1/4
Kis születéstörténet
Az egyesítés keservesen bonyolult folyamat volt. A Parlamentben meglepően simán ment minden, a megvalósítás viszont lassan ment. 1872. december 4-én fogadták el az erről szóló törvényt, utána két testület dolgozott azon, hogy létrejöjjön az egységes közgyűlés és adminisztráció.
Hosszadalmas vita során alakították ki a közigazgatási és választókerületeket. Ekkor osztották ketté a nagyra nőtt Terézvárost a Király utca mentén ekkor vált önálló, X. kerületté Kőbánya. A kilenc választókerület választásra jogosultjainak körét úgy határozták meg, hogy akinek legalább tíz forint adó fizetésére kötelezett munkabére volt, az választhatott. Ennyi bére a munkásság felső rétegének is lehetett. A polgármester lett a tanács elnöke. A kerületeket elöljáróságok igazgatták az elöljáró és a kerületi jegyző vezetésével. Végül mintegy tízezren váltak városi választóvá. A város legnagyobb adófizetői közül kétszáz személyt jelöltek (az úgynevezett virilistákat).
Szeptember 28-án és 29-én a helyhatósági választásokat csekély részvétellel tartották. A bejegyzett választóknak a fele szavazott, egyébként mai szemmel furcsán, nyíltan. Minden párt előre kiosztotta híveinek a listáját tartalmazó, meghatározott színű céduláját, amelyet csak be kellett dobni az urnába.
1873. október 25-én a Vigadó kistermében tartotta alakuló gyűlését az új képviselő-testület. Ekkor választották meg az előírt három jelölt közül a főpolgármestert (aki a királyt képviselte) – titkosan. Három urnát állítottak fel egy-egy jelölt nevével. Minden választó egy fehér és két fekete golyót kapott. Minden urnába egy golyót kellett dobnia; a fehéret annak az urnájába dobta, akire szavazott.
A főváros első főpolgármestere, Ráth Károly a budapesti királyi tábla alelnöke volt. Az ezután következő közgyűléseken megválasztották a főváros összes tisztviselőjét. A polgármester Kamermayer Károly volt Pest városi tanácsnok, az első alpolgármester pedig Gerlóczy Károly ismert közigazgatási szakember lett. A „három Károly” a városnak csaknem negyedszázadon át hivatalban maradó, három legendás vezetője volt.
2/4
Koccintás egy hagyományos vagy újonnan nyílt kávéházban
Ha olyanban szeretnél koccintani, amely megvolt már 1873-ban is, akkor csalódást kell okoznom. Háborúk, városrendezés, totális rendszer miatt nem tudunk már beülni a Kemnitzerbe, az eredeti Pilvaxba, a Hangli Kioszkba. Maximum a Ruszwurm cukrászda jöhet szóba a Várban…Maradnak a hagyományos és autentikus kávéházak, mint a New York, a Centrál, a Hadik, a . Ha újfajtára vágyunk, akkor a , a a Zsivágó vagy az ApaCuka ajánlhatók.
3/4
Látogatás a Bálnában vagy a BMC-ben
A szinte születésnapi ajándék a 140 éves Budapestnek. Késése ugyan szinte a mérhető, és még… khm, nincs is teljesen tele. Mégis az új Budapest egyik jelképe, és lelkesedés fogja el az embert, ha először belép. Ha még nem jártunk a Bálnához macskaugrásra lévő (IX. Mátyás utca 8.), akkor nézzünk be. Lehetőleg maradjunk ott egy jazz- vagy klasszikus zenei koncertre.
4/4
Egy könyv átlapozása
Ugyancsak nagyszerű hely az ünneplésre a központi épülete, a Kálvin térről is látható Szabó Ervin tér 1-ben. Ide sajnos vasárnap nem tudunk ellátogatni, de egy utó-születésnapot mindenképpen megér majd. Ez Budapest sikerreceptjét, a régi és az új szimbiózisát testesíti meg. Van egy bárói palota része, egy közönséges bérház része és egy 1998-ban elkészült modern része. Az ünneplés kelléke: Jalsovszky Katalin és Tomsics Emőke különleges fotóalbuma: Budapest, az ikerfőváros 1860-1890. Itt elhűlhetünk, milyen poros kis városokból lett a Béccsel versengő modern Budapest. Javasolt ünnepi gondolat: „Mit tehetek személyesen én, hogy eljöjjön Budapest új aranykora!?”
