A házmester
Ezt a cikket éppen az ihlette, hogy a jószomszédi viszony és a lakóközösség kiegyensúlyozottsága érdekében mindenkinek be kell(ene) tartania bizonyos alapvető szabályokat, egyesek azonban ezt is túltolják, egyáltalán nem rugalmasak, olykor pedig kimondottan rosszindulatúak is. Azzal természetesen egyáltalán nincs probléma, ha valaki tartja magát a szabályokhoz, azzal azonban ugyanúgy mérgező hatással lehet a lakóközösségre, ha mások minden apró hibáját szóvá teszi, sőt még jelenti is folyamatosan a közös képviselő, rosszabb esetben pedig a hatóságok felé.
A bútortologató
Családi házban töltöttem a gyerekkoromat, így elsőre nehezen hittem el azokat a beszámolókat, melyek olyan felső szomszédokról szóltak, akik rendszeresen késő este vagy éjszaka állnak neki átrendezni a lakásukat. Később aztán első kézből tapasztaltam meg, milyen is ez. Az említett (felettem) lakó nemcsak a Lakáskultúra serény forgatásában és az új ötletek megvalósításában jeleskedett, de az időzítésnek is mestere volt, ugyanis mindig akkor kezdett bele műveleteibe, amikor már lefekvéshez készülődtem. Miután rajtam kívül több más lakó is jelezte neki a dolgot, szerencsére más éjszakai hobbi után nézett.
Az airbnbís
Rengeteg negatív tapasztalatról hallottunk már beszámolót az airbnbís lakásokkal kapcsolatban a világ különböző pontjairól, arról nem is beszélve, hogyan befolyásolják ezek a kiadó lakások árait. Ezért nehéz egyetlen jellemzőt kiemelni, annyi azonban bizonyos, hogy számos konfliktus forrásai lehetnek a folyamatosan cserélődő és maguknak sokszor bármit megengedő turisták – tisztelet a kivételnek. Ez nem a turizmus ellen szól, hiszen valószínűleg kevesebben panaszkodnának az airbnbís lakások miatt, ha nem bulizásra használnák őket. Ugyanakkor ahhoz, hogy kevesebb legyen a konfliktus, megfelelő szabályozásra és komolyabb tulajdonosi felelősségvállalásra is szükség lenne.
A zenehallgató
Abban talán a legtöbben egyetértünk, hogy időnként jólesik hangosan zenét hallgatni odahaza, mondjuk, takarítás közben. Ha ezt nem napi szinten, órákon keresztül, esetleg éjszakába nyúlóan tesszük, azzal nincs is gond. Vannak azonban néhányan, akik feltétlenül szükségét érzik, hogy a szomszédaikkal is folyamatosan megosszák az ízlésüket. Ha szép szóval nem sikerül jobb belátásra bírni az illetőt, saját tapasztalatunk szerint az ellenzenélés a legjobb fegyver, az alábbi dal például nekünk eddig mindig bevált.
Az őslakos
Találkoztunk már olyan, végtelenül kedves és befogadó lakókkal, akik hiába éltek évtizedek óta az adott társasházban, mégis barátságosan és érdeklődéssel fogadták az újabb beköltözőket, legyenek azok bérlők vagy tulajok. Ugyanakkor nem mindenki ilyen nyitott. Az őslakostípus gyanakvóan tekint minden új lakóra, mintha birtokháborítást követnének el már azzal is, hogy az épületbe léptek. Súlyosabb esetben az őslakos előjogokat követel magának, és úgy érzi, a lakógyűlésen az ő szava mindenki másénál többet ér.
A barkácsoló
Aki lakott kertes házban, az tudhatja, hogy az idilli madárcsicsergés mellett szinte mindig olyan furcsa hangokat hoz a szél, mint a láncfűrész, a flex vagy nyártól őszig a fűnyíró és a fűkasza hangja. Ezek legnépszerűbb belvárosi alternatívája a fúrógép és/vagy a csavarbehajtó, amiket bizonyos emberek olyan gyakran használnak, mintha másodállásban bútor-összeszereléssel foglalkoznának, vagy unalomból nekiállnának falat bontani. A szóban forgó fúróműveletek azonban általában nemcsak indokolatlanul gyakoriak, de furcsán hosszan is tartanak.
Mi lehet a megoldás, ha nem javul a helyzet?
Egy társasház esetében mindenkire oda-vissza igaz, hogy toleránsnak kell lennünk egymással, ha nyugodt lakókörnyezetet szeretnénk. Amennyiben valaki mégis rendszeresen figyelmen kívül hagyja az együttélés szabályait, először mindenképpen próbáljuk szép szóval jobb belátásra bírni, ha azonban ez már a sokadik alkalommal sem működik, jogi segítséget is kérhetünk. Hogy pontosan milyen lehetőségeink vannak, azt a Dívány gyűjtötte össze ebben a cikkében.
Az ordítva szexelő
A gyakori és hosszú fúróművelet nem zavarna senkit, ha addig sem kéne hallgatnia az ordítva szexelő párokat. Természetesen mindenki úgy éli meg a szexualitását, ahogy szeretné, és lehet, hogy az valakit nem zavar, ha mások is hallják az örömét a partnerén kívül, de azért ez is okozhat kellemetlen pillanatokat másoknak. Ha például a szomszédban kisgyerekesek élnek, vagy szimplán vendégek érkeznek, és közben a falon keresztül áthallatszódó nyögéseket kell hallgatni.
A veszekedő
Az egyik legkellemetlenebb típusba azok a szomszédok tartoznak, akik párkapcsolati vagy más családon belüli problémáikat rendszeresen hangosan veszekedve akarják megoldani. Ez akkor is zavaró, ha csak kiabálásról van szó, de rosszabb esetben annak is fültanúi lehetünk, ha fizikai bántalmazásig fajul a dolog. Emiatt itt nem is arról a fajta kellemetlenségről beszélhetünk, mint amikor nem tudunk csendben pihenni, hanem gyakori például a tehetetlenség érzése vagy a tanácstalanság, hogy bele merjünk-e szólni a konfliktusba. Ha ilyet tapasztalnánk, érdemes tanácsot kérni az UNICEF oldalán felsorolt szervezetek valamelyikétől, súlyos esetben pedig természetesen a rendőrséget értesítsük!
A túlérzékeny
Az eddig felsoroltaknak gyakorlatilag az ellentéte az a túlérzékeny lakó, aki akkor is átjön szólni, ha véletlenül leejtünk egy edényt vagy szerinte éppen akkor nem illik elindítani a mosógépet (nyilván szombaton délután 4-kor például), de azzal is baja van, ha valaki éjszaka le meri húzni a vécét. A házmestertől az különbözteti meg, hogy ő legalább nem nyomja fel állandóan a szomszédait, cserébe viszont egy pisszenést sem engedhet meg magának az ember, ha nem akarja szinte azonnal hallani a kopogást.
A hangoskodó
Több fenti típus jellemzői is igazak rá, kiegészítve azzal, hogy valamilyen oknál fogva semmilyen tevékenységet nem képes normál hangerővel végezni. A szekrény- és a bejárati ajtót is csapkodja, de arra is nagyon odafigyel, hogy mindig tudjuk, mikor teszi le a poharát, ha pedig telefonál, biztosak lehetünk benne, hogy szóról szóra hallani fogunk mindent. Vannak emberek, akik egyszerűen nem tudnak halkan létezni, és emiatt a lakókörnyezetük sem pihenhet egy pillanatra sem.
(Borítókép: Major Kata - We Love Budapest)
