Gasztró

Matrjoska Bisztró – orosz és otthonos

Matrjoska Bisztró - orosz és otthonos

A budapesti gasztronómia egykori vaktérképén ma már annyi ország szerepel, hogy megszámolni is nehéz lenne. Az extrém esetektől eltekintve szinte minden nemzet konyhájába belekóstolhatunk, és nem kell vagyonokat áldoznunk arra, ha a sarki kínaiénál különlegesebb kulináris kalandra éhezünk. Ez a bizonyos gasztronómiai térkép, ha újabb nemzettel nem is, de egy autentikus és otthonos orosz bisztróval mindenképp bővült a nyolcadik kerület egyik legszebb részén, a Lőrinc pap téren. Matrjoska Bisztró, terepszemle.

Orosz éttermekben eddig sem szenvedett hiányt Budapest, ám vagy a minőség hagyott maga után kívánnivalót (és elégedetlen vendégeket), vagy az árak tették hozzáférhetetlenné a hétköznapi városlakó számára. A Matrjoska mindkét problémára megoldást jelent, ugyanis az ételek színvonala és az árak fordítottan arányosak, az ízek otthonosak, míg az enteriőr maradásra és visszatérésre inspiráló.
Fotó: Balkányi László
A belső tér meghatározó anyaga a fa, ami nem csupán a betonba, fémbe és üvegbe csomagolt városi környezetből segít kiszakadni, hanem feszengéstől mentes atmoszférát is teremt. Az erdei kunyhó-jelleget a bisztrós kiegészítők – az orosz csemegéktől roskadozó üvegpult a bejárattal szemben, a modern tervezőgrafikát a népmesék képi világával vegyítő falfestmények –, valamint a szamovár-csillárokhoz hasonló ötletes megoldások tompítják.
Fotó: Balkányi László
Az időről időre megújuló étlapon inkább a nemzetközi fogások dominálnak, kiegészülve tradicionális orosz ételekkel. A kóstolás alapján, a tévedés minimális kockázatával ki merem jelenteni, hogy az orosz és a magyar konyha rokonlelkek, a Matrjoska pedig műfajában a legháziasabb; persze házias mivolta – az alapanyagoknak, a tálalásnak, és úgy általában a hely szellemének köszönhetően – a csúcsgasztronómia kontextusába ágyazva valósul meg.
Fotó: Balkányi László
A levesek közül mindkettő (a céklára improvizált borscs, ami tulajdonképpen “a gulyás szláv megfelelője”, valamint az olajbogyóval, kapribogyóval és temérdek hússal súlyosbított szoljankát) kanálvégre került, némi fokhagyma, két szelet házikenyér, és egy kis csupor tejföl társaságában. Első ránézésre egyik sem tűnt túlzottan kiadósnak, ám egyrészt a tányér megtévesztően mély, másrészt az egymással hibátlanul harmonizáló hozzávalók a borscsot és a szoljankát (mindkettő 1100 forint) is főételesen laktatóvá teszik. Az önismétlés a rossz író ismérve, de ezúttal nincs más választásom: az összhatás kifinomultan házias volt és gyerekkorom nagymamás vacsoráit juttatta eszembe.
Fotó: Balkányi László
A főételek első tesztalanya a füstölt sertésszűz (1900 forint) volt, de inkább a pilmenyi (1800 forint, kétféle hússal töltött tészta, a ravioli orosz interpretációja) piszkálta a fantáziámat. Előbbi puha volt, kívülről pont kellemesen kérges, utóbbi pedig laktató és finom, ám viszonylag kevés újdonsággal szolgált. Miközben a desszertet vártuk, az első két fogást kvasszal (karamellizált kenyérből erjesztett sörszerű üdítő) és tarhunnal (tárkonyból készített, smaragdzöld szomjoltó, ízre abszintos) öblítettük le.
Fotó: Balkányi László
A 900 forintért vesztegetett édességek minden aspektusból egymás antitézisei voltak: a brownie-jellegre építő, házi szilvalekvárral tálalt csokoládévariációk a sötétebb árnyalatokat és a tömörebb zamatokat képviselték, míg a vanília öntettel nyakon löttyintett szirnyiki (amit házigazdánk “túrófasírtként” aposztrofált) világosabb színekben pompázott és könnyed volt, akár egy orosz jégtáncos.
Fotó: Balkányi László
Amit az eszem-iszom kapcsán még érdemes megemlíteni: a tizenötfős vodkaválogatottat akár háromszor kétcentes, savanyú uborkával szervírozott menük formájában is tesztelhetjük, az alap 900 forint (Stolichnaya Original, Russian Standard Original, Tovaritch Original), a prémium 1700 forint (Stolichnaya Elit, Russian Standard Imperia, Jewel of Russia), a prémium plusz pedig 2750 forint (Kremlin Award, Kauffman Hard, Beluga Noble). Apropó menü: bár az ebédmenü-láz ideiglenesen a Matrjoskát is megfertőzte, végül sikerült kigyógyulnia belőle, és a jelenlegi konstrukció szerint 30% kedvezményben részesül az, aki ebédidőben három fogást rendel.
Fotó: Balkányi László

Összességében a Matrjoska pont azt adja, amit a futószalagon gyártott bisztrók legfeljebb csak marketinglózungok formájában kínálnak: otthonosságot, házias ízeket, kiegyensúlyozott minőséget és korrekt árakat. Lehet, hogy ezek elsőre könnyen teljesíthető, esszenciális feltételeknek tűnnek, de ugye a látszat csal, az elképzelés és a valóság időnként csak hírből ismerik egymást. Panaszkodás helyett inkább örüljünk az üdítő kivételeknek, örüljünk a Matrjoskának.

Matrjoska Bisztró (bezárt)
Cím: 1088 Budapest, Lőrinc pap tér 3.