Élmény

Borjour Klasszik a Mannában

Borjour Klasszik a Mannában

Ti mit csináltatok a hosszú hétvégén? Ami minket illet, bevettük magunkat a Manna foteljaiba és megpróbáltuk végigkóstolni az idei utolsó Borjour Klasszik változatos kínálatát. A délutáni kezdés lehetővé tette, hogy az ebéddel frissen kibélelt gyomrunkkal vágjunk neki az estébe nyúló borkóstolónak, bár tény, hogy mire az est véget ért, már nem mindenki látott el az üvegek címkéjéig, de annyi baj legyen! Megint csak jól éreztük magunkat, és ez a lényeg!

Többször is visszatértünk egy-egy standhoz, így nem a kóstolási sorrendben fogunk írni a borokról, hanem inkább pincészetenként összefoglalva, hogy valamelyest rendszert vigyünk a káoszba. Kezdjük mindjárt Gere Tamás és Zsolt  standjánál, ahonnan a vadonat új 2011-es Rosét emelnénk ki elsőként. Egy rendkívül friss, új, savas ízt kaptunk, intenzív, letaglózó, tutti-frutti illattal. A bor színe is rendkívül erős, már-már vörösbe hajló rózsaszín volt, egy igazi energiabomba. Eggyel arrébb, Gróf Buttlernél a 2008-as Pinot blanc-nal indítottunk. Egy kellemes, érett, komoly fehérbort kaptunk, az egyik legjobbat, amit kóstoltunk. Többek bíztatására megkóstoltuk a 2007-es „GB” Vörös Cuvée-t is, ami szintén egy nagyon komoly, sokat mesélő házasításnak bizonyult.
Ipacs Zsoltnál hosszabb időre leragadtunk. A budaörsi borász a délután egyik legérdekesebb figurája volt. Aki nem ismerné, annak dióhéjban annyit, hogy ő az, akinek senki sem parancsol. Megveszi a szőlőt innen-onnan és a legjobb alapanyagból dolgozva kreálja meg a saját borait. Minket különösen a Rosé-i vettek le a lábunkról, a 2010-es szekszárdi Rozé Cuvée és a ’11-es Kékfrankos Rozé között nehéz lett volna döntenünk, mégis talán az idősebbet választottuk volna. Izgalmas de mégis lágy, nagyon intenzíven gyümölcsös illatú bor. Ezután megkóstoltunk még két furmintot, a 2007-es tokaji Illatoskert és a somlói Code Zero közül az előbbi vitte a pírmet. Egy érett, komoly, sokarcú fehérbor.
Fotó: Besenyő Soma
A szomszédban az idei év újonca, az etyeki Kertész Pince kínálta borait. Sikeresnek bizonyult a kezdet, mivel az este végén őket választottuk a legjobb pincészetnek és a mi személyes kedvencünk is az ő palackjaik közül való. Amivel elvarázsoltak minket, az a 2010-es Zöldveltellinijük volt. Ez a lágy, könnyed, gyümölcsös, aperitif jellegű, friss, zöldes színű tétel visszahozta a szívünkbe a nyári estéket a zord november hajnalán is. A 2010-es fehér Pinot Noir egy rendkívül minerális, lágy és elegánsan egyszerű bor volt, akárcsak az este második helyezettje, a 2009-es Királylányka.
Pajzos Megyer Pincészet Tokajból hozta el nekünk régi barátunkat, a 2009-es T Furmintot, de amivel igazán levett minket a lábunkról az a 2006-os 5 puttonyos Aszú volt, amivel méltóképpen zártuk a kóstolási sorunkat. Még vissza akartunk térni egy pohárra, de közben Szilviék belekezdtek az est borának kihirdetésébe, így sajnos már lecsúsztunk erről.
Bár Sebestyén Csabi  két bort Szekszárdon hagyott, a maradék hármat örömmel kóstoltuk végig. A 2009-es Indigó egy meglepetésekkel teli vörösbor. Bármennyire is télére tartogatjuk a vöröseket, végre egy olyan tétel, ami nyáron is lazán iható! Könnyed, lágy ízeivel, tökéletes választás vörös-fanoknak egy júliusi tóparti estéhez. A 2007-es Bikavér nem tett ránk különösebben nagy benyomást, viszont a 2006-os Grádus annál inkább! Nem véletlenül végzett az est bora választáson a harmadik helyen, egy igazán testes, komoly, beszélgetős vörösbor.
Tamás Ervin volt az est sztárja. A 2008-as csopaki Cabernet Franc első helyen végzett, maga a pincészet pedig ezüstérmes lett az est borászainak versenyében. Nekünk sajnos a nyertes boron kívül mást nem állt módunkban kóstolni, de egyetértésünkkel nyugtáztuk a többi vendég döntését. Egy nagyon elegáns, testes, de mégis simulékony borral találkozhattunk.
Meg kell még említenünk Weimert Gábort Villányból, aki a Marcus Aureliusról elnevezett borászatával hódít a Dél-Dunántúlon. Nekünk a 2009-es Villányi Traminija kicsit túl savas volt, de amennyiben Villány az úti cél, ki ne hagyjátok!
Ami a Mannát illeti, a beígért ciabatták bőségesen és folyamatosan érkeztek, így senki nem maradt éhen 2 pohár között, viszont ami a napnyugta után egyre kellemetlenebbé vált, az a hideg terasz volt. Bár befedték egy fóliasátorral, a hősugárzókból kifogyott a gáz, így kicsit mindenkinek vacogott a foga, na de legalább senki sem maradt alulmotivált a kóstolás terén! Összességében nagyon kellemes délutánt töltöttünk el és ismét sok új borral és borásszal ismerkedhettünk meg. Hiába, a Borjour ritkán okoz csalódást! Találkozunk legközelebb is, amikor is nem kisebb eseményt, mint a Borjour hatodik születésnapját fogjuk ünnepelni!

Manna Étterem
1013 Budapest, Palota út 17.
Nyitvatartás: H-P: 12:00 – 00:00
Facebook