Ébred a Móricz Zsigmond körtér környéke is, 2015 augusztusa óta pedig valódi zarándokhely lett az édesszájúak körében. Sőt, azok is a Sweetheartba járnak, akik az igazi liége-i tésztás gofrira esküsznek – arra, amelyikben gyöngycukor van, amely nem olvad el sütés közben, és ezért kristályosan roppan. Hihetetlen feltétarzenállal, valódi cukorsokkal hívogat a budai gofribár.

Míg Belgiumban vagy Hollandiában igazán nagy hagyománnyal bír a gofrikészítés és -fogyasztás, addig mi előbb állunk neki egy képviselőfánknak, még mindig szívesen macaronozunk, és újabban örömmel konstatáljuk, ha egy cukrászdában vagy kávézóban eclairt kínálnak. Sajnos a gofrit vagy a maszatoló otthoni sütések alatt ismertük meg, vagy még rosszabb: az előre csomagolt verziókat vásároltuk „vészhelyzet” esetén, szintén gyári pudinggal. Ezeket az emlékeket jó lesz eltörölni, hiszen az eredeti rácsos édesség úgy a legszuperebb, ha nem a mi konyhánkban készül, hanem autentikus recept alapján, hozzáértő kezek csurgatják a tésztát a profi sütőkészségekbe.

A Sweetheart üzlethelyisége picike, nagy részét a konyha foglalja el, de két oldalt magasított székekkel, pulttal és lényegében a kirakatban egy műfűvel borított paddal elég otthonosra sikerült. A pultnál elég sok bűnjel árulkodik arról, hogy milyen csokik és egyéb nyalánkságok kerülhetnek majd az édességre. A biztonság kedvéért egy superjuice-os hűtőt is betettek, hátha valaki a folyton nassoló 90-60-90-es barátnőjével megy a gofrizóba, és inkább csak egy dzsúszt inna. Aki képes erre a cukorillatú gofri-Mekkában, az előtt fejet hajtunk.

A hely két vállalkozó kedvű fiatal ötlete alapján született: egyikük családilag szorosan kötődik Belgiumhoz, s szerette volna, ha ottani kedvenc édessége Budapesten is megjelenik. Első körben a belvárosban szerettek volna érvényesülni, de végül az újbudai üzlethelyiségnél maradtak – szerintünk nagyon jó választás volt. A közelben sok az iskola, pár lépés csak a villamosmegálló, sőt, a környező utcákban a parkolás is jól megoldható, ha autóval érkeznénk, külön csak a gofrikért. A környék egyből szívébe zárta a Sweetheartot. Egyik legkedvesebb vendégük egy néni, akinek először a lánya vitt haza egy desszertet, ő pedig azóta mindennap lejár titokban egy kis kalóriapótlásért.

A választék elképesztő, eleve két típusú tésztát különböztetünk meg náluk. A „Brussels" névre keresztelt verzió légies, és szabályos négyszöget formáz – mi, magyarok jobban ismerjük ezt a változatot. A másik a „Liége", mely tradicionális, formája szabálytalan, állaga tömörebb, íze pedig édesebb a tésztában található gyöngycukorkristályok miatt, melyek hő hatására sem olvadnak el. Ilyen gofrikat ehetünk Belgiumban a papírzacskóból kínált sült krumpli vagy a zseniális kagylós fogások után, simán az utcán, édes street food gyanánt.

Mindkét alaptészta 390 forintba kerül, s rájuk válogathatjuk a számtalan feltétet. Tényleg hihetetlen, hogy mennyire sok mindent rápakolhatunk a gofrira. Persze jobb óvatosan rétegelni, mert ha már 5 íz találkozik, nem biztos, hogy ugyanolyan jó az élmény, mint amikor egy klasszikusabb ízkombót válogatunk össze. A menün a feltéteknél találjuk a krémeket (pl. Nutella, olvasztott belga csoki, vaníliapuding, túrókrém), a gyümölcsöket (pl. banán, eper, kivi), a szórásokat (pl. Oreo, Reese's, Toffifee, pillecukor, Raffaello, mogyoró, Kinder Shoko Bons), a fagylaltokat (pl. vanília, csoki, karamell) és az önteteket (pl. csoki, juharszirup, eper, tejszínhab). Ezek a finomságok 50-200 forint között mozognak. Mi egy liége-i tésztás, nutellás, epres, Hershey's, csokiöntetes verziónak estünk neki (1040 forint). Gusztusos papírtálcán érkezik az inzulinsokk, így garantált a kulturált fogyasztás. A kérdés csak az: mennyit bírunk enni belőle? Tapasztalataink alapján egy nagyon édesszájú versenyző be tudja tolni a pofátlanul megpakolt verziókat egyedül is, de aki csak nassolgatna, érdemes valakivel felesben falatozni. Terveznek szezonális kombinációkat is, így őszre például elég hívogató lenne egy pekános-juharszirupos csoda.

Azoknak sem kell csüggedni, akik a sós ízeket preferálják, mert waffini néven 18 cm átmérőjű, egybesütött „szendvicseket” is kínálnak. Van vörös pesztóval és minden olasz finomsággal megpakolt, tonhalas, négysajtos és serrano sonkás is. Nekünk a lazacos-sajtkrémes-madársalátásra (1190 forint) esett a választásunk, és nem bántuk meg. Laktató és jópofa fogás. Találunk még bageleket is a Sweetheartban, illetve shake-ekben (790–990 forintig) is bővelkednek. Viszont aki a sima epreset, netán vaníliásat keresné, ki kell ábrándítanunk, hiszen csak elvetemült kreációk vannak, mint például a vaníliafagyi-pillecukor-keksz-csokiszirup-tej kombó, a mogyoróvajas brownie-s, az Oreo sajttortás, az epres kalácsos vagy a vaníliapudinggal, fagyival és vaníliás karikával kínált. Már attól a diabétesz kapujában állunk, hogy mindezt leírtuk. Azért a sóspereces, vaníliafagyis, tejes, karamellszószos shake-et megkóstoltuk, de képtelenek voltunk végezni vele.

Ajánljuk tehát a Sweetheartot azoknak, akiknek csokoládé volt a jelük óvodában, akik az ebédből csak a palacsintát ették meg, akik a mai napig le tudnak ülni a Jóbarátok elé egy csupor Nutellával, vagy azoknak, akik már az édesség gondolatától is mosolyognak, és más dimenziókba kerülnek. Kisgyerekkel, a délutáni órákban viszont óvatosan, mert garantált a bepörgés.