Sárga ház, OPNI, Lipót, Lipótmező – több név, azok a szavak, melyeken az egykori hűvösvölgyi elmegyógyintézetet ismerjük, és amelyhez máig számtalan prekoncepció társul. Hogy mi lesz a 2007 óta üresen álló komplexummal, egyelőre nem tudni, de 2026. szeptember 1. óta ismét állami tulajdonban van.
A hosszúlépés. járunk? A sárga ház sétáján végre bejuthattunk a titokzatos és régóta felfedezni vágyott épületbe, és ahogy sétavezetőnktől, Merker Dávidtól megtudtuk, a bejutás lehetősége hosszú évek óta foglalkoztatta a városi séták szervezőit és a Lipótmező iránt érdeklődőket is, de egészen idén szeptemberig senkit nem engedtek ide sétákat szervezni. Örülünk, hogy végre legálisan is van lehetőség bejutni az őrzött épületbe, népszerűségét mutatja, hogy az októberi időpontok már beteltek.
Kastélynak tűnik, de sosem volt az
Az egykori pszichiátriának már a mérete is lenyűgöző, a mintegy 200 méter hosszú főépület Magyarország egyik legnagyobb épülete. Bár kinézete és az őt körülvevő park miatt könnyen hihetnénk, hogy az épület eredetileg egy főúri kastély volt, ám kifejezetten pszichiátriának épült. A telek eredetileg Göbl Lipót tulajdona volt, róla kapta a terület a Leopoldfeld, azaz Lipótmező nevet. Ezt az épületet egy hatalmas park és 50 hold erdő övezte, hiszen akkoriban úgy vélték, hogy a nyugodt, természetes környezet, a jó levegő és a csend segít a gyógyulásban. Bár a gyógymódok, a kezelések tekintetében ma már jelentősen megváltozott a felfogás, a természet és a rendezett környezet mentális jóllétre való pozitív hatását ma is számontartjuk.
A Zettl Lajos tervezte, romantikus stílusban épült négyszintes épület és környezete amolyan város a városban volt, úgy alakították ki, hogy a betegszobák mellett az orvosok lakásai, a személyzet szállásai, konyhák, irodák, raktárak is helyet kapjanak benne.
Fénykorában mintegy 2000 ember élt és dolgozott a terület 21 épületében.
Ahogy sétavezetőnktől megtudtuk, óvoda, jéggyár, tésztagyár is működött itt, a kertben pedig veteményeseket alakítottak ki, ahol a betegek is dolgozhattak.
Egy ország várta megnyitását
Az 1868-ban megnyílt Magyar Királyi Országos Tébolyda volt az első országos állami magyar elmegyógyintézet, illetve az ország első nagy, korszerű elvek alapján létrehozott ilyen intézménye. Előbb ötszáz ággyal működött, majd a II. világháború idején már 1600 beteget ápoltak itt. A betegellátás mellett idővel jelentős tudományos műhellyé is vált, fontos szerepet játszva a magyar pszichiátria fejlődésében. Egy ilyen intézmény létrehozása már régóta napirenden volt, ugyanakkor megnyitását folyamatos politikai csatározások, küzdelmek vagy épp az árvíz utáni újjáépítés prioritása késleltette.
Az elmegyógyintézet megvalósításának Schwartzer Ferenc adott új lendületet. A hazai tudományos elmekórtan megalapozójának tartott orvos előbb a bécsi közkórház elmeosztályán szerzett tapasztalatot, majd Európa hasonló intézményeit tanulmányozta, később pedig Vácott nyitott magán-elmegyógyintézetet. Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a hazai országos tébolyda létrehozása nem tűr halasztást, az 1850-es években még mindig csak néhány kórház tartott fenn ágyat az ilyen jellegű kezelésekre, de az sem volt ritka, hogy a viselkedési problémákkal küzdőket börtönbe zárták – ezt a gyakorlatot 1851-ben betiltották.
Nem olyan volt, mint a filmekben
A Lipótmezőről kialakult kép jóval árnyaltabb annál, mint amit az elmegyógyintézetekről szóló regények és filmek alapján elképzelnénk. Ady Endre is járt Lipótmezőn, amikor a közeli Park Szanatóriumban kezelték, félt is attól, hogy „hétpecsétes bolond lesz”, ezért jól jött neki, amikor meghívást kapott az intézményből. Ottjártakor békésen üldögélő, zongorázó, Ady-verseket szavaló emberekkel találkozott, akik azért árnyalták a róluk kialakult képet (mindehhez azért hozzátartozik, hogy Ady Endre az úgynevezett VIP-részlegen járt). Látogatását a Világ 1913-as decemberi számában ekképp örökítette meg:
Be kell látogatnom az én ellenségemhez – gondoltam –, s a szerencse úgy hozta és akarta, hogy a Lipótmező Paradicsomából szinte hívtak látni. S azóta, igen, hát azóta megint megvidámodtam, megint meggőgösödtem (...) A szép megbolondulás (ugye így mondtam?) a legboldogabb menekülés az életből az életbe, s jaj, hogy a megbolondulás olyan nagyon emberi, mert nem mindig szép és boldog. (...) Boldogak a Lipótmezőn a költők, mert ott szabad boldogaknak lenniök.
