Élmény

Budapest ikonikus helyei – Citadella

Fotó : Balkányi László - We Love Budapest
Budapest ikonikus helyei - Citadella

A Citadella remek kirándulóhely, tökéletes randihely, innen nyílik az egyik legszebb kilátás a városra, mégis a múltjával kapcsolatban azért lenne bőven mit takargatnia. A sors iróniája, hogy a város egyik legkedveltebb, és leglátogatottabb épületét éppen a budapestiek megfélemlítésére tervezték, és ide építették azt a Szabadság-szobrot is, amit teljesen újra kellett értelmeznünk.

Kelta várból csillagvizsgáló

A Gellért-hegy tetéjének beépítése nem a modern kor nagy divatja, már az ókori illír-kelta eredetű eraviszkuszok is felismerték a hely adottságait az i. e. 4. század környékén. Az ő egyik ilyen téglalap alakú, fa, vesszőfonat és agyag alkotta épületük romjaira építették fel a Citadellát, de persze nem azonnal.

Buda török megszálláskor, 1514-ben itt egy keresztény kápolna állt, amelynek a helyére a törökök palánkvárat építettek. 1813 és 1815 között ennek a helyére került József Nádor javaslatára a Csillagda nevű egyetemi csillagvizsgáló, amelyet I. Sándor orosz cár, I. Ferenc osztrák császár és magyar király és III. Frigyes Vilmos porosz király jelenlétében, 1815-ben avattak fel. 

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest
A zsarnokság szimbóluma
Az 1848-49-es szabadságharc idején hamar rájöttek, hogy ez a magaslat nem csak űrkutatásra alkalmas, hanem katonai szempontból is tökéletes, ezért a honvédség itt állította fel ágyúit. Ez a lépés egyébként nem igazán tetszett a Csillagdában tevékenykedő tudósoknak, akiknek az ellenvetése nem sokkal ez után jogosnak bizonyult: a csillagvizsgáló az osztrák válaszcsapás következtében teljesen megsemmisült, és pluszban még ki is fosztották. 

A forradalom elbukása után a bécsi haditanács úgy határozott, hogy a modern katonai szempontoknak kicsit sem megfelelő Budai Vár helyett felépít inkább egy erődöt a Gellért-hegy tetején, ami csak másodsorban volt hivatott szolgálni a külső ellenség elleni védekezés nemes célját, és inkább a “lázongásra hajlamos” pesti lakosság megfélemlítése volt a cél. Erről tanúskodnak a város felé néző ágyúk, amelyeket szerencsére csak díszlövések leadására használtak.

Fotó: Balkányi László - We Love Budapest
Az építkezés a forradalom utáni megtorlásokért is felelős Haynau nevéhez fűződik, aki Emmanuel Zitta osztrák hadmérnök tervei alapján 1850-ben kezdte meg az építkezést Ferenc József osztrák császár kétszázezer forintjából. A tervek szerint a 220 méter hosszú, 60 méter széles, 4 méter vastag kőfalakkal védelmezett erőd lőrései mögé 60 ágyú fért el, ami komoly erőt képviselt. 

Ugyan a Citadella nem készült el soha teljesen, mégis hamar a zsarnokság és az elnyomás szimbólum a lett a magyarok szemében. Ez még akkor sem változott, amikor 1867-ben, a kiegyezést követően az épület elvesztette hadászati szerepét. A katonaság 1899-es kivonulásával a magyar lakosság szimbolikusan kibontott néhány falat, de az egész elbontására soha nem volt elegendő anyagi fedezet. Ennek ma már csak örülhetünk.

A Citadella legutolsó katonai jellegű használata a második világháború végén volt, amikor 1944-45-ben a német és magyar csapatok légvédelmi bázisául szolgált, raktárakkal és sebesültek ápolásra alkalmas helyiségekkel.  

A Citadella mint látványosság
Fotó: Balkányi László - We Love Budapest
1894-ben a Citadella a fővárosé lett. Ezt úgy tudta elérni, hogy értékes külterületi ingatlanokról mondott le a hadi tárca javára, de megérte: az 1960-as évekre egy teljesen új, a turizmus igényi szerint átalakított komplexummá vált az addig gyűlölt erőd, étteremmel és szállóval felszerelve. Ezeknek forgalma a páratlan kilátás miatt robabnásszerűen nőtt. Ez azóta is így van.

Persze a turisztika mellett ma már a kultúra is fontos szerpet kap a falak közt, hiszen egy 1944-re emlékeztető háborús panoptikum, illetve egy Budapest anno fotókiállítás is megtekinthető a kazamatákban.

A Szabadság-szobor
Fotó: Balkányi László - We Love Budapest
Az egész belvárosból jól látható, pálmafaágat tartó nőalak Kisfaludi Stróbl Zsigmond munkája, eredeti neve pedig nem Szabadság-szobor, hanem Felszabadulási emlékmű. A több szobrot – egy 3 méter magas kőkatonát, illetve egy bronzból készült géppisztolyos alakot – magába foglaló művet a németeket Budapestről kiverő szovjet katonák emlékére állították. A felavatás 1947. április 4-én volt, és eredetileg az elesett orosz katonák nevei is rajta voltak. 

Természetesen a rendszerváltással együtt, sok egyéb mellett, ezt is újra kellett gondolni, át kellett értékelni. Ez oly módon történt, hogy 1992 júniusában egy ejtőernyővel letakarták a szobrot, amely így egy napra szellemruhát öltött a kommunizmus kísértetének a jelképeként.

Ez után az akció után 1993-ban fejeződött be az átalakítás, amelynek eredményeként az orosz cirill betűs felirat, a kőkatona, és a nőalak előtt álló hat méter magas géppisztolyt tartó orosz katona eltűnt. Ez utóbbi jelenleg a Szoborparkban látható. 
A Szabadságszobor méreteit tekintve elég masszív: a 14 méter magas nőalak a talapzatával együtt 40 méter magasra emelkedik az eleve 235 méter magas Gellért-hegy fölé.