A története egy igazi könnyed francia film story board-ja lehetne. Lévai Zsuzsi a szuper kedves, mindig mosolygós lány, aki nem tudod nyugton maradni a kiszámítható munkahelyén. Apjának köszönhetően rengeteget volt vízközelben. A magyar friss hal olyan természetes volt az étrendjükben, mint másnak a száraz, ízetlen csirkemell.

Zsuzsi elképedve tapasztalta Pesten, hogy az emberek halfogyasztása három pontra korlátozódik: nyáron egy hekk a parton, néhanapján egy iglós darálékból készült halrudacska, aztán karácsonykor esetleg egy egész évi mennyiséget bepótolni kívánó rác ponty az asztalon. Erre Zsuzsi megcsinálta a város első és egyben legjobb halazóját.

Hogy mi kellett a sikeréhez? Először is egy kedves, napfényes üzlet a belvárosban - megszerezte. Másodszor egy szuper szakács, aki a halat konvenciók nélkül veszi kézbe - felkutatta. Harmadszor egy vőlegény, aki nyitástól zárásig és még bolton kívül is osztozik az örömön-bánaton, de ha kell süti a fish and chips-et, keveri a fröccsöt - adott volt.

Így lett Budapesten harcsa curry, harcsa gyros és füstölt busa pástétom. Az ételekben, sajnos vagy nem sajnos, annyira nem érződik ki, hogy halból készültek. Semleges, csirkeszerű húsként viselkednek sok esetben. Ez jó annak, aki nem szereti a “tó ízt” és utálja a szálkákkal való kilátástalan hadakozást. Aki a hagyományos magyar halas ételeket keresi, az itt csalódni fog.

Nincs halászlé (na jó, az van, hetente egyszer), harcsa paprikás, pontypatkó rántva, rizzsel, tartárral. Van helyette fish and chips a város legjobb remoulade szószával, és saláta omlósra füstölt pisztránggal. Az ételek mellett termelői szörpöket és borokat tartanak. A piros bodzájuk kifejezetten ajánlott. Van napi menüjük is. Ez 990 és 1290 Ft. közt van. Érdemes sietni, háromra általában már elfogy.

A legfőbb alapanyagukat, a halat kizárólag Magyarországról, fagyasztás nélkül szerzik be. Ezért a helyzethez képest (hogy nem tudunk lemenni a Dunapartra , és szuronnyal döfni magunknak friss halat ebédre) a legfrissebb hal kerül a tányérunkba.

Körül-belül három hete nyitottak ki, akkor még csak teszt üzemmel, majd egy hete tartották a megnyitó bulijukat. Az első időszak elég szépen alakult. Amikor először jártunk arra, egy vendég nem volt rajtunk kívül. Másodszor már félház volt. Most meg már rendszeresen látunk teltházat a kis bisztróban. Van egy pince szintjük is, ahol szintén folytatódik a vendégtér. Na, ott még nem láttunk embert ülni, de az is lehet, hogy egyszer annyira bepörög az üzem, hogy még azért a helyért is könyöklő harcok fognak folyni. Tehát a Halkakas halbisztró, megkérdőjelezhető nevével ellentétben megkérdőjelezhetetlenül fontos pesti hal nagykövet. Nevel, formál, újragondol. Ajánljuk szeretettel bátraknak és kevésbé bátraknak egyaránt!