Corvin–Szigony-projekt
A 2000-es évektől már nemcsak a Palotanegyed számít Józsefváros nyüzsgő kulturális és fejlett helyszínének, hanem a Corvin negyed is, amely Budapest egyik legnagyobb ingatlanfejlesztési akciója. A főváros nehéz sorsú negyedének rehabilitációja során új építésű lakások, irodaházak, plázák és kávézók épültek, melyek hangulata és menő kortárs dizájnja egyértelműen a fiatalokat célozza. A 2004-ben indult projekt célja az volt, hogy tiszta, zöldszigetekkel tarkított, modern városrész jöjjön létre az elhanyagolt környéken, és a hátrányos körülmények között élő családok is jobb otthonokba költözhessenek. A negyed ma kortárs építészetünk skanzenjeként is értelmezhető, hiszen számos elismert építésziroda tervezett ide.
Józsefváros egy folyamatosan változó és nyüzsgő kerület, amely nemcsak nagyberuházásokban és városnegyed-fejlesztésekben gondolkozik, hanem olyan közterület-fejlesztésekben is, amelyektől az emberek jól érzik magukat. Ennek köszönhetően az elmúlt években egyre zöldebbé vált a kerület, a városrészt mikroparkok, kísérleti beavatkozások, gyalogosbarát utcák és felújított terek színesítik. Mindez kapcsolódik a kerület hosszú távú céljához, hogy biztonságos, megújuló és összefüggően besétálható, valamint zöld köztereket hozzanak létre.
Vizafogó park
A ma szuper rekreációs helyként működő park területét egészen a 2020-as átminősítésig beépítésre szánták, így ma akár egy sűrű lakónegyed is lehetne a mesterséges tó, a bokrok és a virágok helyén. Szerencsére nem így lett, így az egykori ipari rendezővágányok felszámolásával – melyek korábban a Vizafogó teherpályaudvarhoz tartoztak – létrejött a XIII. kerület ökoparkja, ahol a tavaszi-nyári időszakban egy bisztró is várja a kikapcsolódni, feltöltődni vágyókat. A parkot az építészek a lakosság bevonásával alakították ki, a zöldterület pedig hozzájárul a városi hőszigethatás ellensúlyozásához, a környezeténél hűvösebb mikroklíma megteremtéséhez. A Vizafogó parkot úgy tervezték meg, hogy a lehulló csapadékot elvezetik a zöldfelületek irányába, míg a pavilon tetejéről a tóba folyik a víz, amivel pótolják a párolgási veszteséget.
Középső-Ferencváros
A 90-es évek elején indult meg a ferencvárosi rehabilitáció, melynek során a rendkívül leromlott állapotú épületek, illetve a komfort nélküli, 20-25 négyzetméteres lakások helyén élhető otthonok, a sötét belső udvarok helyén zöldellő kertek születtek, a forgalmas utcákat pedig felváltották a forgalomcsillapított utak. A francia mintára létrejött SEM IX. városfejlesztési társaság munkája nyomán megvalósult beruházás volt az első olyan fővárosi városfejlesztési projekt, ami az önkormányzat és a magánszféra együttműködésén alapult. A Ferenc körút, Mester utca, Haller utca, Üllői út által határolt városrésznél fontos szempont volt az értékmegőrzés, igyekeztek minél több régi házat megóvni a bontástól, a kevésbé komfortos házakat felújították, a lebontott épülettömbök helyére pedig parkokat terveztek.
Az épületek földszintjét meghagyták a kereskedelmi-vendéglátóipari létesítményeknek, így nem véletlen, hogy megtelepedtek itt a kis boltok és a kávézók. A tervezőknek fontos volt, hogy az utca egyfajta élettérként működjön, éppen ezért biztosították a gyalogosközlekedést, köztéri padokat helyeztek ki, míg az utcák között passzázsokat alakítottak ki. A projekt során a zöldfelület növelése is nagy hangsúlyt kapott: az épülettömbök között védett, nem beépíthető kertek és nagy méretű közparkok jöttek létre, így az eredeti 7%-ról 27%-ra nőtt a zöldfelület.
Magdolnanegyed
A VIII. kerületi Magdolnanegyed fejlesztése azért példaértékű, mert itthon ez volt az első szociális városrehabilitációs program. A területet a Nagy Fuvaros utca, a Népszínház utca, a Teleki tér, a Fiumei út, a Baross utca, a Koszorú utca és a Mátyás tér fogja közre (a kerületfejlesztési stratégia részeként, 2004-ben kapta a nevét), és sokáig elsősorban kedvezőtlen adottságairól volt hírhedt. Ez volt Budapest egyik legnagyobb összefüggő krízisterülete – olvasható az Építészfórum 2005-ös cikkében. A rehabilitációs program célja társadalomfejlesztő, közösségépítő és gazdaságélénkítő folyamatok elindítása volt, amelyek lehetővé teszik, hogy a negyed élhető, biztonságos és egészséges lakhellyé váljon a különböző kultúrájú és társadalmi háttérrel rendelkező lakosok számára.
Tehát a rehabilitáció során itt elsősorban nem a házakra és a közterek felújítására koncentráltak, hanem az itt élőkre, így a munkanélküliség és az iskolázottság javítását igyekeztek elérni. Ennek részeként nyílt meg a negyed legfontosabb szellemi központja, a Kesztyűgyár, amely alternatív kulturális és oktatási programoknak ad teret – főként a negyedben élő családoknak, közösségeknek.
Margit-negyed
Amikor a Margit híd budai hídfőjétől a Széll Kálmán térig sétáltunk, hosszú éveken át elhanyagolt, üres kirakatok képe, zaj és sűrű forgalom fogadott minket, ám 2021-ben megindult a változás. A Bartók Béla úthoz hasonló kulturális városrész létrehozását kezdték meg részben önkormányzati, részben civil részvétellel, valamint magánbefektetők segítségével. A Margit körút Széll Kálmán tér és Margit híd közötti szakasza, illetve a környék kisebb utcái a Margit-negyed városrehabilitációs program keretében újultak meg, így az elmúlt években zöldítő programokkal, művészeti, közösségi terek és vendéglátóhelyek létrejöttével vált egyre vonzóbb helyszínné. Ez hosszabb távon ahhoz is hozzájárulhat, hogy az itt található, sokszor felújításra szoruló épületek végre felelős gazdát kapjanak.
(Borítókép: Major Kata – We Love Budapest)
