A jó öreg, ami miatt mindig bosszankodunk, ami sosem elég, amiből már négy vonal is elérhető, de legszívesebben Párizs-módra az egész város alatt lyukas sajtszerű rendszert képzelnénk el. 1896-ra nyúlik vissza a földalatti tömegközlekedés története és 2014 márciusa a legutóbbi fontos dátum.
Egy régebbi anyagunkban
már írtunk
az addig elkészült három budapesti metróvonal érdekességeiről, titkairól, magukról a szerelvényekről és az alagutakról is. A kékszínű orosz járművek 43 évig szállították utasaikat, mielőtt
beköszöntött volna
az Alstom-korszak,
méltóképp búcsúztunk
a 2-es metró rozoga szerelvényeitől is.
Beszámoltunk
a 4-es vonal első látványosabb folyamatairól,
a
Hosszúlépés túravezetőivel, sőt egy komplett képgalériát is közöltünk
arról a napról, amikor az egész város a “négyes” aluljáróiban, peronjain szelfizett és többen csekkoltak be az ingyenes időszakban a régóta várt járműről, mint egy átlagos napon a Heathrow termináljairól.
A frissen elkészült metróvonal nem csak a budapesti közlekedést tette korszerűbbé és gyorsabbá, új építészeti látványosságnak számít a 10, egymástól teljesen eltérő stílusú állomás. Most még megosztó a sok csupaszon hagyott betonfelület, a szédítően tágas terek, a Szent Gellért tér pszichedelikusba hajló mozaikborítása, vagy a Móricz Zsigmond körtér “építőkockái”.
csapatának
metrós tematikájú anyagától
méltán jöttek izgalomba azok, akik követik a hazai és nemzetközi
vizuális kultúra fejlődését , mi is nagyon megkedveltük kreatív kivitelezéseiket.
Most pedig, bár ismeretlen a készítők neve, az imguron lettünk figyelmesek egy gifre, amely az 1896-os kezdetektől, egészen 2014-ig mutatja meg a négyszínű, négy útvonalat demonstráló “kukacot”, építésének
kronológiai sorrendjében .
