Egyik szemünk sír, mert véget ért a nyár, de a másik kicsit mosolyog, mert végre újra van időnk a kedvenc városunkban bolyongani. Használjuk ki a lágyabb, őszies időt, és ha van egy fél szabad napunk, sétáljunk kicsit, hiszen rengeteg olyan rejtett szépséget őriz, amelyek talán a hétköznapi rohanásban fel sem tűnnek. A Városliget körüli fasorokban és kis utcácskákban megbúvó villák ma is megidézik egy letűnt kor ragyogását. Ha tehetjük, szálljunk fel a kisföldalattira, már az is egy időutazással ér fel, ahogy a kis sárga szerelvényeken eldübörgünk a Zsolnay-csempés állomások mellett.
1/3
Városligeti fasor
A Bajza utcánál leszállva máris a villás-fasoros zöldövezetben találjuk magukat. A belvárosból indulva, a Király utca folytatásaként valaha a Pestről kivezető legforgalmasabb út a Városligeti fasor volt. Egészen a közeli Andrássy sugárút megépüléséig ez kötötte össze a forgalmas városközpontot a Városerdővel, ahogy akkor a Ligetet hívták. A legszebb villák a századfordulón épültek itt, az akkori arisztokrácia és nagypolgárság eleinte nyári lakokkal, majd állandó villáikkal népesítette be a környéket.
Sétánkat kezdjük az egyik legkülönlegesebb szecessziós egyházi épülettel, az 1911-1913 között épült, Árkay Aladár tervezte Fasori református templommal. Az egész épületen érdekesen keveredik a lechneri örökség, a magyaros szecesszió stílusjegyei és a monumentálisabb amerikai, és letisztultabb skandináv art nouveau jellegzetességei. A homlokzaton a Zsolnay csempéken stilizált népi motívumokat figyelhetünk meg, a üvegablakokat pedig Róth Miksa tervezte.
A következő épület, amin nézelődés közben megakadt a szemünk, már a fasor Liget felőli végéhez van közelebb, a díszes kerítés mögött álló egykori "Székács-villa", a 31. szám alatt. A letisztult, szecessziós villa 1910-re készült el, Székács Imre üvegnagykereskedő építette Sebestyén Artúr tervei alapján. Sebestyén dolgozott a Gellért szállón is Budapesten, de Szófiában és Odesszában is állnak épületei.
Mellette áll a Fasor talán legszebb, szintén szecessziós épülete, a Vidor-ház. A névadó nem a Hófehérke törpéi közül érkezett, hanem a korszak egyik legismertebb építésze, Vidor Emil emeltette saját maga és családja számára. Van valami várkastélyszerű az épületben, a kiugró ablakokkal és a tekergő mintákkal. A homlokzat változatos díszítése, főleg az ablakkeretek körül a francia art nouveau hatását mutatja, míg a magas, fa tetőszerkezethez a hegyvidéki építészetből nyerhetett inspirációt. A fasorban még három épület kötődik Vidor nevéhez, ő tervezte a 23-as, 24-es és a 45-ös szám alatt álló villákat is.
A kert mélyén megbúvó neobarokk villa a 35/a szám alatt az utca felől nyáron alig észrevehető, de pipiskedve azért beleshetünk a kerítésen. A húszas években épült villa az utcafront felé íves zárt erkélyével és gazdag díszítésével a régi főúri kastélyok pompáját idézi. Az építtető Weisz Samu volt, majd a villát Ádám Lajos sebészprofesszor vásárolta meg. Ő volt az, aki elsőként végzett operációkat helyi érzéstelenítéssel 1914-ben, amellyel világhírnévre tett szert. 1938-ban felajánlottak számára Amerikában egy önálló sebészeti osztályt, ám ő mégis inkább itthon maradt,vállalva ezzel a későbbi, zsidó származása miatti meghurcoltatásokat.
A fasor utolsó villája az egyik legkorábban itt felépült nyaraló, Kőrössy Kálmán Albert saját villája, mely 1900-ban már állt. A frissen felújított épület előtt sokáig el lehet bámészkodni, érdemes megfigyelni az ablakokat szegélyező gazdag pávás díszítéseket, vagy a homlokzat ormán a különböző mesterségek allegorikus alakjait (Festészet, Szobrászat és Építészet ) bemutató domborművet.
2/3
Városliget
A 80 hektáros park valaha erdős-mocsaras terület volt, aztán inkább csak mocsaras, mivel a fákat kivágták, hogy a legelő szűkében levő pestieknek legyen hova terelni a marhákat. A rendezési és lecsapolás munkák a 18. században indultak meg, eleinte a főurak próbáltak díszkerteket kialakítani itt, végül a főváros vette kezelésbe a helyzetet. A Városliget 1885-ben az Országos Általános Kiállítás, majd 1896-ban a honfoglalás ezer éves ünnepségének, a millenniumnak a fő helyszíne volt. Ekkor kicsit máshogy nézett ki a környék. A Vajdahunyad várát még felismernénk, vagy a most a Kertemnek otthont adó Olof Palme házat, ám ha csak az alábbi képeket mutatná meg nekünk valaki, bizony gondban lennénk, hogy merre is járunk.
Ha már kicsit megfáradunk a kószálásban, jó idő esetén beülhetünk egy limonádéra vagy fröccsre a Kertembe, ahol kényelmesen ücsörögve figyelhetjük meg közelről az Országos Állandó Kiállítás Műcsarnokát. Az épület gazdag Zsolnay díszítése számos érdekes apró részletet rejt, egyiptomi félaktok, mini-milói Vénusz szobrok és a művészet és a tudomány allegorikus alakjai néznek vissza ránk.
Ha még sétálgatnánk a Ligetben, van kiépített tanösvény is, ami az itt honos madarakról – fészekrakási és táplálkozási szokásaikról – mesél, illetve mintaodúkat és madáretetőket is kihelyeztek.
3/3
Istvánmező
A forgalmas Stefánia út és Dózsa György utca között elrejtve bújik meg a környék egyik talán legizgalmasabb épülete, egy mini várkastély. Az Abonyi és a Zichy utca sarkán álló kéttornyos műteremház feltehetően László Fülöp festő skiccei alapján épült 1899-ben. És hogy mi célból? A történetét a Budapest folyóirat interjújában magának a festőnek az unokája mesélte el.
László Fülöp a gazdag Guinness sörgyáros leányának udvarolt, ám a szülők nem igazán lelkesedtek a házasság ötletéért. A festő rájött, hogy ha meggyőzi leendő apósát és anyósát, hogy ő is vagyonos ember, akkor áldásukat adják a frigyre. Az ötlet bejött, amikor a szülők meglátták a frissen építtetett romantikus kastélyt Budapesten, menten beleegyeztek a házasságba.
De a Zichy utcára néz a Stefánia Ppalota hátsó frontja is, ahová régen a hintókkal érkeztek az arisztokraták. A 19. század végén épült neobarokk építmény hamar az úri közönsége egyik kedvelt helye lett, és a legelegánsabb főúri bálokat tartották itt. Az eredetileg Park Clubnak nevezett épületben hangversenyeket, teadélutánokat és sporteseményeket is tartottak, ahol olyan családok sarjai tűntek fel, mint az Esterházy, Andrássy vagy Széchenyi.
