René Maltête neve sokunk számára ismeretlen, a fotós ráadásul már több mint negyedszázada halott, 2000 nyarának végén hunyt el, 70 éves korában. A Mai Manó Ház őszi nagy dobása, hogy ennek a különös és különleges tehetségű francia fotográfusmesternek elhozta és most bemutatja – egészen 2027. január 17-ig bezárólag – az életművét. Maltête is azon fotósok sorát gyarapítja, akik – legalábbis a képek alapján úgy tűnik – egész életüket az utcán, az emberek között és a hétköznapok tanulmányozásával töltötték, és ha megvolt a pillanat, azt mindig és azonnal rögzítették. Pontosan elkapva.
René Maltête 1930-ban született Franciaország északnyugati részén, egy Lamballe nevű kisvárosban. 16 évesen kezdett el fotózni, majd a dicső folytatás reményében 21 éves korában Párizsba költözött. 1954-ben indult be a karrierje, amikor az első komolyabb gépét megv
ásárolta, pár évre rá, 1958-ban már a legrégebbi és az egyik legfontosabb francia képügynökség, a Rapho munkatársa volt, ahol az elsődleges szempont a humanista megközelítés volt.
Bár első körben több kiadó is elutasította, végül 1960-ban megjelent a fotós első kötete, amiben Maltête képeit olyanok szövegei kísérik többek között, mint Jacques Prévert, Boris Vian vagy Georges Brassens. A könyv több kiadást is megért, és ezt még több is követte. Mellette pedig világszerte a legjobb magazinok adtak megbízásokat a francia fotósnak, majd publikálták a képeit.
René Maltête a II. világháború utáni évtizedek fotósa volt, aki elsősorban az 50-es, a 60-as és a 70-es években figyelte és dokumentálta képeivel a francia hétköznapokat. Képei nem egyszerűen tökéletesen elcsent pillanatok, nem sima fotógegek, amiken jót derül az ember, hanem kérdések sora tolul fel a szemlélőben, amint a jelenetet figyeli, a válaszok pedig mindig egy-egy történethez vezetnek el. Kulcspillanatokat látunk Maltête fényképein, melyek az időben előre- és hátrafelé is képesek mesélni. És ez nem véletlen. A fotós eredetileg történetmesélőnek, filmrendezőnek készült, és a képre komponálás megmaradt ugyan, de aztán mégis a fényképezőgépnél cövekelt le az operatőr kamerája helyett.
Maltête képeinek vonzerejét egyfelől a már említett humor adja, ami mindig empatikus, sosem lekezelő vagy gúnyos. A másik fontos jellemzője pedig a játékosság, ami például azt eredményezi, hogy képei szemlélői
sosem tudják, mit látnak: beállított jelenetet vagy elkapottat.
Hogy Maltête szerencsésen meglátta és pont elkapta a pillanatot, vagy egy adott helyzetben meglátta a történetet, aminek fontos kulcspillanatát beállította és úgy kapta le. De mindegy is, mert a végeredmény számít, a hatás, amit mindenképpen elér a kép, és amikor eléri, abban a pillanatban teljesen mindegy, hogy mennyire hiteles az, amit látunk, hogy az a valóság vagy csupán az imitációja. Mert így is, úgy is valóságos és beszédes, elgondolkodtató.
René Maltête fotói egy eltűnt korba kalauzolnak vissza bennünket. Sugárzik a képekből a békebeliség és a gondtalanság, mintha egy – talán sosem volt – aranykorba utaznánk vissza általuk. Szinte belesajdul a szív, ahogy a képeket nézzük, és tudjuk és ezért sajnáljuk is, hogy nem létezik az igazi időutazás, hogy visszamehessünk pont oda és pont akkor, amikor egyik-másik fotó készült. Persze lehet, hogy elveszne a varázs, ami viszont hibátlanul működik csak a képek láttán.
(Borítókép: René Maltête Autómosás című képe 1978-ból)
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
