Alig van olyan hónap, hogy Budapesten ne nyílna valamilyen hipermodern, kultusz-gyanús hely. Ezúttal olyan kávéházakat és éttermeket gyűjtöttünk egybe, amelyekről egy először a városba tévedő személy szentül hiszi, hogy sok évtizede ott és úgy létezik. Mert a régimódi is lehet menő, akár autentikus, akár nem.
1/7
Centrál
A mából visszatekintve a 2000-es év korszakhatárnak tűnik a város újjáéledése szempontjából. Az 1887-ben nyílt nevezetes irodalmi kávéház 1949-ben bezárt, előbb irodák, majd a metróépítők klubja és üzemi étkezdéje, aztán egyetemi klub, végül játékterem költözött belé. Amikor 2000-ben új nyílt, mert egy hagyományokért rajongó milliárdos újjáélesztette, még a miniszterelnök is „váratlanul” beugrott egy kávéra. Jelen formáját 2010- ben nyerte el, ma már megint van biliárd, amely valaha kávéház minősítés egyik feltétele volt. (V. Károlyi utca 9.)
2/7
Callas
Ennek a végtelenül elegáns és stílusos kávéháznak hosszú és hányatott története van, de a vége jó. 1883-ban nyílt, neve többek között volt Windsor, Szecesszió, Germania, Angol- Magyar Bank. 2000-ben még az Opera bérletpénztára volt itt. David Collins (1955-2013) londoni sztár designer építette újjá, a műemléki hatóság árgus tekintetétől kísérve, egy kis méretű eredeti mennyezet ismételgetésével, krétai márvány padlókövecskékkel, Brüsszelben nyomott bőrülésekkel, trópusi fából készült bárpulttal, hallatlan költségekkel. 2006-ban nyitott. De mintha 1883 óta itt lenne. (VI. Andrássy út 20.)
3/7
Spinoza Ház
2000-ben még egy lepusztult péküzem volt itt, amikor a velejéig budapesti, de gyerekeit Amsterdamban felnevelő közgazdász belefogott abba, hogy egy létrehoz egy különleges helyet, amely kávéház, étterem és színház lesz. A nagy filozófus nevét azért választotta, mert hisz a kultúrák termékenyítő keverékében. Magyar zsidó konyha és kabaré, komoly színpadi beszélgetések, esténként minőségi bárzongora-hang. Itt tanyázik a Nagy Budapest Törzsasztal. 2003 óta működik. (VII. Dob utca 15.)
4/7
Menza
A megjelenése ugyancsak trendfordulót hozott: se nem újjáélesztés, se nem modern, hanem a 70-es évek vörösrézben bővelkedő design-ját idéző belvilága egy olyan teret hozott létre, amely Budapesten akkor létesülhetett volna, ha a szovjet csapatok innét is kivonultak volna 1955-ben, mint Ausztriából. A tapéta, a lámpák, a feliratok, a díszek (még a vécé is) valóságos mestermű. Arra is példa, hogy a nagyüzem, a személyesség és a fürgeség nem „lehetetlen háromszög”, vagyis egyszerre is megvalósítható. A honlapról szám szerint is foglalható asztal – összesen 90 van belőle, igaz, csak nyáron ilyen sok. (VI. Liszt Ferenc tér 2.)
5/7
Gerlóczy
2000-ben itt még bankfiók működött, a , amely mintha sok évtizede itt működne, négy év múlva nyílt meg a száz évesnél is idősebb szilfa tövében. 2007 óta kis butik szálloda működik fölötte – ennek köszönhető, hogy már reggel 7-kor nyit. Egyszer már átépítették, hogy még párizsiasabb legyen. T. Nagy Tamás, a gourmet kereskedő az egyik tulajdonos és az állandó újítás motorja. Esténként hárfazene. Negyedéves saját újság, magyarul és angolul. Írók, városházi politikusok, környékbeliek, mindenféle érdekes ember. (V. Gerlóczy utca 1.)
6/7
Rétesház
Egy 1812-ben épült házban 2007-ben nyitott ez a három különböző térből álló „only in Budapest” típusú élmény, ahol minden a rétesről szól. Az éttermi részben fehér abrosz, a kávéházi asztalok üveg alatt régi képeslapok, fényképek a falon, nyilvános rétestészta nyújtás, a férfi és a női vécé üveg mosdótála alatt ódon női piperecikkek illetve a régi idők borotválkozó eszközei. A harmadik, parasztszobát idéző térben falusi bútorok és temérdek fénykép a magyar falusi életről. A gondos és részletes honlapon minden, amit valaha is tudni akartunk a rétesről és Kasselik Fidélről, a ház építészéről (V. Október 6. utca 22.)
