Az egyre gyakoribb hőségriadók idején legszívesebben a vízparton – egy hideg itallal a kezünkben – hűsölnénk. Szerintünk ehhez a képhez remekül passzol az árnyékban való olvasás is. Ehhez ajánlunk remek olvasmányokat.

Nelio Biedermann: Lázár

A 23 éves Nelio Biedermann könyvével van tele a Booktok, és nem csupán a magyar olvasók körében népszerű, többek között Dua Lipa is ajánlotta már a könyvklubjában. A Lázár érdekes könyv, ami egészen más szemszögből vezeti végig az olvasót a magyar történelmen, hiszen a szerzője apai ágon magyar származású, de nem itt, hanem Svájcban nőtt fel. Izgalmas megfigyelni azt, hogy egy külföldi számára melyek azok a fókuszpontok, amiket kiemel a történelmünkből. A történetben egy magyar nemesi család felemelkedését, megpróbáltatásait és az elkerülhetetlen bukását követjük végig, az pedig kifejezetten jó ötlet, hogy a háborús eseményeket, az államosítást, a kisajátítást, 1956-ot és a kitelepítéseket a nemesség szemszögéből ismerjük meg. A történelmi szál mellé bekúszik egy misztikus, mágikus vonal is, ami hamar magával ragadja és bevonzza az olvasót. Hangulatteremtésnek mindenképp jól működik. A regény rendkívül olvasmányos, tele van idézhető, mély gondolatokkal, Biedermann kifejezetten szépen ír, és hogy ez magyarul is ennyire jól működik, abban fontos szerepe van a fordítónak, Fodor Zsuzsának is.

Csepelyi Adrienn: Nagymamám magyaráz

Talán az idei nyár legkedvesebb olvasmánya volt nekünk a Nagymamám magyaráz, ami megmozgatta a bennünk élő egykori magyar szakost, eszünkbe juttatta a dialektológiaszemináriumot, a nyelvjárásgyűjtés szépségeit és nehézségeit, de ez volt az a könyv is, ami a legtöbb érzést mozgatta meg bennünk. Utóbbiban közrejátszik az is, hogy bár nem vagyunk sem szatmáriak, sem szabolcsiak, hanem tősgyökeres pestiek, jelen sorok írójának szabolcsi párja miatt mégis van némi kötődése azokhoz a helyszínekhez, ételekhez és szavakhoz, amelyek előfordulnak a könyv lapjain. Éppen ezért is volt öröm minden sora. A könyv története onnan indul, hogy amikor az író szülőfalujából, Penyigéről gimnáziumba került, majd később a fővárosba, akkor sokat telefonált haza a nagymamájának, ebből születtek ezek a vicces, megható sztorik. Ezt a sorozatot először a Facebookon publikálta, később állt össze könyvvé, amit még szerethetőbbé tesznek az adott történetszálhoz illő illusztrációk. Ez a kötet eszünkbe juttatja a saját gyerekkorunkat és azokat a nőket, akik fontos szerepet vállaltak a felnövésünkben. Amellett persze, hogy megismerünk egy másik nyelvjárást, az apró történeteken keresztül beleláthatunk a szatmári (hiszen Csepelyi Adrienn szatmári) emberek mindennapjaiba, hogyan élték meg többek között a gyerekkort, a háborút, az árvizet, hogyan vélekednek a lagzikról, az ünnepekről, és a sor még hosszan folytatható. Emellett a könyv legvégén nagymamák által elmondott receptgyűjteményt is találunk, így mi is megtanulhatjuk a valódi (paradicsomos) töltött káposzta, a sárga túró vagy a mocskos (szilvás) tészta receptjét.

