Élmény

Carolyn Bánfalvi, Budapest ízértője

Fotó : Carolyn Bánfalvi
Carolyn Bánfalvi, Budapest ízértője

Ismerős a név, ugye? Sokan vannak ezzel így, de közülük jó néhányan talán bizonytalanok azzal kapcsolatban, hogy hol látták legutóbb a száz méterről is magyarnak hangzó vezetéknév és az amerikai utónév párosítását: a CNN cikk aláírójaként, a Food Wine Budapest borítóján, esetleg a legutóbbi, külföldi ismerősöknek szóló túra keresése közben, vagy épp egy tokaji borkóstoló rutinjának leírásában? Megkértük Carolynt, hogy mondja el nekünk, honnan ez a tudásszomj, illetve közlési vágy, ami a Magyarországhoz fűződő viszonyát jellemzi.

We Love Budapest: Honnan származol?

Carolyn Bánfalvi: Az USA-ból, Washingtonból, a fővárosból.

WLB: Miért épp Budapest?

C.B.: Magyar férfihoz mentem feleségül, és ezt a várost választottuk, már nagyon régóta itt élünk.

WLB: Nemrég jelent meg egy Budapest legjeit soroló cikked a CNN oldalán. Hogyan állítottad össze ezt a listát?

C.B.: Azokat a dolgokat tettem bele a cikkbe, amikről saját tapasztalataim alapján úgy érzem, hogy nagyon magas színvonalat képviselnek saját árkategóriájukon belül. Az nekem is és a szerkesztőnek is fontos volt, hogy ne egy homogén lista legyen, amely csak a luxus vagy épp csak a mindenki számára elérhető dolgokat sorolja. Hotelekről, éttermekről, bárokról, fürdőkről és látnivalókról is írtam. Mindegyik szereplőt ismertem már ezelőtt is, csak felül kellett vizsgálni a helyzetet.

WLB: Hogy talált rád a CNN?

C.B.: Szabadúszó újságíróként dolgozom, igazából nem tudom pontosan, hogy esett rám a választás, de szerintem a Saveur magazinban megjelent cikk vagy a könyvem miatt. Az én cikkem egyébként kilóg abból a sorból, amit  pár hete a Budapestről szóló cikkek alkottak. Valóságos dömping volt, de az én írásom egy másik rovatban jelent meg, mint azok.

Fotó: Carolyn Bánfalvi
WLB: A 2007-ben kiadott Food Wine Budapestről van szó? Mennyi idő volt összeállítani a kötetet, illetve hogyan kell elképzelni a folyamatot?

C.B.: Igen. Több éven keresztül teszteltem a helyeket, majd egy év szerkesztés következett. Nagyon elavultnak érzem viszont a könyvet, és azt hiszem, ez akkor is így lenne, ha csak két év telt volna el a kiadás óta. Hihetetlen ütemben fejlődik Budapest gasztronómiai színtere.

WLB: Gondolod, hogy, ha másik országba sodor az élet, akkor is a gasztronómia és az írás kettősségében teljesedtél volna ki?

C.B.: Ezt nem tudom megmondani. Az Államokban újságírást tanultam, aztán egy elég komoly amerikai gasztro iskolát is elvégeztem. Miután beleszerettem a magyar konyhába, a dolgok egymásra épülve, egymást kiegészítve következtek.

WLB: Ha hazamész, főzöl valami paprikásat a családodnak?

C.B.: Igen, de azért örülök, hogy akkor másféle dolgokat ehetek. Imádok főzni, de a magyar konyha eléggé karakteres ahhoz, hogy pár hétre jól essen más ízeket érezni.

WLB: Úgy tudom, túraszervezéssel is foglalkozol a férjeddel közösen. Egy-egy magyar konyhára élesített túrát, hogyan kell elképzelnünk?

C.B.: A kedvenc egyértelműen az a túra, ahol Unicummal indítunk, aztán jöhet a Vásárcsarnok és egyéb húsos helyek. Egyébként vannak budapesti és vidéki túráink, és olyanok is, amelyek az édesség köré épülnek: Rózsavölgyi Csokoládé, Auguszt cukrászda, flódni, kürtőskalács. A túráink lényege, hogy legyen szó akár sült kolbászról, akár a híres irodalmi kávéházakról, igyekszünk érdekes, informatív, kontextusba ágyazott történetekkel tarkítani a sétákat. Ez persze korántsem megy az evés rovására!

WLB: Buda vagy Pest?

C.B.: Budán lakom és nagyon szeretem, de azért nem véletlenül találkoztunk itt, Pesten!

Fotó: Carolyn Bánfalvi
WLB: Melyek a kedvenc budapesti helyeid?

C.B.: BorkonyhaKádár Étkezde, Margitsziget, Vásárcsarnok, DiVino, és a szecessziós épületekért is rajongok.

WLB: Mik a tervek? Kilátásban van esetleg egy újabb könyv?

C.B.: Igen, de arról még túl korai lenne beszélni, most minden a férjemmel közösen tervezett borkóstoló pincéről szól, ami nemsokára elkészül. Ott egyébként lesz egy kis konyha is, úgyhogy tervezünk főzőkurzusokat is! Nagyon várjuk már a nyitást!