látnivalók és kultúra

szerkesztés

Bronzból van, mégis mintha élne – Híres tollforgatók kifejező szobrai

Szerzők

  • Wágner Gábor

2022. 09. 13. 11:29

A híres emberekről készült szobraink általában egy kaptafára készülnek: a hős magasztos pózban néz előre, az alkotás pedig semmi mást nem üzen, mint hogy az adott ember a munkásságának köszönhetően mindenki fölött álló szellemi nagyság. Ami biztos így is van, de mi sokkal jobban szeretjük azokat a szobrokat, melyek ezen túl is kifejeznek és mondanak valamit az ábrázolt személyről. Összegyűjtöttük írók, költők, tollforgatók szobrait, melyek ennek a kívánalomnak is megfelelnek.

Fotó: Major Kata - We Love Budapest

Tarasz Sevcsenko

1/10

Az ukrán nép legnagyobb becsben tartott művésze, Tarasz Sevcsenko szobra a róla elnevezett terecske közepén áll a II. kerületben, a Király fürdő mellett. Az elsősorban költőként ismert Sevcsenko prózaíróként és festőként, grafikusként is jeleskedett, honfitársai számára pedig elsősorban életútja és sorsa miatt vált ikonná. A legmélyebb nyomorúságból, a kitaszított jobbágyság soraiból jött, ahonnan kitörni egyenlő volt a lehetetlennel, ám ő tehetségének és szorgalmának – na meg időnként némi szerencsés, jó helyről jött pártfogói támogatásoknak – köszönhetően egy több nyelven beszélő, művelt reneszánsz emberré vált, aki akkor sem felejtette el, hogy honnan jött, amikor már régen nem jobbágyként élt. Az „ukránok Petőfije” számára a mindenkit megillető szabadság volt a legfontosabb, és egész életében ezért küzdött. Sorsa hányatott volt, tele konfliktussal, 10 éven át tartó száműzetéssel, soha ki nem hevert betegséggel. A vállain cipelte a teljes ukrán nép gondját, búját és baját, a lelkében dúló csaták pedig szomorú és komor hangvételű lírában mutatták meg magukat. A Sevcsenko tér közepén ülő költő a térdén könyöklő bal kezén támasztja meg gondterhelt fejét, maga elé bámul, mi pedig őt nézve másra sem gondolhatunk, mint hogy az ukrán nép sorsán elmélkedik. Mondjuk, most van is miért. Ivan Mykytyuk ukrán szobrász művét egyébként 2007-ben avatták fel. 

Fotó: Forgács Zsuzsanna - We Love Budapest

Radnóti Miklós

2/10

Varga Imre szobráról a legtöbben azt hiszik, hogy a Nagymező utcában, a Radnóti Színház előtt álló az első és egyetlen példány belőle, pedig az csak másolat. Az eredeti még 1970-ben készült el, és mindjárt két darab: az egyik Mohácsra, a másik Salgótarjánba került. 1979-ben Bor városa – a költőt itt gyilkolták meg – is kapott egyet, személyesen Varga Imrétől. A szobrot 2001-ben ellopták, nem sokkal később viszont pótolták, de a város egy másik pontján állították fel. Később került egy másolat Münchenbe, és 2009-ben, a költő születésének 100. évfordulója okán a fővárosba, a színház elé is. A zsebre dugott kézzel kerítésnek támaszkodó, maga elé bámuló, sovány testalkatú, komor arcú Radnóti tökéletesen kifejezi a költő magányosságát, akire többek között az is hatalmas súllyal nehezedik, hogy bár a magyar irodalom megkerülhetetlen alakja, mégis magára és meghalni is hagytuk, ahelyett, hogy vigyáztunk volna rá. 

