Pató Pál
Petőfi Sándor 1847-ben írta meg Pató Pál úr című gúnyos költeményét, amiről azt gondolná az olvasó, hogy a költő egy embertípuson élcelődik. Ami végül is igaz, csakhogy Petőfi számára ehhez volt egy valóban élt minta, bizonyos Pathó Péter Pál, aki Esztergom vármegye alszolgabírója és Szőgyén község jegyzője volt.
Petőfi verse a semmirekellő, lusta, érzéketlen és igénytelen köznemességen gúnyolódik, amely egy szalmaszálat nem tesz keresztbe, csak élősködik a magyar nép nyakán ahelyett, hogy a nemzet boldogulása lebegne a szeme előtt. A költő őszintén, mélyen és persze teljes joggal haragudott rájuk. Ám ha a mintául szolgáló Pathó Pál felől nézzük a dolgot, akkor a költemény erős túlzás. Ő ugyanis a történelmi emlékezet alapján pont nem ilyen ember volt, hanem olyan valaki, aki sokat tett a népéért, 1848-ban pedig ő szervezte meg helyben a nemzetőrséget. Talán egyvalamiben volt csak halogató: első gyermeke tizenhat év házasság után született meg, bár utána bőven behozta a lemaradást, mert további hat utóda jött még a világra. Lehet, hogy hatott rá Petőfi verse, és szembenézett önmagával, majd megváltozott? Ezt nem tudni, de azt igen, hogy a költemény versszakonként visszatérő sora, az
Ej, ráérünk arra még!
az ő szavajárása volt. Olyan teória is létezik egyébként, mely szerint bár a versben szereplő név és mondat Pathó Pálhoz köthető, ám valójában Nemeskéri Kiss Lajos, Simontornya szolgabírája lebegett írás közben Petőfi szeme előtt. Ő ugyanis egyszer azt találta mondani a költőnek, hogy a deres a népnevelés és az igazságszolgáltatás legcélravezetőbb eszköze, ez pedig kiverte a biztosítékot Petőfinél.
Bagaméri
Bagaméri, az elátkozott fagylaltos figurája Csukás István 1973-ban megjelent ifjúsági regényében, a Keménykalap és krumpliorrban bukkant fel, majd természetesen az abból egy évvel később készült, azonos című, négyrészes tévéfilmsorozatban is, melyben Alfonzó alakította a figurát.
Itt van, megjött Bagaméri, ki a fagylaltját maga méri
– harsogta szinte megállás nélkül a nemcsak a fagylaltját mérő, de a fagylaltoskocsiját is maga toló Bagaméri.
Bagaméri sem kitalált figura: Csukás István gyerekkorának egyik meghatározó alakja adta a mintát a karakterhez. Csukás egész életében imádta a fagyit, és az édességhez való vonzalom megszületésében minden bizonnyal közrejátszott az író szülővárosa, Kisújszállás egykori mozgófagylaltárusa, a helyi legenda, Bagaméri Mihály, akitől a gyermek Csukás is gyakran vett fagyit. Bár Bagaméri úr kiskocsiban tolta a fagylaltot, volt egy állandó helye is: a kisújszállási Vigadó előtti tér, ahol 2013-ban szobrot is állítottak a fagylaltos (és persze az író) tiszteletére.
Háry János
A magyar Münchhausen báró alakját, vagyis Háry Jánost a legtöbben Kodály Zoltánhoz kötik, ugyanis ő írt róla 1926-ban egy népszerű daljátékot, ami alapján 1983-ban Richly Zsolt és Jankovics Marcell egész estés és a maga korában sikeres rajzfilmet készített. Ezekben valóban a nagyotmondó katona a főhős, ám a figura jóval korábban született: 1843-ban. Ekkor írta meg Garay János író-költő Az obsitos című tréfás elbeszélő költeményét – Petőfi János vitézének előképét –, ami Háry János két kalandját meséli el.
Háry eredetét illetően két elmélet is létezik. Az egyik szerint a valódi neve is ez volt a civilben kádár egykori katonának, Szekszárdon vagy Simontornyán élt, és túlzásokba eső történetei alapján írta Garay a maga elbeszélő költeményét. Egy másik, népszerűbb teória szerint Garay mintájául egy másik magyar huszár, Skultéty László szolgált, aki a Habsburg Birodalom katonájaként 22 hadjáratban vett részt, harcolt Hadik András mellett, küzdött a franciák, a törökök, az olaszok, a poroszok, az oroszok ellen, és állítólag 81 év szolgálatot követően, 93 évesen hunyt el.
Árvácska
Móricz Zsigmond nyomasztó írásai közül talán a legnyomasztóbb az 1941-ben született Árvácska – az abból 1976-ban készült Ranódy László-film a regényhez hasonlóan nagyon mélyre lehúzza az embert –, melynek borzalmai nem egészen az író fejéből pattantak ki, mint ahogy Árvácska figurája sem kizárólag az ő agyszüleménye volt, hanem egy valós személyről mintázta. Ő volt Littkey Margit Erzsébet, az író örökbe fogadott lánya, a későbbi Móricz Erzsébet, akit a férfi csak Csibének nevezett. Már a találkozásuk is érdekes volt.
Móricz és az akkor 20 éves Erzsébet 1936-ban találkoztak a Ferenc József hídon (ma: Szabadság híd), ahol a lány épp a Dunába készült ugrani. Móricz azonban lebeszélte az öngyilkosságról, és beszélgetni kezdett vele. A lányról kiderült, hogy árva volt, az apját nem ismerte, az anyja öngyilkos lett, ő pedig állami gondozásba került. Falusi családoknál nevelkedett, ahol inkább cselédnek tekintették: dolgoztatták, megalázták, rendszeresen verték. Tizenhét éves korában a fővárosba szökött, ahol ágybérlő lett, alkalmi munkákból, majd prostitúcióból tartotta fenn magát.
Móricz örökbe fogadta, a nevére vette és taníttatta. Csibe cserébe vezette az író Leányfalun álló otthonában a háztartást, és közben részletesen mesélt az életéről. Móricz 1500 oldalnyi jegyzetet készített a lány monológjaiból, melyek egy részét előbb 28 novellában dolgozta fel, majd pedig az egészet egybegyúrva megírta az Árvácskát, vagyis Csibe életének regényes történetét – csak persze a végén tragikus lezárással. Kettejük kapcsolatát némiképp árnyalja, hogy az író naplójából kiderült, hogy közte és a lány között nem is apa-lánya, hanem szeretői viszony volt, sőt a rossznyelvek szerint a lány gyermekének – akit a nagytermészetű Móricz ugyancsak örökbe fogadott és a nevére vett – a valódi apja nem más, mint az író volt.
Források:
- Irodalmi alakok lexikona
- Magyar életrajzi lexikon
- Dr. Hadnagy Albert: Ki volt Háry János?
A cikk az Arcanum Újságok felhasználásával készült.
(Borítókép: Fortepan)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
