1/1
Túrabakancs helyett elég egy kényelmes cipő, térkép helyett pedig az elemi városismeret és ez a gyűjtés. Utunkat indítsuk a Március 15. térről, mely 4 éve változott ismét kedves találkozóhellyé. A hely megtelt élettel, s a Galamb utca sarkán található Százéves étterem mellé új egységek nyitottak. Laza sétánkra felkészülve egy modern Rigó Jancsi és egy kávé lehet a legideálisabb választás a KIOSK-ból. A térről tudni lehet, hogy Budapest geometriai origója, s évszázadokon át fontos szerepe volt a pesti oldal életében. A felújítás során jól láthatóvá tették a Contra-Aquincumot, plexi talpazaton és falakon át vizsgálhatjuk az egykori római erődöt, mely fontos stratégiai pont volt a II–III. században. Itt volt a római kereskedők által használt révátkelő is, mely utat jelentett az Alföldre.
A XIX. században piactérként működött a tér, majd városháza állt itt. Az a monumentális épület, mely ma is meghatározza az egész tér jellegét, 1914–16-ban épült Hültl Dezső tervei alapján, piarista központként. Az egykori városháza elbontását követően alakították ki a mai Piarista közt s a boltívet, mely alatt kocsik közlekedhettek. Mára sétálóköz lett belőle, ahonnan igazán élvezhető az örök panoráma: az Erzsébet híd, a Duna és a Gellért-hegy.
A kávé, a sütemény és a római kori erőd maradványainak megtekintése után érdemes a Belvárosi Nagyboldogasszony Főplébániát is szemügyre venni. A templom számos átalakításon esett át, építészeti stílusa barokk-gótikus. Ide temették Gellért püspököt, a török időkben mecsetként használták, s a városi legendákkal ellentétben nem kellett arrébb helyezni az egész épületet az Erzsébet híd újjáépítésekor. Az új híd tengelyével kerülték ki a plébániát. Egyszer valóban történt egy „tologatás”, Krisztinavárosban. Erről videót is találunk, ahogyan az épület 720 ezer kilós főoltárát gyakorlatilag elgörgették. Talán innen indulhatott a legenda.
A sétát az Erzsébet hídon át folytassuk – mint ismeretes, a 378 méter hosszú híd a II. világháborúban német bombák áldozata lett, így a mostani fehér kábelhíd 1961 és 1964 között épült. Egykor villamosok is közlekedtek rajta, ma már csak autók, buszok, biciklisek és természetesen gyalogosok. Mindig jó érzés a híd közepéről bámulni a Lánchíd, a Szabadság híd vagy a Gellért-hegy irányába. Átérve a budai oldalra, most nem a Citadella felé vezető lépcsőket és a Gellért-hegyi vízesést választjuk, hanem az egykori Tabán felé vesszük az irányt. Valamikor önálló település volt, A XIX–XX. század fordulóján a város egyik legromantikusabb részévé vált. Egy- és kétemeletes vidékies házak, rengeteg vendéglő, borozó volt itt. A Tabán számos művészeti ág neves képviselőjét megihlette. Kétes hírű sikátorainak történeteinek nemcsak magyar művészek állítottak képi vagy irodalmi emléket, hanem szerbek is, hiszen a környék sok szerb család otthona is volt. 1933–36-ban bontották le emblematikus épületeit, és új városrészt terveztek ide, mely sosem valósult meg. A Rudas és a Rác fürdők, az Arany Szarvas-ház, az Alexandriai Szent Katalin-plébániatemplom, valamint a Virág Benedek-ház mind olyan emlék, mely őrzi az egykori Tabán szellemét. Sajnálatos, hogy teljesen odalett a híres-hírhedt városrész, s csak ezen épületek maradtak meg. A 60-as években parkosították, a magyar pop- és rockzenei élet nyári központjává vált, s itt üzemelt a Ráckert is.
Ma főként zöld területet találunk itt, mely kellemes kutyasétáltatásra vagy őszi sétákhoz.
Ha besétálunk a Döbrentei utcába, hamar észrevesszük a Hegedűs közt, mely egy egészen vékony, hangulatos kis átjáró, azonban szerencsésebb utunkat a Várkert rakparton folytatni. A hidakról, Pestről vagy éppen a Dunáról csodáltuk már elégszer a Mandl-házat, amely így névről lehet, hogy nem lesz ismerős, ám ha azt mondjuk, hogy ez a legvékonyabb budai épület, biztos sokunknak rémlik. Neogótikus stílusban épült 1890-ben, nem lehet nem észrevenni, ha például a Március 15. térről tekintünk át. Mélysége alig több mint 15 méter, háromemeletes, és hihetetlen, de belső udvarral is bír a kicsit amszterdami képeslapokra hajazó ház.
A sétát a Várkert Bazár felé haladva folytathatjuk, Ybl Miklós fő művéről cikkünkben minden értékes információ megtalálható, továbbá a felújítás utáni képekkel és benyomásokkal is készültünk. Ugyan Ifipark már sosem lesz itt, nyáron például egy városi fesztivál keretein belül koncertre is mehettünk a Várkertbe.