Itt társadalmi rétegtől függetlenül bárkit elláttak. A betegeket többek között pénz, nem és a betegség súlyossága alapján helyezték el, és mindegyik részleghez külön kert is járt. A VIP-részleg kertjébe a sóhajok hídja vezetett, és ez volt az a részleg, ahol a betegeket 1-2 fős szobákban helyezték el, emellett pedig jóval nagyobb szabadságot és kényelmet élvezhettek, mint az intézet más részlegeinek lakói. Az enyhébb esetek napközben akár ki is léphettek az intézmény területéről, elég volt estére visszatérniük, ahol komoly társasági életet éltek, sőt, akár még alkoholt is ihattak. Ahogy Merker Dávid mesélte, sokszor még mulatságokat, bálokat is rendeztek, amelyeken a nem gyógykezelés alatt állók, hozzátartozók is részt vehettek.
Hogy mekkora szükség volt egy ilyen helyre, az is jól mutatja, hogy az I. világháború után szervezett nyílt napon tömegek érkeztek a Lipótmezei elmegyógyintézetbe.
Nem mindenki önként érkezett
Bár az intézmény falain belüli helyzet humánus volt, az a módszer, ahogyan bekerültek a betegek, nem mindig volt az. Voltak esetek, amikor az ember önmagától bejött, volt, amikor a családja kérésére, de nem volt ritka, hogy a hozzátartozóknak cselre volt szükségük ahhoz, hogy szeretett rokonukat beutaltassák a tébolydába. Hollós István elmeorvos írt arról, hogyan hoztak ide betegeket. A módszerek igen változatosak voltak, de több közülük a megtévesztésen alapult. Volt olyan, amikor a szerelmes embert lépre csalták, míg ő jóhiszeműen randevújára várt, rázárták a kaput, elvettek tőle mindent, és a sokkot kapott embernek fogalma sem volt róla, hol is van valójában. Egy mentális problémával élő embernek nem éppen ez volt az ideális „kezelés”.
Persze voltak napok, amikor egy-egy beteg rosszabb állapotba került, ilyenkor a kornak megfelelő kezelést kapott, ami lehetett hideg vagy meleg fürdő, kényszerzubbony (a 19. század végén ezt megszüntették) vagy akár elkülönítés a „dühöngőszárnyban”, ahol egy világítás és minden komfort nélküli pici szobába zárták. Számunkra az volt a különös, hogy bár ez a szoba ma rendkívül kicsinek számít, a panellakásokban lévő kisszobánál még ez is nagyobb volt.
A sárga ház legszebb meglepetése
Az épület nemcsak monumentalitása miatt érdekes, hanem mert van benne egy csodaszép rejtett kápolna is. Olyan ide belépni, mintha egy másik világba csöppentünk volna, és a szakralitást még úgy is érzékeljük, hogy a templomtér üres, csak az üvegablakok és az „ikonok” maradtak benne. A színes üvegablakok Róth Miksa és Nagy Sándor közös alkotásai, a rajtuk beszűrődő fény szivárványként színezi be a teret, hol a csupa kék falon, hol a padlón verődik vissza. Ezt a hat, gyönyörűen megfestett ablakot a nemzetközi üvegművészet kiemelkedő alkotásai között tartják számon, a II. világháború pusztítását pedig egy pincében vészelte át.
A Lipótmező bezárása és a bizonytalan jövő
A II. világháború után Lipótmező továbbra is a hazai pszichiátria egyik legfontosabb intézménye maradt, bár az államszocializmus első évtizedeiben a pszichológia háttérbe szorult. Az 1960-as évektől megindult a pezsgő szakmai élet, itt dolgozott többek között Mérei Ferenc is, aki klinikai pszichológiai laboratóriumot hozott létre, az intézet pedig egyetemi gyakorlóhelyként is működött. A rendszerváltás után, 1992-ben kapta meg az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet (OPNI) nevet, de az egészségügyi rendszer átalakításának részeként 2007-ben megszüntették az intézményt. A bezárás komoly szakmai vitákat váltott ki, többek között azért, mert a betegek és egyes speciális osztályok elhelyezése nem volt teljesen megoldott.
Az utolsó betegek távozása után a hatalmas műemlék épület üresen maradt. Bár azóta újra és újra felmerült a hasznosítása – többek között szálloda, egészségügyi és rekreációs központ is szóba került –, egyik elképzelés sem valósult meg. A legkonkrétabb terv 2020 után született meg, a komplexumban nemzetközi bentlakásos iskolát akartak kialakítani, az akkori kormány kiemelt beruházássá minősítette a projektet, de az építkezés nem kezdődött el. 2026 szeptemberében a Közép-európai Oktatási Alapítvány felszámolásával új helyzet állt elő. Mi pedig nem bánjuk, hogy a közel húsz éve elzárt Lipótmezőből végül nem egy kevesek számára hozzáférhető bentlakásos iskola lesz. Reméljük, hogy olyan új funkciót kap, amely ezt a különleges épületet és környezetét minél több budapesti számára elérhetővé teszi.
A galériában még több fotót láthattok a bezárt OPNI-ról!
Újra jön a We Love Kuponhét október 28. és november 14. között!
Első kuponhetünk sikerén felbuzdulva folytatás következik: most ismét különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, új kuponoldalunk bemutatásával. Ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
