Ismerjük a szerelmeit, hallottunk a Horger-féle vitáról, tudjuk, hogy Babits személyes indokok miatt nem ítélte oda neki az akkori legnagyobb irodalmi díjat. József Attila életéből viszonylag sok epizódot ismer a nagyközönség, de vannak olyan részei, amelyekről csak a kutatók vagy a nagy rajongók tudnak. 120 éve született a költő, akinek a születésnapja egyben a magyar költészet napja is. Erre az alkalomra gyűjtöttünk 5 érdekességet az életéről.

Tartalomjegyzék

Nem csapták ki az egyetemről

Bár tartja magát az a mítosz, hogy József Attilát Horger Antal tanácsára kicsapták az egyetemről, ez azonban nem igaz – ahogy Tverdota György József Attila-kutató is rávilágított a költőről írt monográfiájában (Gondoljátok meg, proletárok I. – Az ifjú József Attila). A költőnek eleve nehézkes volt a tanulmányi előmenetele: hatodik elemi helyett polgáriba kezdett járni, majd papi iskolába szerették volna adni, de mivel görögkeleti vallású volt, ehhez át kellett volna keresztelkednie, végül különbözetivel került vissza a budapesti Verbőczy István Gimnáziumba (ma Petőfi Sándor Gimnázium). A problémás kezdetek után végül éltanuló lett belőle, ráadásul egy évvel hamarabb érettségizhetett, mint évfolyamtársai – bár magyarérettségije csak elégséges lett.

Juhász Gyula segítségével jutott be a szegedi egyetemre, ahol heti 40-50 órát vett fel, a legendás tanárok közül a nyelvész Horger Antal nevét mindenki ismeri, hiszen ő „az egyetem fura ura”, aki eltanácsolta József Attilát az intézményből. A valóság ennél jóval árnyaltabb: valójában csak tanári diplomát nem szerezhetett az egyetemen, de azt is csak addig, amíg Horger volt a dékán. Bár a legenda szerint a Tiszta szívvel című verse volt a kiváltó ok, ahogy Tverdota írja, a Lázadó Krisztus című vers, amely az ideális anarchista érzelmeit írja le, sokkal inkább belejátszott abba, hogy a nyelvész eltanácsolta a tanári pályától.

Büntetőeljárás indult ellene 

A már említett Lázadó Krisztus című verse miatt perbe fogták az akkor még csak 19 éves költőt. Az 1924 januárjában indult eljárás hatalmas sajtóvisszhangot kapott, s bár a vers megjelenésekor pont a korabeli lapok indítottak támadást, amikor kiderült az ítélet (8 hónap fogház és 200 000 korona pénzbüntetés), már kiálltak a költő mellett. Sőt, nemcsak őt, hanem a szólásszabadságot is védték. 

És a hír mellett glosszák jelentek meg arról, hogy ebben a kis szerencsétlen országban soha sem volt túlságosan jó dolguk az íróknak

– írta József Attila életéről szóló könyvében József Jolán. A vers 1923 októberében jelent meg a Kékmadár című irodalmi, művészeti lapban, és egy éles hangvételű kritika érkezett még az év novemberében a Kelet Népe hasábjain:

... egy ifjú tintakuli a »Kékmadár« című folyóirat hasábjain éles támadást intéz Krisztus ellen... Az a hang, amin ír, felkavarja az ember gyomrát. Stílusa alkalmas a hánytatásra. Általában a vad gyűlölet izzó hangján vázolja meg Krisztus fenséges, magasztos alakját. Mindenesetre így írni csak a legprofánabb lelkek mernek. De a szerző, József Attila úr, bizonyára »fentebb lélek«-nek tartja és hirdeti magát. ... Aki ilyen fertőből él – vagy mondjuk: kloakából, annak a nevét nem lenne szabad ki se nyomtatni.

Istenkáromlás miatt indítottak ellene eljárást, először a Magyar Királyi Államrendőrség Makói Kapitányságának Bűnügyi Osztálya vizsgálta, később pedig a Budapesti Királyi Büntető Törvényszéket jelölték ki illetékesnek. József Attila vállalta a sajtójogi felelősségét, de az istengyalázás ellen tiltakozott, mondván, a verssel csupán annyi volt a célja, hogy visszaadja a háború után nyomorgó emberek önbecsülését. Végül első fokon elítélték, ezután fellebbeztek, az ítélőtábla pedig felterjesztette ügyét a Magyar Királyi Kúriához, ahol 1925. március 24-én felmentették.

