Letűnő szakmák nyomában – budapesti mesteremberek

Black Swan

1067 Budapest, Teréz körút 35.

1957 óta foglalkozik a család a kitűnő minőségű, kézi munkával készülő, töltött paplanokkal és párnákkal. A generációk óta működő családi vállalkozásban ma ketten dolgoznak, mindketten beleszerettek ebbe a szakmába. Szántó Tamás elektrotechnikusként dolgozott, fia pedig az informatikát hagyta ott. Azért ezt az utóbbi tapasztalatot is hasznosítani tudták, a cégnek nagyon profi honlapja van.

Az akár egyedi méretre és anyagokból is rendelhető párnák és paplanok természetes alapanyagból, libapehelyből vagy -tollból készülnek, így rendkívül könnyűek, rugalmasak és áteresztik a levegőt. Az Elfenbein nevet viselő vállalkozásnak sok megrendelése van, és ami némileg meglepő, a külföldi vásárlók szinte egymásnak adják a kilincset, hiszen a kiváló minőségű prémium termékek nálunk jóval kedvezőbb áron kaphatóak, mint például Nyugat-Európában. Az ide betérők láthatják azt is, hogy mi kerül a termékekbe – itt nincs semmi titok.

1047, Liszt Ferenc utca 18. (Schmidt-szikvízüzem) Igazi újpesti legendának számít Bandi bácsi, akit a kerület kitüntetésben is részesített a térségben végzett munkájáért, életművéért. Ő az, aki lassan 65 éve hordja a friss, finom szódát a környéken lakóknak. Egykor lovas kocsival, ma már egy furgonnal viszi házhoz a szikvizet, üveges kiadás helyett az ismert műanyagban. 'Ivott már maga ebből a szódából egy igazán jó fröccsöt?' – áll autója oldalán, melynek anyósülésén egy mackó utazik. Aki pedig ismeri a valódi szikvízzel készített fröccsöt, szörpöt, nem kell magyaráznunk a minőséget.

A szakma iránt elkötelezett Bandi bácsi szódásüveg-gyűjteményt őriz otthon. Vevőköre jól ismeri őt, mindenkihez van egy kedves története, anekdotája. A Schmidt-szikvízüzemben az öreg Schmidt fiával, Gáborral dolgoznak együtt, és biztosítanak róla mindenkit, hogy még ünnepnapokon sem maradnak buborékok nélkül. Lenyűgöző az az elhivatottság és lendület, amivel Bandi bácsi kora ellenére dolgozik – sokan példát vehetnének hozzáállásáról.

1085 Budapest, Somogyi Béla utca 18.

A Corvin Áruháztól néhány méterre, a Somogyi Béla utcában találjuk ezt a kis műhelyt. Blum Miklós édesapjától „örökölte” a szakma szeretetét, és több mint öt évtizede foglalkozik ténylegesen a bútorok párnázásával, szövettel vagy bőrrel való behúzásával. A szakmához szükséges, hogy a mester értsen az asztalosmunkához is, de a komolyabb munkákat már a kollégára bízza.

Sok iparoshoz hasonlóan ő is a Baross utcában kezdte, de azt az épületet lebontották, így költöznie kellett. A minőségi munka hozza a következő ügyfeleket, akik között például nagykövetségeket, közintézményeket, igényes otthonokkal rendelkező embereket találunk, nem csak az ország határain belül. Az itt készült bútorokat több országba szállították a világ minden részére. A szakmát – más mesterekhez hasonlóan – ő is szívesen továbbadná.

1053 Budapest, Ferenciek tere 7-8.

A Ferenciek teréről nyíló belső udvarban, egy kis üzlethelyiségben egy 1968 óta működő családi vállalkozást találunk. Egy értékes cipőnél vagy kabátnál nem olyan egyszerű műveletről van szó, de ők, a cipzárjavítás nagyágyúi tényleg mindent megoldanak – az üzlethelyiségbe majd’ hat évtizede térnek vissza a vásárlók. Emellett egyedi cipzárak megrendelése (kis és nagy tételben), táskajavítás, béléscsere, patentok, szegecsek, cipőjavítás és függönyvarrás jelenti a fő profilt.

1135 Budapest, Jász utca 78.

Egy földszintes, korábban ABC-ként üzemelő angyalföldi sarokházban találjuk ezt a műhelyt, ahol a labortechnikai és díszműipari megrendelésekre specializálódott mester, Orosz Árpád dolgozik. Kémcsövek, dizájnlámpák teste, antik műtárgyak pótlásai és egyedi, kísérleti megrendelések is készülnek itt. Dolgozik a magyar és a német piacra is, valamint egy nemzetközi technológiai gyár kísérleteiben is részt vesz. Orosz Árpád szinte véletlen keveredett a szakmába két évtizeddel ezelőtt, dolgozott Svájcban is. Szívesen dolgozna kollégákkal, de a szakma oktatása gyakorlatilag megszűnt.