Fotó: Forgács Zsuzsanna - We Love Budapest

József Attila

3/10

„A rakodópart alsó kövén ültem, néztem, hogy úszik el a dinnyehéj” – mindenki ismeri József Attila 1936 nyarán keletkezett, A Dunánál című versének kezdő sorait. Marton László szobrászt is ez ihlette meg, amikor 1980-ban elkészítette József Attila Duna-parton üldögélő szobrát, aminek azonban hivatalosan nem a költő neve a címe, hanem a költemény címét kapta a szobor. Eredetileg a Kossuth téren helyezték el, ám amikor 2013-ban megbontották a tér addigi egységét, hogy visszaállítsák a II. világháború előtti állapotába, a szobrot is elszállították a tér Lánchíd felőli szélére, talán frappánsabb helyre, mint ahol volt: József Attila most pont a Dunára néz, akárcsak a versben. Marton László szobra attól is nagyszerű, hogy a kalapját a kezében tartó és mereven a vizet kémlelő, bronzból kifaragott költőről simán elhisszük, hogy bármelyik pillanatban felpattan és rohan haza, hogy papírra vethesse A Dunánál első változatát. 

Fotó: Juhász Norbert - We Love Budapest

Anonymus

4/10

A magyar történelem egyik legnagyobb rejtélye a XII. és XIII. század fordulóján élt krónikás, Anonymus. Stróbl Alajos tanítványa, Ligeti Miklós készített róla szobrot, amit 1903-ban lepleztek le. A közel két méter magas alkotás a városligeti Vajdahunyad vára mellett található, és egyike annak a 10 szobornak, amit I. Ferenc József adományozott a magyaroknak a XX. század első éveiben. A szobor a maga idejében okozott némi botrányt a szokatlanságaival: nem látszik a figura arca, ülve látjuk, és az egész alkotás aszimmetrikus. Anonymus szobra ránézésre olyan, mint egy misztikus alkotás, mintha egy történelmi fantasy főhősét látnánk bronzba öntve – és annyiból meg is állja a helyét a feltételezés, hogy a krónikás személyét körbelengi némi izgalmas homály, mivel nagyon keveset, szinte semmit nem tudunk róla. A kezében pennát tartó alakról tényleg csak ezt tudjuk: amit lehetett, azt lejegyzett, leírt. De hogy ki is volt ő pontosan, azt a szoboralak fejére húzott csuklya fejezi ki tökéletesen. 

Fotó: Köztérkép

Miroslav Krleža

5/10

A horvát irodalom legnagyobb XX. századi alakja író és költő volt, meg drámák és esszék szerzője. Miroslav Krleža szobra a Ludovika előtti parkban áll, a fák között, a fű közepén. Marija Ujević-Galetović horvát művész alkotását 2011-ben állították fel, a szobrot pedig Zágráb városa adta ajándékba a VIII. kerületnek. A budapesti egyébként „csak” másolat, az eredeti az író szülőháza előtt áll, a horvát fővárosban. És hogy miért is érdemelte ki Miroslav Krleža a szobrot? Egyfelől a munkássága okán, másfelől pedig azért, mert több szállal kötődött Magyarországhoz. A Ludovikán tanult, állomásozott Kaposváron, többször járt Budapesten, ahol magyar írókkal és költőkkel barátkozott. Szerette a várost és a magyar irodalmat, költészetet is, ami a saját lírájára is hatással volt. Nem utolsósorban pedig jól beszélt magyarul. A horvát szobrász műve a kolumbiai festő, Fernando Botero alakjait juttatja az eszünkbe. Egy joviális, alaposan kikerekedett, kezeit lazán a zsebeibe rejtő művészt látunk, aki talán épp sétálgat, miközben valahova messzire néz és a világ dolgain elmélkedik. 

Fotó: Kőrösi Tamás - We Love Budapest

Gárdonyi Géza

6/10

A Bartók Béla út mentén, a Hadik kávézó előtti tenyérnyi füves területen álló szobor igazából egy emlékmű, amit Horvay János szobrász készített, és 1933-ban állították fel. A szobrot eredetileg Gárdonyi Géza halálának 10. évfordulóján szerették volna felállítani, ám nem készült el addigra, így egy évvel később került csak sor az emlékműavatásra. Az egyik kezében tollat, a másikban kéziratot tartó író talán épp egy fordulaton gondolkodik el a magas talapzat tetején állva, ahonnan letekint a másik két alakra: az oldalán fekvő és könyökölve figyelő fiúra és annak anyjára, aki egy könyvből olvas fel neki. Nem is feltételeznénk mást, mint hogy a könyv egy Gárdonyi-regény, méghozzá pont az, amit felettük állva, még kézirat formájában tart a kezében az író. 