Kihez írta az Ódát?

A magyar irodalom egyik legszebb szerelmes verse az Óda, amit József Attila nem az akkori élettársához, Szántó Judithoz, de nem is a nagy szerelméhez, Flórához írt, hanem egy szinte ismeretlen nőhöz, Marton Márta művészettörténészhez. 1933 nyarán részt vett az Írók Gazdasági Egyesületének lillafüredi íróhetén, itt ismerkedtek meg. Már rögtön az első este reggelig tartó táncmulatságot rendeztek, és nem lehet tudni, hogy a tánc alatt, vacsora közben vagy talán a parkban sétálva váltottak egymással pár szót, a szemtanúk szerint csupán kétszer elegyedtek szóba egymással, mindenesetre ez elég volt ahhoz, hogy József Attila két nap alatt papírra vesse egyik leghíresebb és legszebb versét. Miután hazatért Lillafüredről, Szántó Judit megtalálta a kabátja zsebében a kéziratot, s hiába találta gyönyörűnek, a költő szárazon a szemébe vágta, hogy: 

Hiába olvasod, nem hozzád írtam. 

Pistának hívták

Arról mindenki tud, mennyire sanyarú volt a gyerekkora, apja háromévesen elhagyta a családot, amely úgy tudta, hogy Amerikába ment szerencsét próbálni, de valójában Aradra ment egy másik nővel. A mamaként ismert Pőcze Borbála nagy nehézségek árán tudta gondozni három gyermekét, végzett többek között napszámosmunkát, mosást, vasalást és takarítást is, de még így sem tudta rendes körülmények között eltartani őket. Remélve, hogy gyermekei legalább a legalapvetőbb ellátást megkapják, Attilát és Etelkát az Országos Gyermekvédő Liga gondjaira bízta. Így kerültek 1910 márciusában Öcsödre nevelőszülőkhöz, ahol az ellátásért cserébe az állatok etetése, legeltetése és a házimunka volt a feladatuk. Az sem volt ritka, hogy a nevelőapa ostorcsapásokkal büntette, ha nem engedelmeskedett neki. Ennél viszont sokkal fájdalmasabb volt számára, hogy nevelőszülei a füle hallatára jelentették ki, hogy az Attila név nem létezik, és innentől kezdve Pistának hívták.

Barkochba és Kosztolányi barátsága

Sokan szeretjük ezt a kitalálós szóbeli játékot, melynek során eldöntendő kérdéseket feltéve kell rájönnünk, hogy mire gondolt a másik. József Attila egyenesen imádta. Annyira, hogy barátainak még egy tragikus eseményt is így adott a tudtára – erről Kosztolányi Dezső Barkochba című novellájából értesülhetett a nagyközönség, hiszen a főhős Jancsi Jánost József Attiláról mintázta. Miután a költő hazatért Lillafüredről, és Szántó Judit megtalálta az ominózus verset, amelyről kiderült, hogy nem hozzá írta, öngyilkossági szándékkal 40 gramm kinint vett be. Erről maga Szántó Judit is írt visszaemlékezésében:

Hogy azután a társaság hogy szerzett erről tudomást, azt Kosztolányi egyik novellájából, ha túlzásokkal is, de meg lehet ismerni.

Az esetet a költő Németh Andorék otthonában „mesélte el”, a kérdező Németh Andor felesége volt. Az öngyilkossági kísérlet mellett viszont Kosztolányi elbeszélése sokkal inkább szól a két különböző nemzedék kapcsolatáról. Talán kevesen tudják, de Kosztolányi és a költő között szoros, bensőséges, sokszor tréfálkozó kapcsolat volt – erre utal József Attila távirata is, melyben az 50 éves Kosztolányit köszönti:

Üdvözöljük a félévszázados újszülöttet.

Ő volt az, aki sokszor védelmébe vette a költőt, már a 30-as évek elején írt vereseiről is az alábbiakat írta: 

Üde! Mulatságos! Illatos, mint a frissen szedett szamóca!

Források:

(Borítókép: Forgács Zsuzsi - We Love Budapest)

Ha pedig szeretnéd megtudni, melyek a 2000-es évek legjobb versei, kattints ide.

Címkék