Cserna-Szabó András: Anya csak egy nincs

Cserna-Szabó András, vagyis a legmetálosabb magyar író új könyve amolyan rendhagyó önéletrajzi regény. Rendhagyó, mert ugyan a szerző keveset beszél benne magáról, amiről viszont sokat, annak szorosan köze van hozzá és az életéhez. És azért is rendhagyó, mert egy bizonyos, konkrét nézőpontból tekint magára és az életére. Az új Cserna-Szabó-kötet – amire talán jobban illik a családregény meghatározás – az anyákról mesél, vagyis az író életének legmeghatározóbb nőiről. Az egyik természetesen az író édesanyja, a másik pedig – és leginkább ő áll az új kötet középpontjában – a szerző anyai nagyanyja, Cserna Eszter, vagyis Csöpe. Az örök kívülálló és öntörvényű lázadó, akihez az írót olyan szoros és mély viszony fűzte, hogy az iránta való tiszteletből még a nevét is felvette. A kötet, mely a jól megszokott, kissé profán, szellemes, játékos és szókimondó Cserna-Szabó-stílusban fogant, az író családjának anyai ágáról mesél, miközben feltárul a múlt, a történelmi fordulatokban gazdag 20. század, amely pazar hátteret fest a hol komikus, hol tragikus, hol pedig a kettőből kikevert történéseknek. Bár nem szeretnénk versenyt hirdetni a Cserna-Szabó-könyvek között, de bátran kijelentjük, az Anya csak egy nincs Cserna-Szabó András egyik legjobb könyve.

Fehér Gáspár: Fillenbaum néni hosszú árnyéka

Igazi nyári olvasmány, amit a strandra is elviszünk magunkkal, hogy az árnyékban, két csobbanás között nevessünk egy jót. Bár Fehér Gáspár regénye lassan indul be, és kell nagyjából 100 oldal, hogy ráhangolódjunk a ritmusára, amikor összeállnak a különálló történetek, akkor úgy elkap minket, hogy nehezen bírjuk abbahagyni. És van benne egy csavar is! Egy csapásra abszurd, kissé morbid sztori kerekedik belőle, ahol csak kapkodjuk a fejünket a szereplők szerencsétlenkedésein, melyeknek a vége rendszerint a jól működő helyzetkomikum. Izgalmas, hogy a szerző a mindennapjainkat behálózó témákat is belecsempészi a történetbe, így az előrelépési lehetőségek, a megrekedt karrier, a pénz és az elismerés utáni sóvárgás vagy a párkapcsolati hullámok, de a kamaszkor nehézségei is megjelennek. Mindezt úgy bújtatta szatírába, hogy nem esett túlzásba, van benne jó néhány erkölcsi dilemma, olvasóként pedig az is biztos, hogy elindít bennünk jó néhány gondolatfolyamot. Jólesik az ilyen fajta abszurd humort nyáron olvasni.

Köves Gábor: Apropó, New York

Köves Gábor újságírónak nem ez az első kötete, de ez az első regénye, hiszen a korábbiakban jórészt nemzetközi hírű színészekkel, rendezőkkel, írókkal, zenészekkel készített interjúk szerepeltek. Nem véletlenül, hiszen Köves az egyik legjobb az interjúkban utazó újságírók között, szellemes, felkészült, informatív és könnyen megtalálja a hangot bármelyik alannyal. Idén megjelent regénye alapján azt is kijelenthetjük, hogy prózát írni is nagyon tud. A könyv főszereplője egy kicsit magának való zugmagánnyomozó, aki leginkább házasságtörőkkel foglalkozik, szereti az ablakából bámulni az utcát, és felnőttként is figurákat gyűjtő Star Wars-rajongó. Ám van, amit mindennél és mindenkinél jobban szeret: New York. A város, amibe fülig szerelmes, miközben Amerika helyett Budapesten, Újlipótvárosban, a Csanády utca és a Visegrádi utca sarkán él. Hősünket új megbizatása – minő szerencse! – a Nagy Almába szólítja, ahonnan egy csomagot kell elhoznia. De ez csak az apropó, hogy a főhős azzal foglalkozhasson végre, amivel leginkább szeretne, New Yorkkal. A város szerelmeseinek kötelező olvasmány, de azok számára is élvezetes lesz, akiket nem vonz az amerikai metropolisz, hiszen a szerző ellenállhatatlan és szeretni való, önironikus humorába könnyű belefeledkezni.