Fotó: Forgács Zsuzsanna - We Love Budapest

Karinthy Frigyes

7/10

A XI. kerületben, Karinthy Frigyes út és az Irinyi János utca sarkán kialakított terecskén álló szobrot 1988-ban adták át. Paulikovics Iván szobrász bronzból készült szoborkompozíciója nem egy szokványos darab. A hatszögletű talapzaton Karinthy Frigyes zsebre dugott kézzel, magában elmerülve sétál, vagy éppen lelépni készül az emelvényről, miközben egy lámpaoszlop tetejéről – világítótest helyett – a saját mellszobra figyeli, amit talán éppen igyekszik maga mögött hagyni. Ironikus alkotás egy iróniabajnok íróról. A szobor eredetileg (az 1887-ben született) Karinthy születésének 100. évfordulójára készült, de végül egy évvel később adták át, mert így az író (1938-ban bekövetkezett) halálának 50. évfordulóját is ki lehetett pipálni. 

Fotó: Forgács Zsuzsanna - We Love Budapest

Krúdy Gyula

8/10

A III. kerületi Fő téren álló szoborral kapcsolatban kicsit csalunk. Bár van Krúdynak szobra az V. kerületben is, de ezt sokkal jobban szeretjük, pedig többszörös csavaron keresztül ábrázolja az írót, Óbuda nagy szerelmesét. Szanyi Péter 2013-ban felállított alkotása Szindbádot, a nagy hajóst ábrázolja, pontosabban az őt Huszárik Zoltán filmjében alakító Latinovits Zoltánt. De ahogy minden út Rómába vezet, úgy minden, ami Krúdy Szindbádjával kapcsolatos, az pedig az íróhoz. Ahogy a megírt regényhősben volt egy nagy adag Krúdy, úgy a magyar színészkirály játékában is megidéződött a hedonista életvitelt nagy szimpátiával szemlélő és űző író. Krúdy líraisággal vegyített bohémsága sugárzik a Fő téri szobor emberalakjából, aki szinte mágnesként vonz magához, hogy mellé telepedj. Aztán pedig együtt figyelitek a téren megforduló, azon keresztülhaladó embereket. 

Fotó: Köztérkép

Kosztolányi Dezső

9/10

A XI. kerületben, a Kosztolányi Dezső tér Bartók Béla út felőli részén találjuk az író, költő, műfordító, kritikus, esszéista és újságíró emlékére emelt szobrot, amit 1979-ben adtak át, és amit Borbás Tibor szobrász készített. A mindig, így műalkotás formájában is elegáns Kosztolányi könnyed testtartásban támaszkodik könyökölve egy kőtömbre – pontosabban az a talapzat –, így csak deréktól fölfelé látható. Mellette (egy kisebb kődarabon) a Mágia című, 1912-ben megjelent verseskötete fekszik, de hogy miért pont az, azt nem tudni. Bár fotó alapján Kosztolányi kevésbé volt szikár, mint szobor formájában, de az íróra jellemző rezignált bölcsességet pontosabban kifejezi ez a valóságtól így kissé elemelt küllemű szobor. 

Fotó: Hegyvidek.hu

Jókai Mór

10/10

A Jókai agora címet viselő alkotás a fogaskerekű Svábhegy megállójához közel eső, az íróról elnevezett német nemzetiségi általános iskola előtt áll, a Diana utcai parkban, a XII. kerületben. Készítője Párkányi Raab Péter, akinek köszönhetjük egyfelől a Nemzeti Színház parkjában álló remek színészszobrokat, másfelől a nem csak politikai vonatkozásai miatt vitatott emlékművet, amit a német megszállás áldozatainak emlékére állítottak a Szabadság téren. De vissza a Jókai-szoborhoz, amit 2000-ben adtak át, a regényíró születésének 175. évfordulója alkalmából. A kifejezetten pozitív hangulatú, életvidámságot sugárzó szobor az idős Jókait ábrázolja, aki a környéken töltötte utolsó éveit. Az író sokat sétált, padokon ücsörgött, és szóba elegyedett azzal, aki az útjába került. A szobor is egy ilyen pillanatot örökít meg: Jókai félmosollyal az arcán mesél, miközben egy kisfiú figyelmesen hallgatja. De hát mit is csinált volna mást, amikor ez volt Jókai: egy nagy mesélő, ha nem a legnagyobb. 

Hasonló tartalmak

Admin mode