Nem mindenki bringázik egész évben, vannak, akik október-novemberben elrakják a gépet, majd a tavasz beköszöntével előveszik. Ez a cikk nekik szól, és a lelkesedésük újrahangolására született.
Vannak a vérbeli bringások, akik akkor is a bringán ülnek – fejben –, amikor nem, és kerékpáros túráról álmodnak minden éjjel, számukra a kerékpár sport- és közlekedési eszköz egyszerre, életmódjuk bringás életmód. Aztán vannak azok, akik elsősorban közlekedési eszközként használják a bringát, az a városi életmódjuk része, és bár mozgásban vannak kerékpározás közben, mégsem sporteszközként tekintenek a gépükre, hanem mint a legfontosabb hétköznapi használati tárgyaik egyikére, amilyen a lakáskulcs meg az okostelefon. E csoport egy része is egész évben a bringán ül, ám a másik része a rossz idő beköszöntével (amikor stabilan 10 fok alá megy a hőmérséklet), nagyjából október végén, november elején elrakják a bringát, és csak a tavasz beköszöntekor veszik elő, március-április folyamán, attól függően, mennyire kegyes a természet. Vagyis kiesik legalább négy hónap, és amikor újra felpattannak a bicajra, nem árt egy hétvégét rászánni, hogy újra nyeregben érezhessék magukat. Ehhez ajánlunk három szintbe hozó tippet.
Dunakeszi
Budapestről Dunakeszire (és vissza) szinte egyenes út vezet, kerékpárral megtenni a távot legalább olyan egyszerű ügy, mint autóba ülni. Újpest-városkapuig a hivatalos kerékpárúton mehetünk, de utána érdemes letérni róla egy időre, és a Váci út mentén haladni, hogy minél előbb kiérjünk a városból. Ráadásul a bringaút később, a városhatár közelében visszakanyarodik hozzánk, és ezen át jutunk ki Budapestről. Aztán csak menni kell egyenesen előre (nem mindig szó szerint), amíg el nem érünk Dunakeszire. A bringaút egyenesen levisz a Duna partjára, a korzóra, ahol a szabadstrandot is találjuk (bár most még nem ajánlott a fürdőzés, valószínűleg nem is lehet), meg a kiülős helyeket, a finom ételeket és italokat meg az árnyas fákat és a folyó meg a túlpart kellemes látványát. Itt ücsöröghetünk, megpihenhetünk, ejtőzhetünk egy sort, mielőtt visszaindulunk Budapestre.
Naplás-tó
A városhatáron belül is lehet remek bringatúra-útvonalakat találni. Egyik nagy kedvencünk – a pesti oldalon mindenképpen – a Naplás-tóhoz vezet. A zajos városból indulunk, és egyszer csak a természet lágy ölén találjuk magunkat, kuruttyoló békák és csivitelő madarak színes társaságában. A Szilas-patakból duzzasztott, XVI. kerületi tóhoz, ami a Cinkotai-kiserdő szomszédságában fekszik, Zuglón keresztül jutunk el, elvezet oda a hivatalos bringaút. Megpihenve sétálhatunk egyet, kifeküdhetünk a napra, és a pár éve épített kilátóból is szétnézhetünk. És van itt még bringatároló, büfé meg nyilvános WC is. Kiemelt természetvédelmi területről van szó, ezért a szigorúság. Számos védett madár él és költ itt, illetve a mocsári teknősöknek is ez az egyik fontos élőhelye. Megpihenünk, aztán indulhatunk is vissza, maximális bringaerővel.
Újbuda, Duna-part
Végezetül egy budai útvonalat is ajánlunk, amit egyfelől a Duna közelsége tesz vonzóvá, másfelől az, hogy útközben több megállót is be lehet iktatni. Induljunk el a Szabadság hídtól, és ha nem térünk le a kerékpárútról, és végig a Duna mellett haladunk, szép kis utat járhatunk be. Érintjük a Petőfi hidat, majd a Rákóczit is, ahol – a MOL Campus mellett elgurulva – keresztülmegyünk a BudaParton, melynek túlvégén találjuk a Dürer Kertet. Itt kifújhatjuk magunkat egy kicsit, ihatunk is valamit, majd egy rövid körre elhagyjuk a Duna partját, és a Budafoki út mentén megyünk tovább kifelé, egészen az Árasztó-partig, ahova az Árasztó úton tudunk legurulni. Megint maradunk a Duna mellett, és meg sem állunk a kerékpárunkkal a Dunaparty Megállóig, ahol ihatunk egyet, meg hekkezhetünk, fagyizhatunk, és alaposan kipihenhetjük magunkat, mielőtt elindulunk visszafelé a városba.
Jó első tekerést kívánunk!
(Borítókép: Szabó Gábor - We Love Budapest)