Krusovszky Dénes: A másik mozaik

Ha nyáron inkább a rövidebb történeteket tudjuk befogadni és szívesebben olvasunk elbeszéléseket, akkor érdemes beleolvasni Krusovszky Dénes kötetébe. Bár különböző és sokféle történetekről van szó, de közös bennük az emlékezés. Meg valahogy a magány, az elidegenedés, a társtalanság, ami tulajdonképpen a 21. század velejárója. De ne ijedjünk meg, egyáltalán nem leszünk depressziósak az olvasás során, inkább csak elidőzünk, továbbfejtünk, elemzünk vagy épp a saját életünkhöz hasonlítunk egy-egy történetet. Mindezt erősíti, hogy a történetek érzésre olykor befejezetlenek, van bennük valami feloldásra váró rejtély... Érdekes megfigyelni egyébként azt is, ahogy egy-egy szövegbe beszűrődik valami apróság a szerző életéből, így az író-olvasó találkozó vagy Japán (a szerző éppen ott él). Különleges, hol nagyon is valóságos, máskor egészen szürreális történetek sorakoznak ebben a kötetben, amelyek közül jó néhányat akár még regényben is szívesen olvastunk volna.

Pereszlényi Erika: Most nem akarom mondani, mert villamoson vagyok

Mindannyian voltunk már olyan helyzetben, hogy tömegközlekedésen nem szerettünk volna mélyebben belemenni egy-egy témába vagy mély beszélgetésbe, ahogy persze olyan helyzetben is biztosan mind voltunk már, amikor ismeretlen emberek a buszon, metrón, villamoson egyszer csak megosztották velünk az életüket. Pereszlényi Erika kisprózakötetében olyan szövegeket olvashatunk, melyeket a szerző elsősorban a budapesti tömegközlekedésen, jártában-keltében, az utcán vagy vonaton ülve hallgatott meg, raktározott el magában és jegyzetelte le. Évekig gyűjtötte ezeket a szövegeket, sőt, hogy még budapestibb legyen a kötet, az egyes részeket a szerző fővárosról készített fotói tagolják. De ne látképekre gondoljunk, a sokadik Bazilikára vagy Országházra, sokkal inkább Budapest apró részletei jelennek meg, így egy pocsolyában visszatükröződő épület, egy utcarészlet, bicikli és sétáló emberek. A mindennapjaink, sokféleségünk apró foszlányait felmutató szövegeket stílszerűen olvashatjuk tömegközlekedési eszközön, de irodai ebédidőben vagy a strandon is jólesik belefeledkezni.

  • Tea
  • 240 oldal
  • 4300 Ft

Só. Bor. Eper. Kortárs katalán költők 100 verse

Ritkán olvasunk verseket, holott a lírába ugyanolyan könnyű belefeledkezni, mint a hosszabb prózai szövegekbe. Sőt, forró nyarakon kifejezetten jólesik leragadni egy-egy versnél, hangulatnál, a szavak ritmusánál. A katalán szerzőket, hát még a kortársakat, kevéssé ismerjük, holott úgy tartják, hogy elég magas náluk az egy négyzetkilométerre jutó költők száma. A Bakucz Dóra és Nemes Krisztina szerkesztette kötetben 100 vers és 15 költő található, szövegeikből egy varázslatos, sokszínű, sejtelmes világ rajzolódik ki, amelyben ott van a szerelem, a fájdalom, a vágy éppúgy, mint a nagyváros zaja, a mediterrán élet vagy a hegyek csendje. A fiatalok között ott van többek között a magyar olvasóknak már ismerős Irene Solà, aki a millenniumi generáció tagja, de a szerkesztők olyan kortárs költőket is beválogattak, akik a Franco-diktatúra vége felé vagy már a demokráciában születtek.

Szabó Borbála: Házasságlabirintus

Kifejezetten szeretjük ebben a könyvben, hogy amellett, hogy játékká teszi az olvasást, mélysége is van. Kiindulásként megkapjuk a megcsalt feleség szerepét, és a legkülönfélébb döntéseket meghozva haladhatunk előre a történetben. Mi az első olvasáskor direkt olyan drasztikus döntéseket hoztunk, amelyeket hasonló helyzetben képtelenek lennénk, ennek köszönhetően főhősünk is hasonlóan drasztikus véget ért. Érdekes volt átélni, hogy ezek, illetve a később finomhangolt választások milyen irányt vesznek, ahogy azt is, mennyi lehetőség van az életben. A valóság nyilván nem ennyire megengedő, és nem lehet mindig mindent teljesen elölről kezdeni, de ez a könyv arra pont jó, hogy segít megélni vagy feldolgozni a Mi lett volna, ha? kérdést. Aki gyerekkorában szerette a lapozgatós könyvek világát, annak jó lesz ismét kézbe venni egy ilyen típusú olvasmányt. A lapozgatás miatt pedig akárhányszor újraolvassuk, mindig más történetben lehet részünk.

