A Zenetörténeti Múzeum a Zenetudományi Intézet mellett foglal helyet az Erdődy-Hatvany-palotában. A Magyar Tudományos Akadémia 1974-ben egyesítette az addig széttagoltan működő zenetudományi és népzenei kutatásait, majd létrehozta az intézetet, ami rá 10 évre költözött a palotába, azzal együtt pedig a Zenetörténeti Múzeum is. Az épület a Táncsics Mihály utca egyik ékköve a csupa felújított régi házak között, így nehéz mellette megállás nélkül elsétálni. Bent a múzeum kizárólag a hazai komolyzenével foglalkozik. De ez nem minden, ugyanis nemcsak a történetét dolgozza fel, valamint nemcsak a legfontosabb alakjait és zenekarait idézi fel, hanem a hangszerkészítésről, -javításról is alapos képet kapunk, sőt, van egy komolyabb hangszergyűjteménye is. Olyan unikális darabokat csodálhatunk meg, mint például az egymás mellett álló három Bösendorfer. Különlegességük, hogy mind egy-egy nagy magyar zeneművész saját zongorája volt. Bartók Béláé a legnagyobb, egy hatalmas fekete versenyzongora. Ezenkívül a múzeum rávilágít a képzőművészet és a komolyzene kapcsolatára, illetve megtekinthetjük az érme- és jelvénygyűjteményét is. Az állandó kiállítások közül a legizgalmasabb a zongorajavítással foglalkozó rész, ami az 1923-ban alapított Sasvári Zongoraterem műhelyét mutatja be eredeti emléktárgyakkal, szerszámokkal és munkaállásokkal. Az állandó kiállításon kívül pedig indig akad időszaki kiállítás is, így már csak ezért is érdemes vissza-visszajárni.

Címkék