Templomcsonk Hűvösvölgyben
Hűvösvölgy csendes, kertes házas részén találjuk ezt a különös épületcsonkot, amit befejezetlensége ellenére is érdemes megszemlélni. Már csak azért is, mert a II. világháború alatt hagyták félbe az építését. Hiába folytatták a harcok lezárultát követően a munkálatokat, az egyházakkal ellenséges kommunista vezetés végleg leállíttatta az építkezést.
Pedig a Magyar Szentföld-templomot a modernista stílus egyik hazai nagyágyúja, Molnár Farkas tervezte. Az épületet a következő évtizedek során többször is szerették volna hasznosítani: működött benne intézet ipari tanulók számára, raktár, csomagolóüzem, tartozott a Fővárosi Levéltárhoz, a Vörös Csillag Traktorgyárhoz, és arra is volt terv, hogy művésztelepet, majd múzeumot hozzanak itt létre, de végül minden elképzelés dugába dőlt vagy csak rövid ideig működött. Bizonyos szempontból az épület tájseb, abszurd csonk, amin ugyanakkor az is látszik, hogy a környék éke is lehetett volna.
Bunker a Fazekas-hegyen
A bunker meglátogatása városi kirándulásként is felfogható, bár azért nem olyan őrülten nagy távról beszélünk, hiszen a Gyermekvasút hűvösvölgyi végállomásától egy 20 perces sétával juthatunk el ide. A panoráma viszont csodás. A Fazekas-hegy – és annak tetején a II. világháborúban felépült bunker – a hűvösvölgyi Nagy-rét és Remetekertváros között magasodik. A bunker a II. világháború idejéből maradt itt, lőnyomok éppúgy láthatók rajta, mint graffitik. Bár nincs kilátóstátuszba emelve, ám amikor felérünk és szétnézünk, olyan érzésünk támad, mintha egy kilátóból tekintenénk az alattunk elterülő környékre.
Bizarr torony Aranyhegyen
A helyszín Óbuda, azon belül Aranyhegy. Errefelé vegyesen találunk régebben és manapság épült kertes házakat. Látszólag semmi különös. Lentről szemlélve az embernek kedve sincs megmászni a meredek hegyoldalt. Miért is tenné, gondolhatjuk, ha nem ott él?
A Pogánytorony miatt viszont mégis érdemes venni egy nagy levegőt és megmászni a hegyet. Bár az építmény magántelken áll, ám közvetlenül a kerítés mellett, így alaposan meg lehet szemlélni. A tornyot az 1910-ben alakult, kezdetben elsősorban tudósokból és kutatókból álló (például Hopp Ferenc vagy Vámbéry Ármin is a tagok között szerepelt), később azonban radikalizálódott, nemzeti és faji szempontból szélsőséges nézeteket valló Turáni Társaság építtette 1934–35-ben.
A tervező Täubel Géza volt, ám az építést Wührl Géza vezényelte, aki módosította is az eredeti tervet. A misztikus, romantikus-historizáló, hatszög alapú torony a megépítésekor még 13 méter magas volt, a tetején egy márványtömbön álló turulszoborral, amit csigalépcsőn lehetett megközelíteni, emeletenként teraszokkal és aprócska pihenőkkel. 1942-ben betiltották a turanistákat, így a torony elvesztette eredeti funkcióját. Később légvédelmi megfigyelőtoronyként használták, illetve állt mellette egy kunyhó állítólag, amelyben időről időre politikai foglyokat őriztek, például Szakasits Árpádot is. Az épület még mindig jó állapotú, megéri a kerülőt.
Temető Cinkotán
Az Örs vezér teréről HÉV-vel a leggyorsabb kijutni Cinkotára, annak Ilonatelep nevű, kertvárosias részére, ahol a házak között, egy Árpád-kori alapokra épült evangélikus templom mellett találunk egy nem túl nagy, ám elég sűrű és vadregényes, gótikus-romantikus kiserdőt. Kicsit talán furán hat ott, a kertes házakkal körbevéve, ám van oka, hogy miért is van ott.
Itt, a fák között találjuk ugyanis a cinkotai öreg temetőt, amit a II. világháború végén számoltak fel. Számos síremlék azonban itt maradt, ezért mindenképpen érdemes tenni egy sétát az erdőben, elolvasni a kőbe faragott feliratokat, és rájuk csodálkozni. Itt temették el Cinkota történetének jó pár (helyben biztosan) ismert és meghatározó alakját, a Petőfi család anyai ágának (Hrúz család) néhány tagját, köztük a költő nagybátyját is, akivel szoros viszonyt ápolt, valamint a hírhedt sorozatgyilkos, a cinkotai Kékszakáll, vagyis a feleségeit nyereségvágyból meggyilkoló Kiss Béla áldozatait is.
