A budapesti kasztok léteznek. Kétségtelen, hogy a 2 milliós magyar fővárosban megtalálhatóak bizonyos tipikus csoportok, amelyek tagjait egy kerülethez való kötődés, egy specifikus életmód, bizonyos közös célok, vagy éppen a máshonnan származás tart össze. Összegyűjtöttünk 9 tipikus budapesti archetípust, felnagyítottuk az összes szerintünk rájuk jellemző tulajdonságát, majd az egészet megfűszereztük egy gondolatnyi gonoszkodással. Fontos azonban észben tartani: a cikkben található karakterek mind a képzelet szüleményei, bármilyen hasonlóságuk valós személyekkel csupán a véletlen műve.

1/9

A telepi

Saját bevallásuk szerint őket az utca nevelte, mi pedig ezt nem vitatjuk. Addig matekozik a kerületének a számával, ameddig ki nem jön végre, hogy valójában a VIII.-ból valósi. A telepiek amúgy magukat az igazi magyar polgárság modern letéteményeseinek tartják: valami olyasmit képviselnek, amit az 1920-as években Amerikába érkező írek, akik a két puszta kezükkel építették a legfontosabb társadalmi értékeket. Természetük összetartó (jól ismerik a szolis Mónit és a redőnyös Józsi fiát), szívük vad és szenvedélyes, a munkabírásuk pedig kivételes, amennyiben nem csúsznak el a tuningolt Honda Civicből maffiózás jegén. Talán ők laknak a legtovább a szülői házban: a Bravo magazinos poszterekkel kitapétázott gyerekszobájukból általában egy házasság, vagy egy Angliába költözés rántja ki őket. Kedvenc helyük a pingpong asztal, kedvenc italuk a dobozos sör és nagyon ritka az, hogy hátrahagyva a betonfalak biztonságát a belváros közepére mennek be bulizni. Nem vegyülnek a mainstreammel, megoldják az életüket kívülállók segítsége nélkül is.

2/9

A budai

A minimum két diplomával (legalább egy művészeti), egy egyetemi docens édesanyával és filmrendező édesapával rendelkezők elődeit már a felső paleolitikumban idecsalta az anyatermészet. Az ő leszármazottaikat láthatjuk ma a Duna jobb partján. Ez a jellegzetes törzsi közösség csak ritkán vegyül a túlparti népekkel, a szórakozást is saját térfelén preferálja; a hídon át csak saját előrelépésének megsegítése miatt megy. Ők az egyetlen olyan ismerősei az embernek, akik huszonéves korukban már saját lakásban laknak. A szigorú párzási szabályok eredményeként a budaiak általában szépek és időtállóak, ez jól látszik a 40-es éveikben járó nőkön: ők egy átlagos csütörtökün magassarkúban tipegnek egy vadregényes kávézó felé, ahol egy lakásétteremben megismert új barátnőjükkel találkoznak. A férjük mindeközben barátaival lovaspólót néz egy közeli sportbárban. Számtalan jó tulajdonságaik mellett a budaiaknak van egy kiemelkedően szimpatikus vonásuk: nem futnak a busz után (amennyiben busszal járnak). Ez főleg a szép kilátás, a zöldterületek és az anyagi helyzetből adódó “slow life” felfogásból jön: nem stresszelik magukat feleslegesen, mert minél tovább szeretnék ezt az életet élni.

3/9

A belvárosi kreatív

Fotós, dizájner, grafikus, blogger, stylist: ezek a leggyakoribb titulusok a budapesti belvárosában található Madách téren és környékén, ahova a legprogresszívabb, legnyitottabb, legtrendérzékenyebb, általában 20-as, vagy 30-as éveikben járó kreatívok járnak. Ezek a fiatalok általában az agyukkal dolgoznak, munkaidejük nem meghatározható, életük projekt alapú, tudatuk napközben white cortadóból, esténként pedig rozé hosszúlépésből határozza meg a legújabb irányzatokat. Néhányuk magát startuppernek nevezi, annak apropóján, hogy belevágott egy saját vállalkozásba. Régen őket simán csak vállalkozónak hívták, de akkoriban még nem volt divat a bokáig felhajtott nadrág, és az sem volt üzleti körökben elvárt, hogy az ember heti kétszer fusson és folyton applikációkat mutogasson a telefonján. A belvárosi kreatívnak egyébként általában sok ismerőse van, életvitelszerűen pacsizik össze a törzshelyeinek poharasaival, a bartender pedig pontosan tudja, hogy mikor mit akar, így mindig van idő egy kis viccelődésre. Mert az élet szép, Budapest pedig egy inger-park, ahol bárkiből az lehet, ami lenni akar.

4/9

Az ezohippi

Az ezohippi tudatos, ami a test és lélek harmóniájára való törekvésből fakad: az univerzális egyensúly, a napkultusz és a fákhoz való viszony meghatározó az életükben, éppúgy, mint a mantrák, amelyekkel általában valaminek a rezgéseit állítják be. A táplálkozás számukra szintén rituális dolog: az alapanyagoknak, a konyhatechnikának, a helynek, az időnek és az evőeszköznek meg kell felelni egy csomó szabálynak: ilyen például a makrobiotika, a bio, a termelői, az erőszakmentes és a rostgazdagság. Az evés mellett tényleg csak a lélek fontosabb: ezt a testrészüket különböző női egyesületek csoportos foglalkozásain készítik fel az asztráltestekkel való egyesülésre, és előszeretettel beszélgetnek azokról az időkről, amikor Abszu és Tiámat a keletkező univerzum mindenségében való összeolvadással töltötték. A jelent egyébként ruházatukon is megjelenik: gyakran fedezünk fel rajtuk fraktálokat, univerzumot, sokszemű istenséget és valós, vagy vélt természeti lényeket. Lábbeli tekintetében a természeteset szeretik, így a divat köreikben a Spartacus-szandál, vagy a mokaszin.

5/9

A buliturista

A partyturisták a romkocsmanegyed kiépülése vonzotta városba, számukra Budapest neve egyet jelent az olcsó alkohollal, a gyönyörű nőkkel és a közízlés legális lerombolásának végtelen lehetőségeivel. Ezek a vendégek már meghatározó arcai a pesti zsidónegyednek, a környékbeliek nem is tudnának nyugodtan aludni, ha ők nem adnának szerenádot az ablakaik alatt. És persze a város se lenne ugyanilyen: dögunalom lenne, ha hétköznap reggelenként tiszta, rendezett utcákra ébrednénk, és ha nem használják a kapualjakat WC-nek. Ha nem lennének ők, akkor olyan történetek sem láttak volna napvilágot, mint a rendőrök részegen történő lefegyverzési kísérlete, és olyan kisvállalkozások, mint a törpe-bérbeadás és a beerbike sem szárnyalhatna úgy, ahogy ma, de papucsban zsömlét vásárló alakokkal, vagy női szuperhősnek öltözött pocakos férfiakkal sem találkozhatnánk reggel a munkába menet. A buliturista egyik alcsoportjába tartoznak egyébként az Erasmus diákok, akik azért vannak itt, hogy évekig élvezhessék a felelőtlen szabadságot. Őket általában expat bulikban, vagy angol nyelvű színházak közönségében lehet megtalálni.

6/9

Az alien

Biztosan mindenki ismer olyanokat, akik itt élnek már nagyon hosszú ideje, de valamiért nem sikerült beilleszkedniük a város életébe, amelyet egyébként csakis kívülről szemlélnek. Belőlük teljesen hiányzik a felfedezésre való törekvés, a kíváncsiság ösztöne - a napokat csak túlélik ők, akik egy jól bejáratott útvonalon járnak dolgozni, és ugyanezen az útvonalon mennek vissza. Az nem számít, hogy esetleg egy olyan bár nyílt tőlük egy sarokra, ahol ingyen van az alkohol és meztelen nők szolgálnak fel - egyszerűen fogalmuk sincs róla. De ha lenne, akkor sem járnának le, ugyanis nem hagyhatják ki a kedvenc sorozatukat. Az alien különösen zárkózott fajta: karrierjét tekintve általában egy állami vállalatnál képzelnénk el, ahol egyébként szakterületén kiemelkedő tudással rendelkezik. Sörözni elhívni viszont szinte lehetetlen.

7/9

Az urbán szakértő

Az urbán szakértő nagy kincs a társaságban, az ő tápláléka a szecessziós épületekről visszaverődő kora őszi napfény, hobbija pedig az, hogy együtt lélegzik a várossal, amely minden nap tartogat számára meglepetést. Ő az, aki a bolti eladótól kezdve az Uber sofőrökön keresztül a polgármester titkárnőjéig mindenkit ismer, a rendkívüli információs hálózatnak köszönhetően pedig mindenről tud, ami Budapesten történik, legyen szó bulikról, az új budai speciality kávézóról, vagy egy gluténmentes étteremről. Mindent letesztelt, mindenhol járt, és erre büszke. Városarculati vitákba bonyolódni vele veszélyes, gyakran azt érzi, hogy a többi ember csak turista és ő az, aki egyedül hiteles, turizmusfejlesztéssel kapcsolatos ötleteit pedig néhány fröccs után feltétlenül ismerteti a kerthelyiség területén tartózkodó emberekkel, attól függetlenül, hogy erre megkérték, vagy sem. Negatív tulajdonságai és harcos szíve ellenére azonban mindig jó, ha van egy ilyen a társaságban, mert fél másodperces reakcióidővel vágja rá a választ arra kérdésre, hogy “Hova vigyem az anyukámat a születésnapjára vacsorázni?”. Mi a szerkesztőségben sok ilyet ismerünk.

8/9

A biciklis

Feszesre húzott oldaltáska, rövidnadrág, vízlepergetős garbó, hátrafordított baseball sapka: igen, ő a biciklis, amiből minden társaságba kell egy. Ennek a csoportnak a képviselői éjjel-nappal, az év 365 napján biciklivel járnak, azokra, akik lemennek a metróba lesajnálóan néznek. Szabadságharcosok ők, akik az elmúlt évek során egy elhanyagolt csoportosulásból felküzdötték magukat egy olyan pozícióba, ahol akár a városvezetéstől is követelhetnek. Elért eredményeire büszke, a társaságban kissé gőgös és hajlamos arra, hogy magas nyeregből tekintsen le azokra, akik nem úgy gondolják az életet, mint ő. Szakmájukat tekintve általában futárok, de szabadidejében szívesen barkácsolnak, hegesztenek, vagy faragnak. Az eredmény általában egy új alkatrész, vagy egy bringabelsőből készült övtáska.

9/9

A vidéki

Sokan döntenek úgy, hogy Budapesten szeretnének élni, tanulni, vagy dolgozni - évente több száz ember költözik a fővárosba vidékről. A Budapest-szüzet könnyű felismerni: ő az, aki minden sarkon rácsodálkozik valamire, aki nem hallgat zenét a buszon, mert ugyebár úgy “jobban látja”, hogy mi történik körülötte és hihetetlen erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy helyinek tűnjön, ami nyilvánvalóan nem sikerül. Szabadidejét általában a vasútállomások, vagy buszpályaudvarok környékén tölti, hogy ezzel is biztosítja a gyors menekülésre való lehetőséget. Lakóhelye környékén az első dolga, hogy süteményt visz a szomszédoknak, összeismerkedik a vegyesboltos Klárikával, és a borozót üzemeltető Tibor bával, azért, hogy rekonstruálja a maga mögött hagyott kisvárosi életérzést, és hogy mindig frissen kapja a füstöltszalonnát, amely néha arra a bizonyos horgászásra emlékezteti. Fontos ismertetőjegye még, hogy minden helynek örül, amit az új barátai mutatnak, szinte sikít a boldogságtól a Morrisonsban, a Kakast pedig az egyik legtrendibb belvárosi klubnak tartja.