1085 Budapest, József körút 19.

1938 óta generációról generációra száll a hagyomány, a családi vállalkozás azóta készíti a szebbnél szebb bundákat, szőrmesapkákat és gallérokat. Korábban a Baross utcában működtek, de azt az üzlethelyiséget annak idején egyik napról a másikra államosították. A hangulatos, József körúti bérház belső udvarából nyíló földszinti üzletben nemcsak a szakszerű készítéssel, hanem a gondos javítással is foglalkoznak, emellett egyedi szőrme lakásdíszeket is árulnak. Amikor Tasnádi István kezdte a szakmát, még több százan voltak, ma már kis túlzással két kézen meg lehet számolni a budapesti szűcsmestereket.

1061 Budapest, Király utca 27.

A műhelyt a jelenlegi tulajdonos nagyapja alapította még 1899-ben. Ekkor ő volt az ország első jelvénykészítője is, amit a bolt neve a mai napig őriz. A munkához szükséges gépeket (amelyeket ma már nem igen használnak) az elején még az államtól kapták ajándékba, így az I., valamint a II. világháború alatt szinte az összes katonai jelvényt itt gyártották. 1926-ban az üzlet a Holló utca 14-be költözött, majd onnan a Király utca 27. alá, ahol ma is működik az üzem egy nehezen észrevehető üzletben, sajnos egyre kevesebb megrendeléssel, pedig a tulajdonos elmondása szerint “egy igazán komoly cég nem engedheti meg magának, hogy ne legyen saját jelvénye”.

Berényi Zsuzsanna Ágnes a szakmát családi örökségként tanulta, és úgy tudja, nincsen a városban rajta kívül olyan, aki ezzel foglalkozna, így érthető, hogy kimondottan fontos számára a hagyományőrzés. Nemrég a Gondolat Kiadó gondozásában könyv is jelent meg a család és a szakma történetéről. Arra, hogy ki fogja továbbvinni a céget, nem kaptunk egyértelmű választ.

1085 Budapest, Rökk Szilárd utca 14.

Zágon Rezső és Zágon Rudolf üzlete mintegy 50 éve működik a Palotanegyed szélén, a Rökk Szilárd utca 14-ben, ma már Urbán Dániel munkássága tartja életben, aki az egyetlen ember a városban, aki kardokkal, egészen pontosan régi kardok felújításával foglalkozik. A szakmát ötvös végzettséggel, már itt tanulta, és elmondása szerint munkából akad bőven Budapesten: ügyfelei elsősorban a gyűjtők közül kerülnek ki, illetve olyan magánszemélyek is szép számmal jönnek, akik a “nagypapa padláson őrzött fegyvereit” szeretnék jó állapotban megőrizni az utókornak.

Ezen kívül a Köztársasági Őrezred kitüntetésnek szánt kardjai is itt készültek, a falon tehát nem véletlen lóg ott a Honvédelmi Minisztérium Honvéd Vezérkarának Díszoklevele, az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Oklevele és a Józsefvárosi Aranykoszorú kitüntetése. A mester elmondta, hogy hetente körülbelül három kardot készít el, és nagy szerencséjére az üzlet olyan rég óta működik, hogy nincs olyan, hogy valamihez nem talál tartozékot, szerszámot vagy alkatrészt. A kardokon kívül más fegyverekkel, például buzogányokkal is foglalkozik, de ha az ember fényesre akarja csiszoltatni megkopott óráját, akkor is jöhet ide bizalommal.

Corvin Áruház, 1085, Budapest, Blaha Lujza tér 1-2.

Több, mint 30 éve javítja Kovács Sándorné a Blaha Lujza téren, a Corvin Áruházban az elnyűtt, szerencsétlenül járt harisnyákat, kiszakadt zoknikat, kilógó szemű kötött pulóvereket. A nejlonharisnya fénykorában a kurrens nyugati termék sűrűn mondta be az unalmast, és új harisnya vásárlása helyett bevett szokás volt a város valamely szemfelszedőjéhez elvinni azt, hogy a Metró klubban ismét a kedvenc harisnyában táncolhassanak, a légiutaskísérők ismét makulátlan öltözetben vonuljanak végig Ferihegyen.

Kovács Sándorné anyósától tanulta ki a szemfelszedés fortélyát, mára viszont egyedül maradt a budapesti nőkre. Lábbal hajtós, légbefúvással működő gépe mögött dolgozik, elképesztően gyorsan, kezét alig bírjuk követni. Mikor nála jártunk, alig volt időnk beszélgetni – folyamatosan jöttek a javítandó holmikkal. Egy igazán jó harisnya bizony nem olcsó mulatság, Éva pedig állapotfelmérés után pár száz forintért villámgyorsan megjavítja azt.