a felvonó gépházát. Sajnos az épület 2008 óta üresen áll; reméljük, hogy a tér felújításával ez is megváltozik. Összességében az Építész Stúdió Kft., a Lépték-Terv Kft.
és a Főmterv együttműködésében megtervezett tér sokkal használhatóbbá, az arculata pedig egységessé vált. Fotógalériánkban megmutatjuk, hogyan fest most a Széll Kálmán tér.