Csodás íróház a város szélén
Rákosmente (XVII. kerület) külső szélén, kertes házak között, hatalmas fák ölelésében rejtőzik az Erdős Renée Ház, ami azért viseli az író-költő nevét, mert a családjával itt élt huzamosabb időn át, 1927-től egészen 1944-ig. Az 1895-ben – eredetileg nyaralónak – készült ház építtetőjéről azonban nem sokat tudunk. Amikor az alkotó családja beköltözött a házba (az írónő születési neve Ehrenthal Regina volt), a maguk képére formálták széles, nagy kertjét, illetve a várkastélyszerű villát is.
Utóbbi Budapest egyik legszebb fővárosi védettség alatt álló háza, már csak ezért is érdemes kirándulást tenni a város szélére, és akkor a visszafogottan buja kertről és a házon belüli sok kulturális izgalomról még szó sem esett. Az emeleten találjuk az Erdős Renée életével, személyével és munkásságával foglalkozó kiállítást, melynek az írónő és családja eredeti bútorai is a részei. A földszinten bőséges helytörténeti gyűjtemény található, melynek egyik fő látványossága a plafonon közlekedő modellvonat. A házban van még egy kisebb tárlat is, ami a közeli természetvédelmi terület, a Merzse-mocsár élővilágát mutatja be.
Kápolna a semmi közepén
A hűvösvölgyi busz- és villamos-végállomástól – a városból kifelé – pár megállóra (Mikszáth Kálmán utca) kell leszállni, hogy becélozhassuk a Gercse-kápolnát. A Gesztenyefa utcán induljunk el, és ha nincs nagy sár, 20 perc alatt oda is érhetünk a mezős terület közepén álló kápolnához, amelyben hétvégén rendszeresek a misék, de tartanak keresztelőt és esküvőt is.
Az épület alapjai az Árpád-korba nyúlnak vissza (egy 1292-es pápai jegyzék említi először), többször megsérült, majd megújult, volt, hogy a hajdan itt elterült településsel (Gercse) együtt elhagyták, de a kis kápolna mindezek ellenére mindvégig kitartott. Talán emiatt is lengi körbe valami különös hangulat, amiben jó elmerülni: csak leülni a kápolna melletti kis padra, nézni a tájat és élvezni a csöndet.
Mesés torony Kőbányán
A mesebeli épület Kőbánya egyik jelképe, a kerület címerében is szerepel. A manapság vendéglátóipari egységként működő, toronyszerű építmény, ami egyébként országos védettségű műemlék, három utca (a Harmat, a Gitár és a Kőér) kereszteződésében áll. Kőbánya múltjának arra az időszakára utal, amikor a környék a virágzó szőlőkultúrák földje volt.
Évtizedeken át dolgoztak itt a szőlőcsőszök és a szőlőpásztorok, akik igyekeztek távol tartani a fürtöktől a szőlőtolvajokat és a madarakat. A csőszök szállásául szolgált a Zofahl Lőrinc és Brein Ferenc által 1844-ben tervezett épület, ami számos gótikus elemet is tartalmaz, egyébként pedig a magyar romantika egyik legszebb példájaként tartják számon. Ezúttal kicsit csaltunk, mert ezen a környéken némi sétát (15-20 perc) követően találunk mást is: például a barokk Conti-kápolnát, amit építője a két kezével húzott fel az 1700-as években, a Szent László téren pedig megcsodálhatjuk az ott álló (legmagasabb tornyú budapesti) templomot és iskolát, mindkettőt Lechner Ödön tervezte.
Emlékmű a Ferencvárosban
A 3-as villamos vonalán, a Fradi-stadion és a Lurdy Ház közti szakaszon szinte nincs semmi látnivaló, leszámítva azt a részt, ahol a ferencvárosi vasútállomás található. Itt magasodik egy közelről és távolról is ugyanolyan nyomasztóan ható emlékmű, ami a Szovjetunióba (málenkij robotra) elhurcolt honfitársaink előtt tiszteleg. A II. világháborút követő kommunista hatalomátvétel után a máskéntgondolkodókat, a rendszer ellenségeit és árulóit összefogdosták (de nemcsak őket, hanem más embereket is az utcán), majd bevagonírozták őket, és meg sem álltak a büntetőtáborokig, ahol embertelen körülmények között gyakorlatilag halálra dolgoztatták őket. Persze volt, aki túlélte, de a 700 ezer ember közel fele sosem tért vissza az otthonába. Az emlékhely viszonylag friss alkotás, 2017 februárjában adták át.
(Borítókép: Polyák Attila - We Love Budapest)
