A Zsolnay, a holicsi, a hollóházi, a Fischer és a köznépi kerámiák sosem látott válogatása találkozik a Néprajzi Múzeum kiállítóterében, hogy a hazai keménycserépgyártás csaknem kétszáz éves történetén keresztül meséljen a magyar ízlésről, identitásról és a mindennapok alakulásáról. A Hétköznapi luxus. A királyné asztalától a parasztházig című nagyszabású tárlat a Néprajzi Múzeum, az Iparművészeti Múzeum és a Magyar Nemzeti Múzeum együttműködésében valósul meg, és a keménycserép sokszínű világát mutatja be – a főúri asztalok eleganciájától a parasztszobák falait díszítő színes tányérokig. A tárlaton látható mintegy 600 db műtárgyon keresztül nemcsak ugyanannak az anyagnak a sokféle felhasználásával találkozunk, hanem hallhatunk társadalmi mobilitásról, a nemzeti önkép változásáról vagy a modern formatervezés kialakulásáról.
A három intézmény együtt szereplő és egymást kiegészítő tárgyanyaga egyedülálló áttekintést nyújt. A látogatók megismerhetik a díszkerámia művészi csúcsait (Zsolnay, Fischer, Hollóháza), a paraszti tárgykultúra üzenethordozó tányérvilágát és a polgári élet mindennapi kellékeit.
A 18–19. századi műhelyekben megszülető áttört peremű tányérok, plasztikus díszek és levonóképek a polgári reprezentáció világából indultak, majd egyszerűsödve, élénk színekkel tértek vissza a paraszti enteriőrök falaira. A „bécsi rózsa” és társai előbb kézi festésben, később sablonokkal, nagy szériákban terjedtek el – miközben a feliratok („Emlék”, keresztnevek, jókívánságok, vallásos szövegek) a 19. század végére személyes üzenetté váltak. A tányér így nemcsak dísz, hanem kommunikációs felület: identitás, érzelem, humor és propaganda hordozója. A látogatók egy interaktív, digitális alkalmazás segítségével maguk is elkészíthetik és elküldhetik saját „tányérüzenetüket”, a hagyomány mai újraértelmezéseként.
A tárlat a 20. század történetét is feltárja, megmutatva, hogyan lett a keménycserép a modern háztartás alapanyaga. Az első világháború és Trianon után a kerámiaipar térképe újrarajzolódott, a hangsúly pedig fokozatosan a használhatóságra és a jó ár-érték arányra helyeződött át. A kispesti Gránit gyár formatervezett készletei, egymásba rakható tálai és a „spritzdekor” technika olyan praktikus, szerethető tárgyakat hoztak létre, amelyek ma is nosztalgiát ébresztenek. A hetvenes–nyolcvanas évek Házgyári konyhaprogramja pedig már rendszerben gondolkodott: kutatás, igényfelmérés és tervezés – modern, magyar történet, kerámiában elmesélve.
A tárlat szintén megidézi az Erzsébet királynénak oly kedves schönbrunni magán lakosztály ebédlőjét, ahol parasztbútor, apátfalvi és hollóházi készletek teremtették meg a népies magyaros stílus királyi változatát. A Hétköznapi luxus így egyszerre mesél az „angol edény” magyar történetéről, a nemzeti formanyelv születéséről és arról, hogyan fonódik össze a mindennapi használat, a szépség és az identitás – a királyné asztalától egészen a parasztházig.
Ezt a cikket nem a We Love szerkesztősége készítette. Bővebben a PR cikkről, mint hirdetési formátumról itt olvashat.
