Számtalanszor leírtuk már: kerékpározni jó, kerékpározni csodás! Amikor ugyanis tekersz, az egészségedért is teszel. Bár bringázás közben figyelni kell, nehogy ütközz valamivel, vagy elüss valakit, de azért nézelődhetsz is, na és persze bejuthatsz olyan utakra, ahova autóval nem hajthatnál be. A kerékpár a felfedezés közlekedési eszköze, de a bringa a környezettudatos életmódnak is kiemelten fontos eszköze. Mi imádunk bringázni. Ezzel pedig nem vagyunk egyedül, pláne a szezonban, amikor még többen választják a kétkerekűt. Azoknak tehát, akik elvégezték már a tavaszi kis generált, ajánlunk egy túrát a Duna pesti oldalán, egyet a budain, egyet pedig a városon belül.
Budai oldal: Lupa, Szentendre, Pap-sziget és Leányfalu
Klasszikus ez az útvonal, és végig kerékpárúton tekerhetünk, bár a római-parti szakasz jelentős részén elég rossz minőségű. Mondjuk, ott legtöbbször olyan sokan vannak, hogy egyébként is csak lassan haladhatunk, esetleg le is kell szállni a bringáról. Persze ha nem ragaszkodunk a Duna látványához, akkor ezt a részt ki is kerülhetjük, és egy utcával fentebb pipáljuk ki a szóban forgó szakaszt. Ez az út eleje, megállni még indokolatlan, így Szentendre felé talán tényleg ez a legjobb megoldás.
Érdemes viszont egy kis kitérőt tennünk a Lupánál. A komppal átmehetünk a szigetre, és rácsodálkozhatunk egyik-másik víkendházikóra. A Lupa után következik a kedvencünk, a hűs, hangulatos ártéri erdő, ahol tekerés közben is felfrissülhetünk. Így elég Szentendrére érve beiktatni a nagyobb pihenőt, például a Kacsakőnél, ahol jót ehetünk-ihatunk, mielőtt folytatjuk az utunkat.
A Szentendre után következő Pap-szigetnél újabb kitérőt tehetünk. A terület felér egy időutazással: mintha a 1970–80-as évekbe repültünk volna vissza. Ebből a szempontból a Pap-sziget a Népszigetre emlékeztet. Az odafelé utunk innen már nem tart sokáig, ugyanis Leányfalu végében elfogy a kerékpárút, így jobb híján megfordulunk, és tekerünk vissza Budapestre. Hazafelé talán érdemesebb megállni a Római-parton, mondjuk, egy kiváló hekk-uborka-sör kombóra.
Pesti oldal: Dunakeszi és Göd
A Duna másik oldalán is tekerhetünk egy jót. Első körben a városból kell kijutnunk, és akkor jár jól az ember, ha Újpesttől egy szakaszon nem követi a bringautat, hanem a Váci út mentén halad. Egy idő után visszatér ide a bringaút is, így nem kell erre-arra kanyarogni a kerületen belül. A kerékpárút egyébként ezen az oldalon is rendben van: elvezet egészen a célállomásig. Ám előbb Dunakeszi következik.
Dunakeszin békebeli a hangulat. Szabadstrand és folyóparti korzó vár kajás-italos helyekkel. És innen indul a komp a Szentendrei-szigetre, ami csábító ajánlat ugyan, de ez most nem az az útvonal, így ezúttal továbbtekerünk. Méghozzá egészen Gödig, és meg sem állunk, igaz, a táv sem olyan őrülten nagy. Itt is találunk szabadstrandot és homokos vízpartot, egy kicsit beljebb pedig egy remek helyet, a Tó Bisztrót. Bár ugyanilyen vonzó a partról is könnyen elérhető Homoksziget, ahova olykor száraz lábbal besétálhatunk, máskor viszont mellig ér itt a víz. Egy időre elbújhatunk itt a világ elől, de a bringát kint kell hagyni a parton.
Városon belül: a Naplás-tó
A harmadik bringaút is vízhez visz, méghozzá a főváros legnagyobb tavához. A Naplás-tó mesterséges eredetű: ez a Szilas-patak árvízvédelmi tározója. A XVI. kerületben, Cinkotán található tavat az 1970-es években alakították ki. Természetvédelmi terület egyfelől azért, mert az erdős, lápos és mocsaras vidék vízimadarak fontos pihenőhelye, másfelől pedig mocsári teknősök lakóhelye. Bringaút több irányból is vezet erre, mi általában az Örs vezér tere felől közelítünk a tóhoz – amiben fürdeni tilos, ellenben horgászni szabad –, a mellette elnyúló Cinkotai kiserdőhöz, és persze a kilátóhoz, ahonnan a teljes környék belátható. A Naplás-tóhoz egyszer mindenképpen el kell tekernie mindenkinek, bár aki egyszer elteker oda, az újabb túrákra vágyik majd. Hiszen ez a főváros pesti oldalának legjobb kirándulóhelye.
(Borítókép: Polyák Attila – We Love Budapest)
