Történelmi fürdő a város közepén – 10 dolog, amit a Rudasról tudnod kell

Azok a nem helybeliek, akik a felújított belső terekben fürdenek, talán nem is sejtik, hogy egy sok száz éves történelmi tradícióra visszatekintő épületben teszik mindezt. IV. Béla uralkodása alatt a johannita lovagok ispotályt (ez körülbelül a kórház mai megfelelője) és fürdőt alakítottak ki ezen a területen, majd ezt az épületet alakította át Szokoli Musztafa budai pasa 1566 és 1572 között. Gyakorlatilag azóta működik itt Budapest legrégebbi termálfürdője, amelyet összesen 21 gyógyforrás lát el vízzel.

A medence nyolcszögletű és félgömb kupola fedi, amit nyolc oszlop tart. A kissé gőzös légtér és a kupola apró ablakain átfutó fénysugarak páratlan hangulatot teremtenek, az egész környezet egy hangulatos török kori időutazásra hív. Ez a különös atmoszféra a világszerte jól ismert Borgiák című sorozat készítőit is megihlette, így az első évad 3. részének fürdős jelenetét itt forgatták.

Ehhez a török kori szárnyhoz a 19. században több új rész is épült. Ebben a klasszicista stílusú részben kapott helyet a hangulatos uszoda 20 méteres medencével.

Végül 2014-ben készült el a modern wellnessrész az úgynevezett Juventus-szárnyban, az épületegyüttes déli oldalán, a korábbi ásványvíz-palackozó helyén. Helyet kapott itt egy új étterem is, amelynek receptjei részben a helyi forrásvizekre és a török–magyar fúziós konyhára építenek.

Ugyan a kettes villamoson utazva gyakran hallhattunk gimnazistáktól alternatív tippeket a Rudas elnevezését illetően, de honnan is eredhet valójában ez a név? A név eredetének leleplezéséhez Pest-Buda egy sokszínű multikulturális időszakához kell visszanyúlnunk. Az első és tán kevésbé hiteles elmélet szerint az itt található kompkikötő rúdjáról kapta a nevét.

Hitelesebbnek tűnik az az elképzelés, amely inkább a délszláv nyelvekből és a ruda, vagyis bánya szóból eredhet. A Rudas ugyanis ilidzsa – vagyis termál – típusú fürdő volt, erre utal a török kori elnevezés, a Jesil Direkli ilidzsa is, ami magyarul zöld oszlopos fürdőt jelent. Valószínűsíthető, hogy az akkor itt élő tabáni szerbek és bosnyákok leegyszerűsítették az elnevezést, akik így rudna ilidzsének, vagyis ásványvízfürdőnek nevezték.

Az említett zöld oszlop helyét máig sem találták meg a régészek, viszont érdekes, hogy a falba építve fölfedezhetünk zöldes színű köveket, amelyekről elképzelhető, hogy egykor az említett oszlopot erősítették.

Korábban nem létezett koedukáció, és a termálfürdőben még a mai napig vannak nemekre osztott napok. Hétköznap csupán a keddi nap a hölgyeké, a többi nap az uraké, hétvégén pedig koedukált „fürdőruhás napok” vannak. Igen, fürdőruhás napok, ugyanis a nemekre osztott napokon a látogató választhat, hogy marad a fürdőruhájában, vagy kér egy kötényt a fürdőszemélyzetétől, esetleg extrém esetben nem bajlódik semmilyen textillel, hanem ádámkosztümben adja át magát a teljes nyugalom és szabadság érzésének. Tapasztalatunk szerint a kötényes verzió a legnépszerűbb, aminek a pikantériája, hogy testünknek csak az egyik felét fedi, így elsőre kicsit sokkoló lesz a látvány.

Akinek még sincs ínyére ez a fajta ágyékkötős időutazás, nyugodtan kipróbálhatja a már említett új szárnyat. Először furcsának tűnhet a majd 500 éves termálfürdő és a modern wellness kettőssége, de azt a páratlan panorámát, amelyet a kinti napozóterasz, illetve a jakuzzis medence nyújt, maximum a korábban itt funkcionáló palackozóüzem munkásai élvezhették… A törökfürdő kissé zajos, beszélgetős hangulatával ellentétben megfigyelhetjük, hogy a látogatók többsége néma csendben csodálja a Gellért-hegy, a Duna és a pesti oldal látványát. A pirogránitból készült vízköpőket a nagy múltú pécsi Zsolnay-gyár készítette.

Az új szárny homlokzatát egy különleges, úgynevezett girih-minta burkolja. Ez a matematikai sokszögekből alkotott rendszer a régi iszlám mintázatokat idézi.