Mit keres egy teljesen összeaszott citrom a múzeumi vitrinben? Hogyan lesz egy töltényhüvelyből varrókészlet vagy egy kifakult menetlevélből megúszott fegyelmi ügy? A Néprajzi Múzeum új időszaki kiállítása, a Katonadolog – A sorkatonaság emlékezete a kötelező sorkatonai szolgálat történetein keresztül valójában arról mesél, hogyan működik az emberi emlékezet. A tárlat a Kádár-korszak abszurd hétköznapjait olyan tárgyakon keresztül idézi meg, amelyek az évtizedek során személyes emlékké váltak.
A kiállítás legfurcsább darabja kétségkívül az összeaszott citrom. Tulajdonosa még sorkatonaként kapta, hazavitte a laktanyából, majd több mint harminc éven át vigyázott rá. Mire a múzeumba került, már régen elveszítette eredeti formáját, sorsa mégis pontosan megmutatja, mi marad meg a múltból: nem maga a gyümölcs a fontos, hanem a hozzá tapadó személyes történet. A tárlat tele van hasonló történetekkel. A kiállítás egyik „leghadibb” tárgya például nem egy fegyver, hanem egy töltényhüvelyből készült varrókészlet. A sorkatonáknál mindig kellett lennie tűnek és cérnának, ezért egy kiürült hüvelyből készítettek maguknak praktikus tokot. Mellette egy megőrzött töltény és egy tüzérségi lövedék hüvelye is látható, amely a leszerelés után hosszú ideig aknafedő nehezékeként szolgált.
A személyes történetek gyakran már a bevonulás pillanatában kezdődtek. Az egyik visszaemlékező szerint egy átmulatott péntek éjszaka után még javában aludt, amikor a sógora berontott a szobába: „Kelj föl, itt a behívó!” Először tréfának hitte. Nem volt az... Egy másik történet főszereplője egy dögcédula. Gazdája hamar rájött, hogy a sorkatonaságban nem az a legfontosabb, hogy jó vagy rossz katona legyen az ember, hanem hogy lehetőleg senki ne jegyezze meg a nevét. Aki kitűnt a tömegből, arra előbb-utóbb mindig extra feladatok vártak.
A Kádár-kor sajátos világa ezekben a tárgyakban is tetten érhető. Egy apró Sokol zsebrádió tulajdonosa például Csepel teherautó-sofőrként szolgált egy építőalakulatnál, ahol a hivatalos földszállításból a környék magánépítkezéseire is jutott fuvar. A rádiót az ebből származó mellékes keresetéből vásárolta meg, így a készülék ma már a korszak hétköznapi ügyeskedéseinek tanúja.
A kiállítás egyik emlékezetes darabja egy átalakított katonacsizma. Tulajdonosa leszerelésekor megvásárolta felettese használt csizmáját, de az olyan kényelmetlennek bizonyult, hogy a falusi suszterrel fűzősre alakíttatta. Ezután még hosszú éveken át hordta a gazdaságban, végül egy nejlonzsákba húzva a padláson őrizte meg – egészen addig, amíg a múzeumba nem került. A tárgyak mellett a sorkatonaság íratlan szabályai és sajátos nyelvezete is megelevenedik. A cipőpaszta színe rangot jelölt: a „kopaszok” barna, az „öregek” fekete cipőkrémet használtak. A postán érkező csomagok pedig ritkán maradtak sokáig magántulajdonban.
A Katonadolog szakít a hagyományos hadtörténeti megközelítéssel és a nosztalgikus idealizálást is elkerüli. Nem haditechnikát vagy csatákat mutat be, hanem embereket és hétköznapi helyzeteket, amelyekből hűen kirajzolódik a korszak egyszerre abszurd és nagyon is emberi világa. A kiállítást egy fiatal kurátori csapat állította össze többéves néprajzi kutatásra, személyes interjúkra és a résztvevők által megőrzött tárgyakra építve. Nem a néphadsereg történetét akarták rekonstruálni, hanem azt szerették volna megérteni, hogyan él tovább a személyes és a családi emlékezetben egy olyan élmény, amely generációkon át szinte minden magyar család életének része volt.
A Katonadolog – A sorkatonaság emlékezete kiállítás 2026. szeptember 30. és 2027. augusztus 29. között látogatható a budapesti Néprajzi Múzeumban.
Jegyvásárlás: Jegyvásárlás | Néprajzi Múzeum
Ezt a cikket nem a We Love szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.
