Kőbánya egy pezsgő városrész volt már a 20. század elején is, ahol nemcsak gyárak, bányák és munkásövezetek voltak, hanem mulatók, fürdők és csodás nyaralók is, ahol a nagypolgárság nyaranta kipihenhette a fáradalmait. Egy idő után persze már nemcsak a nyári időszakban látogatott ki az úri népség, hanem hosszabb időszakokra is megvetették a lábukat, és mivel egyre többen leltek otthonra a városrészben, az egyre inkább kiépült. A folyamatosan növekvő lakosság közül sokan gyakorolták a hitüket, amihez persze helyszínre is szükség volt, és míg a reformátusoknak és a katolikusoknak megvolt a templomuk, addig a 20. század elejére egyre csak gyarapodó kőbányai zsidóság egy dísztelen, földszintes házba szorult.
A századfordulóra már 3000 főnél is több tagja volt a kőbányai zsidó hitközségnek, nyilvánvaló volt, hogy a Liget utcai házban már nem férnek el, úgyhogy egy új zsinagóga építésére volt szükség. A Román és a Cserkesz utca sarkán álló templomot a kőbányaiak segítségével építették fel, mivel a főváros csak 30 ezer koronával támogatta a nagyjából 220 ezer koronába kerülő épületet. A zsinagógát Kőbánya legfoglalkoztatottabb építésze, a zseniális Schöntheil Richárd tervezte, aki nem is lakott olyan messze művétől. A habos-babos francia art nouveau-tól kezdve az egyszerűbb szecesszión át a letisztult vagy épp már art decóba hajló stílusig lényegében mindenben tudott alkotni, nevét és munkásságát mégis kevesen ismerik.
A szecessziós stílusú épület 1911-re készült el, munkálatait a 20. század egyik legfoglalkoztatottabb építőmestere, Sorg Antal irányította. A hófehér, kupolával, tornyokkal és rózsaablakokkal díszített zsinagógát ma már nehezen vesszük észre, ha a környékén sétálunk, ugyanis körbenőtték a hatalmas betonépületek, holott építésekor még igencsak külvárosi hangulat uralkodott a környéken: a közeli Mázsa téren sokáig sertéspiac üzemelt, a vonatok is csak a telektől néhány méterre zúgtak el, amit akkoriban még csak egyszintes házak vettek körül.
Noha ma leginkább a magas töltésen állva vagy a vonatablakból vesszük észre a zsinagógát, a monumentális épület sokáig a környék házai fölé magasodott. Sőt,
a hitközség még a Fővárost is rábírta, hogy megvásárolják a szomszédos telket, csak hogy biztosra menjenek, hogy senki nem épít olyan magas épületet a közelében, ami eltakarhatja.
a hitközség még a Fővárost is rábírta, hogy megvásárolják a szomszédos telket, csak hogy biztosra menjenek, hogy senki nem épít olyan magas épületet a közelében, ami eltakarhatja.
A zsinagógát utoljára a II. világháború idején összegyűjtött és innen elhurcolt zsidók töltötték meg, a háború után egyre kevesebben látogatták, az 1960-as években már csak pár százan voltak a hívek, így végül 1966-ban bezárták a templomot. Az épület innentől kezdve jó pár tulajdonos- és funkcióváltást megélt: a Földművelésügyi Minisztérium kiállítócsarnokká alakította, de volt itt színházterem és raktár is, később a Magyar Televízió lerakata lett, egészen a 90-es évek elejéig, amikor is a Mindenki Temploma Gyülekezet megvásárolta. Az 1974-ben védetté nyilvánított egykori zsinagógát, ami az évek során teljesen lepusztult, önkéntesekkel együtt újították fel, ami 1991 áprilisa óta működik újra szakrális épületként.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