David Szalay: Test

Az idei év egyik slágere a magyar származású David Szalay Test című könyve, ami 2025-ben elnyerte a rangos Booker-díjat. A magyar irodalom nem bővelkedik minimalista prózában, éppen ezért lehet, hogy elsőre nem is mindenki találja meg a közös hangot a Test antihősével, ám a könyv félbehagyása helyett mi mégis az elolvasást javasoljuk. Új élményben és látásmódban lesz részünk, másrészt beleláthatunk abba is, hogyan jelenik meg Magyarország és a magyar mentalitás egy magyar származású szerző írásában. David Szalay szikár, érzelemmentes, egyszerű és tényszerű nyelvezetet használ, nincs mélylélektan, a karakterektől is valamennyire távol maradunk, a cselekmény és az egymásba fonódó történések mégis letehetetlenné teszik a könyvet. Noha eleinte olybá tűnik, főhősünk csak sodródik, egyre előrébb haladva, jobban megismerve őt világossá válik, miért lett olyan, amilyen. Érdekes a távolságtartó írói húzás, már csak azért is, mert folyamatos kérdésfeltevésre készteti az olvasót. Érdemes a nyári napokat ezzel a regénnyel tölteni és megismerni ezt a picit idegen, furcsa és magának való figurát, aki amilyen távol van tőlünk eleinte, annyira közel kerül hozzánk a végére.

Vámos Miklós: Szitakötő

Eszünkbe juttathatja ez a könyv Vámos egyik korai regényét, a Zenga zéneket, abból a szempontból mindenképp, hogy eleinte itt is a gyerekek szemszögéből bontakozik ki előttünk a történet. A könyv több évtizedet ölel fel, nyolc ember, vagyis a 8ak barátságát, annak megalakulását, fejlődését, illetve az egyes emberekkel kapcsolatos történéseket. Különféle bonyodalmaknak, egymásba fonódásoknak és a magyar történelemnek lehetünk a tanúi. A Szitakötő a barátság és egy nemzedék regénye. Az 1950-es évek szocializmusából, egy nyári hízótáborból indul minden, ahonnan bejárjuk a puha diktatúrát, a rendszerváltás, a kapitalizmus és a 2000-es évek idejét, amíg eljutunk egészen a mába, 2026-ba. Bár a regény eredetileg 15 éve jelent meg, az évszám miatt kis javításokkal ismét kiadták, érdemes tehát olyan szemmel is olvasni, hogy annak idején milyennek is képzelhettük a jelent, és végül milyen lett. Persze a történelem eseményei inkább csak háttérként szolgálnak az élethez, amelyben ott van a gyerekkor könnyűsége, a kamaszkor felfedezései és merészségei, majd a felnőtt lét a maga szerelmeivel, csalódásaival, fordulataival és kérdéseivel.

+1 We Love Budapest: 15 éve összhangban a várossal

Idén 15 éves a We Love Budapest, erre az alkalomra egy jubileumi kiadványt készítettünk interjúkkal, toplistákkal és várostörténeti anyagokkal. Minden megvan benne, amit megszoktatok tőlünk, sőt, picit több és más is. Nyári hűsölésekhez ideális, találtok benne toplistákat árnyas és kiülős helyekről, a nyáron elmaradhatatlan fagyikról, de mellette beleolvashattok abba is, hogyan változott a lakhatásról való gondolkodásunk az elmúlt 100-150 évben, együtt gondolkodhatunk arról, miért is vonzódunk ma annyira az agglomerációhoz. Továbbá Budapest meghatározó arcaival készült interjúkat is olvashattok, így például Kovács Patríciával, Lovas Rozival és Gerendai Károllyal. 

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék