Miért számított az Állatkert különleges feladatnak?Húsz éven keresztül foglalkoztam Budapest egy különleges helyszínével, a Fővárosi Állat- és Növénykert rekonstrukciójával. A műtermünk is ott volt, igazi "site-office".
Egyik felújításra váró romból költöztünk a másikba. Laktunk elefántokkal, vízilovakkal, rinocéroszokkal, oroszlánokkal és mandrillokkal. A legjobban az Elefántház tornyában éreztem magam. Hatalmas tetőterasz tartozott hozzá a Zsolnay–kupolák között, esténként kiültünk és néztük a Széchenyi Fürdő fényeit. Nagyon varázslatos hangulata volt. Itt tanultam meg, hogy minden feladatnak adott léptéke van. És az építész egyik legfontosabb feladata erre a léptékre való rátalálás.
Van más épület a városban, ami ugyanígy hatott rád?A Mesteriskolán néhány társunkkal összegyűjtöttünk egy albumnyi házat, amely csak kevesek számára ismert, de számunkra különleges építészeti hatással bíró budapesti helyszínekre kalauzolt. Köztük volt az akkor még elhagyatott Gozsdu udvar, a Füvészkert, a Városháza második emeleti középfolyosója, a Rudas Fürdő öltözőjének 100 év alatt folyamatosan cserélődő csempeburkolata, a Nagyszikla belső terei, a lepukkant Vásárcsarnok, egy Széchenyi-hegyi szálloda, amelyhez egy kör alakú híd vezet.
Azt terveztük, hogy kiadunk egy baedeker-t róluk, amelyben egy térképen bejelöljük, hogy az ismert turista célpontokhoz képest hol helyezkednek el. Be akartuk mutatni, hogy itt élőként is szinte idegenül járunk a városban, az ismertebb épületektől akár csak egy saroknyira, egészen különleges helyekre bukkanhatunk.
Az egészből végül nem lett semmi, de remekül szórakoztunk közben…
A 19-20. század számos ikonikus épületet hagyott ránk. Hogy látod Budapest jövőjét?Budapest világvárosi léptékét alapvetően geomorfológiai adottságai determinálják. Ezt ismerték fel és használták ki mindig is, amikor komolyan gondolkodtak a város fejlesztésében.
Az eklektikus Pest kiépítésekor elkövetett városépítési hibák ugyanakkor inkább festőibbé tették a látványt, mint rontottak rajta.
Budapest voltaképp olyan, mint egy színház: a díszlet a budai hegyvidék, a színpadon a Gellért-hegy, a Várhegy, a Rózsadomb, Pest a nézőtér, finoman emelkedve Sashalomnál már eléri a Gellért-hegy magasságát. A zenekari árokban pedig ott folyik a Duna!
De az egész megfordítva is igaz! Pestnek is megvan a maga előadása, a saját bonvivánjaival, primadonnáival, amit Buda páholysorai önfeledten ünnepelnek. Így a város folyamatosan reflektál saját magára. A két oldal egymás különleges látképe - egymást tükrözik, sokszorozzák.
Különös, hogy ennek ellenére Budapesten mindenből egy volt, egy sugárútja az Andrássy út, egy tere a Hősök tere, egy szigete a Margit-sziget, egy parkja a Városliget, egy közkedvelt kiránduló helye a Normafa.
Mihez nyúlnál bátrabban a városszövetben? Képzeljük el a várost zöld sugárutakkal – az Andrássy útmintájára - a Váci, a Podmaniczky, a Rákóczi, az Üllői, a Soroksári, mindegyik sugárút végén egy-egy különleges hellyel, mint a Ludovika, a Keleti, a Hősök tere, vagy a MÜPA.A Dunán a szigetek füzére, rajtuk a folyó két oldalán lévő városrészeket szolgáló közösségi funkciókkal, a Belváros határán körbefutó parkok zöld gyűrűje (Kovács Csaba ötlete nyomán), és a rozsdazónában, ahol vélhetően az elkövetkező évtizedekben semmi nem fog történni, intenziv zöldítéssel, közösségi kertekkel, haszonerdőkkel, a budai hegyvidék félköríves formáját kiegészítve egy második zöld gyűrűt vonhatnánk Budapest köré. A város, amelyet kettős zöld gyűrű fog körbe… már-már utópisztikusan ideális egy metropolisz számára.Milyen kihasználatlan lehetőségei vannak a városnak?A mai napig nem laktuk be a Budavári Palotát, a Citadellát vagy a Duna-partot, a Kopaszi Gát és az öböl, vagy a vele szemben lévő pesti terület – az egyetlen “dunaparti saroktelek” – is kihasználatlan, de beszélhetünk még Csepelről vagy a Hajógyári-szigetről. Ezek a helyszínek a város legjobb helyei lehetnének, ha megfelelő módon fejlesztjük őket.
Vissza kell állítanunk a belvárosi terek léptékét, hogy a közlekedési csomópontok helyett közterekké váljanak megint.
Le kell bontsuk a felüljárókat a Nyugati és a Keleti pályaudvar elől, hogy a rájuk kifutó sugárutakról a két különleges épület látványa újra érvényesülhessen.
Ha külföldre utazol és hazajössz, mit hiányolsz leginkább Budapestről?Talán egy dolgot említek, ami nagyon megragadott: többször jártam Milánóban, hol színházi premieren a Piccolo Teatroban, díjátadón, kiállításon vagy az Ugo Rivolta Európai Építészeti Díj zsűrijének elnökeként az olasz építőművészek között. Az ott élők számára a kulturális események olyan természetes módon tartoznak a mindennapokhoz, mint betérni valahová egy kávéra, vagy elolvasni a híreket.Hogyan változtatná meg a város képét egy új landmark? Milyen kreatív épületek jöhetnének létre?Ha szélsőséges példát akarok mondani, akkor kreatív lehet egy műemléki épület, ha valamilyen különleges szereppel gazdagodik, egy ügy metafórájává válik. A Várkert Bazár átadásakor az első műtermet a tanumányait éppen akkor Bécsben befejező Stróbl Alajos kapta Ferenc Józseftől. Ezzel elindult egy szobrász karrierje, amelyhez kapcsolódik Budapest legtöbb különleges köztéri szobra.
Egészen biztos vagyok benne, hogy a most megújuló műemléki épület nyitó eseménye egy Stróbl Alajos-kiállítás kell legyen. Nemcsak azért, mert az életmű a család által professzionális szinten fel van dolgozva, és a Nemzeti Galéria raktárai roskadoznak a kompozíciókhoz készült büsztöktől.
Emlékezzünk, hogyan jött haza Stróbl, munkahelyet és munkát ajánlottak neki - nem is akármilyet! Lehet-e ennél szebb hívó szó egy fiatalember számára?
A város tele van izgalmas kihívásokkal, miközben azon törjük a fejünket, hogy legtehetségesebb fiataljaink miért élnek külföldön. Néha persze kitartó munkával a szakember talál feladatot magának, ahogy Polyák Levente kezdte el a semmiből a lakatlan épületek kutatását, integrálásukhoz szükséges társadalmi összefogás szervezését. De így jött létre a KÉK is.
Izgalmas lennemég egy torony a pesti a Duna-parton, amely eddig nem ismert nézőpontját mutatná be a városnak, a messzeségbe vesző, kanyargó folyammal.
Igaz, hogy nagy lovas vagy?Nem, ez sajnos nem igaz! És ezt onnan tudom pontosan, hogy ismerek olyanokat, akik az egész életüket feltették erre. Talán óvatosan azt lehet mondani, hogy lószerető ember vagyok. A lovakkal való együttlét segitséget nyújt felismerni olyan dolgokat, amelyek általában inkább rejtve maradnak az ember szeme elől.
Órákig lehet csendben figyelni őket, ahogy legelésznek, míg lovaglás közben tizedmásodpercenként kell jól dönteni. Ez a kettősség is egy különleges aspektusa a lovakkal való foglalatosságnak.
Segít, hogy egészséges lélekkel fordulhassunk a hagyományaink felé, választ ad, hogyan lehetünk határozottak és filozófikusak egyszerre.Tudnál mesélni a Nemzeti Lovarda terveiről?Mint számtalan pontján Budapestnek, itt is az volt a feladat, hogy rendet kellett tenni egy a háború előtt még jól működő intézményben. Ilyen munkánk volt korábban az Állatkert rekonstrukciója, így ismerősek voltak a problémák és a megoldások is.
Hányan, milyen formában dolgoztok a csapatoddal?8-10 építész dolgozik együtt a feladat léptéke alapján különböző méretű csapatokban. A munka során mindig
a legjobb ötlet, a legkomplexebb megoldás
megy tovább. Ennek kiválasztása az én feladatom, azt gondolom, addig vezethet valaki egy csapatot, amíg ezt jól látja át. Ha sorozatosan tévednék, nyilván abba kellene hagynom és valami mással foglalkozni. A tervezés során az értelmezések különböző rétegei és a köztük fellépő kölcsönhatások nagyon izgalmassá tehetik magát az alkotás folyamatát és poétikussá a végeredményt.
Bánod, hogy nem épült meg minden épületed?Egyáltalán nem.
Vicces, hogy sosem lehet tudni, melyik épület lesz igazán jó, pedig az építészeket rendre azért fizetik, hogy lássák előre, hogy mi fog történni. És persze igyekeznek is derekasan, de a hatás, amit egy-egy épület ki fog váltani, az nagyon sokáig rejtve marad.Fotók:
Juhász Norbert Épületfotók:
PLANT/Atelier Peter Kis
