A Budapest környéki erdők számtalan szépséget rejtenek, több száz éves fákat, különleges alakú sziklákat, páratlan kilátást nyújtó hegycsúcsokat és vadregényes várromokat. Írásunkban ezekből gyűjtöttünk össze öt olyat, amely csak turistaösvényen megközelíthető, de mindenképpen megéri a túra.

Az erdőket sokszor emlegetjük olyan vidékként, ahol távol lehetünk az emberektől, ahol kicsit kiszakadhatunk a civilizációból. Azonban láthatjuk, hogy az erdőkben is mindenhol ott vannak az emberi élet nyomai. Néha egészen romantikus formában, a fák sűrűjéből előbukkanó romos várfalak képében. A Vértes, a Börzsöny vagy a Pilis tele van kisebb erődítményekkel, sok közülük az Árpád-korban épült, jellemző, hogy vadászkastélyként használták őket, de a török időkben védműszerepet kaptak. Írásunkban öt olyan egykori erődítményt mutatunk be, amely napjainkban csak túracipőben közelíthető meg, és már csak ezért is különleges hangulatot áraszt magából.

Vitányvár, a rejtett

Vitányvár elhagyatottsága ellenére meglepően jó állapotban megmaradt erődítmény, egyes falszakaszai 10-15 méter magasan állnak. A Vértesben található, legegyszerűbben Szárliget felől közelíthető meg az Országos Kéktúra vonalán, csupán nagyjából száz-kétszáz méterrel a vár előtt kell rátérni a kék vár jelzésre. (A Mária-szakadékon keresztül vezet az utunk, és elhaladunk az egykori Körtvélyespuszta temetője mellett.)

A várat valószínűleg a Csák nemzetség emeltette a tatárjárás után, első említése 1319-ből való. Tulajdonosai gyakran változtak, egyidőben a Héderváriak, majd a Rozgonyiak birtokát képezte, de egy időben Luxemburgi Zsigmond erődítményeinek számát gyarapította. A 16. században a török kétszer is megostromolta és bevette; miután visszavívták, lerombolták, hogy még egyszer ne juthasson oszmán kézre. Köveinek jelentős részét ezután elhordták különböző építkezésekhez.

A vár ma is impozáns romjai egy 377 méteres magaslaton állnak, innen csodálatos panoráma nyílik a Vértesre és Tatabányára is. Az épületet többször átépítették, de a tipikus 14. századi várépítkezés nyomait a hozzáértők ma is észreveszik, többek között a gótikus kőkeretes ablakok képében. A romok hangulatához az is hozzájárul, hogy elbújnak az erdő fái között, a túrázó szinte csak a falak tövében veszi észre, hogy egy egykori vár rejtőzik a lombok mögött.

A hétszáz éve elpusztult Zuvár

A Börzsöny leglátogatottabb vára jó eséllyel Nógrád, de a jóval ismeretlenebb Zuvárat az őt közvetlenül körülvevő vidék miatt is érdemes meglátogatni, Márianosztra környéke a hegység kevéssé látogatott, de annál szebb része. A vár másik neve Ódamásd vára, nem összekeverendő a damásdi várral, ami szintén a közelben található, az Ipoly partján.

A vár története meglehetősen régre nyúlik vissza, és már az Árpád-korban véget ért. A leletanyag szerint már a 10–11. században aktív élet folyt itt. Szabálytalan négyszög alakú, kőfallal, árokkal és sáncokkal körbevett erődítmény állt itt. A 13–14. században pusztult el, a nyolcvanas években végzett ásatások tanúsága szerint tűz okozta az épület vesztét. A köveit a Nagy Lajos által 1352-ben alapított márianosztrai kolostorba (ma börtön) építették be.

A vár – vagyis inkább megmaradt falmaradványai – legkönnyebben a börzsönyi kék jelzésen érhető el (ez nem ugyanaz, mint az Országos Kék), és itt is a várhegy lábánál leágazó kék vár jelzésen jutunk fel a csúcsra, a romokhoz, amelyek jóval rosszabb állapotban vannak, mint Vitányvár. Az odaút az egykori Brjeska-bányai kisvasút nyomvonalául is szolgáló Misa-patak völgyében vezet, a nyáron is hűs, árnyas völgyében végig mellettünk kanyarog a patak.

Dömös, az uralkodói testvérharc tanúja

A Visegrádi-hegységben, a dömösi prépostság romjai mellől csodás kilátás nyílik az egész Dunakanyarra. Gyönyörködés közben senki nem gondol arra, hogy milyen véres királydrámának volt helyszíne az egyházi épület. Egy oklevél szerint I. László 1079-ben Dömösön tartózkodott, vagyis ekkor már kellett itt állnia királyi kúriának, amihez a kor szokásai szerint biztosan tartozott kápolna. A szentté avatott lovagkirályt Kálmán követte a trónon. Az ellene fellázadt Álmos herceg a Szentföldre zarándokolt, hogy bűnbocsánatot nyerjen, hazatérve alapította meg Antiochiai Szent Margit tiszteletére a dömösi monostort. Bármennyire is ájtatosnak tűnnek ezek a cselekedetek, Kálmánt nem győzték meg, így aztán megvakíttatta testvérét és annak fiát, Bélát, hogy alkalmatlanok legyenek az uralkodásra. Apa és fia Dömösre menekültek ekkor, innen pedig Bizáncba. (Béla később II. „Vak” Béla néven foglalta el a magyar trónt, oldalán bizánci feleségével.) A krónikák szerint Kálmán Dömösre küldött egy vitézt, hogy ölje meg a potenciális trónkövetelőket, de Álmos herceg Margit oltárába kapaszkodva, a szerzetesek segítségével menekült meg a merénylettől.

A monostort később a tatárok feldúlták, a veszprémi, majd az esztergomi püspök tulajdona lett. Luxemburgi Zsigmond itáliai szerzeteseket telepített ide, de a hely a 16. századra elveszítette a jelentőségét. A török időkben végleg elpusztult, a köveit az új, barokk templom falaiba építették be a 18. század elején. Ma néhol öt méter magas falmaradványokat láthat az ideérkező, az altemplom megmaradt, a mai napig ökumenikus imahelyként működik.

Drégelyvár, ahol Szondi György volt a kapitány

Drégelyvár neve összefonódott Szondi Györgyével, a két apróddal és Arany János balladájával. A viszonylag jó állapotban megmaradt erődítmény csak turistaösvényen érhető el, Nagyorosziból és Drégelypalánkról egyaránt fel lehet jutni, körbepillantani a csúcsról, ahonnan tiszta időben a Mátráig vagy akár az Alacsony-Tátráig is el lehet látni. A vár falai között találjuk Szondi György jelképes sírját.

A vár első említése 1285-ből való, ekkor Csák Máté tulajdonát képezte, később volt királyi erőd is, de az esztergomi érsek szintén birtokolta. Várady Pál érsek tette meg a közrendű Szondit a drégelyi uradalom rendezőjévé és a vár kapitányává. Az erődítmény kezdetben vadászkastélyként működött, de a török időkben megnőtt a hadászati jelentősége, a felvidéki bányavárosokat kellett védelmezni innen. Az 1552-es ostrom története közismert, a 146 rosszul felszerelt katona a végsőkig kitartott Ali pasa 120 ezres serege ellen, majd a dicsőséges halált választották a szabad elvonulás helyett. Miután elfoglalta Drégelyt, a török hagyta elpusztulni, helyette egy palánkvárat épített az Ipoly völgyében. (Innen Drégelypalánk neve.) A rom 1990 óta a nemzeti örökség része.

Az „Egri vár”, amely a filmtörténet része

A pilisborosjenői „Egri vár” kilóg a sorból, ugyanis nem középkori, hanem a 20. században épült, a filmtörténet szerves részét képező Egri csillagok forgatásának köszönheti a létét. A Nagy-Kevély oldalában található, az Országos Kéktúráról rövid kitérővel elérhető építményt azért hozták létre, hogy a Gárdonyi klasszikusából készült alkotás csatajeleneteit legyen hol leforgatni. A készítők nem ragaszkodtak az egri vár eredeti alaprajzához, nem is dombtetőn, hanem hegyoldalban alakították ki a monumentális díszletet főkapuval, tornyokkal és rondellával. A forgatáshoz kapcsolódik, hogy a Török Bálintot alakító Bessenyei Ferenc beleszeretett a közeli Pilisborosjenőbe, és ide is költözött.

Később más filmeket is forgattak itt, például a Mennyei seregeket, a Gyula vitéz télen-nyáront, a Sztrogoff Mihályt, a Rab ember fiait, az Angyalbőrbent és a Magyar vándort. A vár a geoládázók előtt sem ismeretlen, az első ilyen dobozt itt helyezték el annak idején hazánkban. Az épületet az Egri csillagok forgatása után hagyták pusztulni, 2008-ban a pilisborosjenői önkormányzat újíttatta fel, és emléktáblát is kihelyeztek az egyik falra.

Források:

(Borítókép: Az egri vár pilisborosjenői másolatának főkapuja. Fotó: Gergely Dóra Viktória – Wikipedia)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék