Gasztró

Romani Platni – Azaz barangolás a roma gasztronómiában

Fotó : Balkányi László
Romani Platni – Azaz barangolás a roma gasztronómiában

Nem, a cigánypecsenye nem tradicionális roma étel! De akkor mit ettek a romák több száz évvel ezelőtt? Mik a legkedveltebb ételeik, és azokat hogyan kell elkészíteni? A Romani Platniban ezekre a kérdésekre mind választ kapunk! Vállalkozó kedvűeknek egy próbát megér!

A kezdet

Három hónappal ezelőtt kezdődött minden. Az ötletgazdák elsődleges célja az volt, hogy a kerületi roma felnőtteket kicsit közelebb hozzák egymáshoz, a kerületen kívül élő érdeklődőket pedig megismertessék a roma kultúrával és eloszlassák a cigánysággal szembeni előítéleteket. Ezekre a baráti beszélgetésekre pedig mi is lehetne jobb helyszín, mint a konyha. Tény, egy kultúrához, mindig a gyomron át vezet a leggyorsabb út!

Fotó: Balkányi László
Lakásétterem roma módra
A lakáséttermeknek nagy divatját éljük, így meg sem lepődünk, hogy a Romani Platni is ezt a működési formát választotta. Legalábbis névlegesen. Itt azonban – mint azt a vacsora alatt megtudjuk – a hangsúly nem az étterem, hanem sokkal inkább az összejövetel és a közösség szavakon van. Ezért már a helyszínen sem kell meglepődni. A heti egy-két vacsorának ugyanis a Ferencvárosi Tanoda épülete ad otthont.

Belépve kisebbfajta csalódás fog el minket, valóban egy kultúrházba érkeztünk. Kis főzősarok, egyszerű berendezés. Ez még nem is lenne baj. De hiányoznak a színek, az élet és az a bensőséges, intim hangulat, amit az ember egy lakásétteremtől várna. A zene – szintén sajnos – a youtube-ról szól.
A barátságos fogadtatásra azonban nem lehet panasz. Vendéglátónk, Orsós Sándor – a kezdeményezés vezetője – hozzánk lép és minden kíváncsiságunkat kielégítően válaszolgat a kérdéseinkre. Ami bizony bőven akad!
Itt a séfek nem hivatásos szakácsok, hanem kerületi cigányasszonyok, sok-sok évnyi tapasztalattal a hátuk mögött. Sürögnek-forognak a konyhában, és közben bátran kérdezhetjük őket arról, mi is kerül a fazékba.

Fotó: Balkányi László
100 éve is ezt főzték…
A menü nagyon változatos, de egy biztos, a tányérunkra garantáltan tradicionális ételek kerülnek. És itt ne gondoljunk túlbonyolított fogásokra, hiszen ezek mindegyikét pár száz éve az erdőben is meg kellett tudniuk főzni, minél olcsóbb, egyszerűbb alapanyagokból, kevés fűszerrel. Vegyük is sorra, mik ezek. Elsőnek fokhagymás paprikás sült szalonna, majd rántott leves érkezik. Természetesen mindkettőhöz friss bodag is jár, ami nem más, mint hirtelen kelesztett kenyér, a elmaradhatatlan szereplője. Ez érthető is, a tömör kenyér egyszerű, mégis kellemes ízével remekül alkalmas arra, hogy az utolsó csepp szaftot is megmentsük a tányérról.
Fotó: Balkányi László
A főétel már nagyobb meglepetést okoz. Szalonnával ugyanis a magyar népi kultúrában is sűrűn találkozhatunk, malactartóval azonban nem. Ez az étel nem más, mint a koca malac petevezetéke. Itt hagymával sütve, tört krumplival kerül az asztalra. És ha elsőre kissé bizarrul is hangzik, egy próbát mindenképp megér, hiszen mint mondják: ez igazi kuriózum. Egy biztos, aki a pacalt szívesen fogyasztja, annak a malactartóra sem lesz panasza. De tény, ez egy igazi megosztó étel.

A desszert: zsurmó, forró barackkal, szintén nincs túlkomponálva. A tányéron egyfajta házi főtt tésztát kapunk, sült kenyérmorzsával, cukorsziruppal és forró barackkal. Egy szóval jellemezve, édes. Talán kissé túlzottan is! Az előző nehéz fogások után kissé émelyítően hat.
A menü persze minden alkalommal más, sőt a fogások száma is menünként változik. Így annak sem kell elkedvetlenednie, aki csak három fogással indulna útra a cigány gasztronómia birodalmába, de a bőséges vacsorák hívei sem fognak panaszkodni. Salátára vagy reform ételekre itt viszont ne nagyon számítsunk. Csakis szigorúan tiszta, roma fogásokra, sok zsírral és cukorral. A kísérő italok szintén hiányoznak. Arról, ha szeretnénk, magunknak kell gondoskodnunk! Pedig némi pálinka igazán jótékonyan egészítené ki ezeket a nehéz ételeket.

Vacsora hiányérzettel
Összességében a kezdeményezés és maga a cél, ami életre hívta ezt az éttermet igazán példaértékű, hiszen valljuk be, a kirekesztő és diszkriminatív viselkedés területén bőven van még mit tanulni. Egy lakásétteremtől vagy gasztro klubtól azonban mi ennél többet várunk! Nem menzás kiszolgálást, ahol a szakácsnő az orrunk előtt kotorja össze a maradékot a tányérokról, nem csupasz falakat és csupasz légkört! Aki ide ellátogat, a roma kultúrára kíváncsi, de ebből elég keveset ismer meg. És hogy kedvet kap-e, hogy másodszor is visszatérjen? Azt döntsék el Önök!
Fotó: Balkányi László