„Nem volt ilyen hely, ezért megcsináltuk” – 25 éves a Pagony

A Pagony története 2001-ben egy apró újlipótvárosi üzletben kezdődött.

Egy évvel később már saját könyvet is kiadtak, elsőként Marék Veronika Boribon születésnapja című kötetét, a kis könyvesboltból pedig az évek során országos bolthálózat és a hazai gyerekkönyvpiac egyik meghatározó kiadója nőtt ki. 

A Pagony ma kortárs magyar és külföldi gyerekirodalmat, képeskönyveket és ifjúsági köteteket egyaránt kiad, de az évek alatt saját játékkiadót is fejlesztettek, míg az elmúlt negyed évszázadban több mint 1400 könyv jelent meg náluk. A 25 éves jubileum alkalmából szeptember 20-án a Dürer Kertben csapnak egy hatalmas szülinapi PagonyFesztet, ahol koncertekkel, színházi előadásokkal, az elmúlt 25 év kedvenc karaktereivel, szerzőivel és sok meglepetéssel ünneplik a Pagonyt. Október 14-én pedig a Pagony25 záróbeszélgetésén vehetünk részt a tulajdonosokkal a Bartók Pagonyban.

We Love Budapest: Honnan indult a Pagony, és mi volt az a pont, amikor azt éreztétek, hogy ebből tényleg lehet valami?

Sárdi Dóra: A legenda arról szól, mert 25 év távlatából már beszélhetünk egyfajta legendáról, hogy Esztivel gimnáziumi osztálytársak voltunk, 14 éves korunk óta ismerjük egymást. Nagyon jó barátok voltunk, és néhány hónap különbséggel születtek meg az első fiaink. Bölcsészek és könyvimádók (ahogy a férjeink is) vagyunk, és úgy gondoltuk, jó lenne könyveket venni a gyerekeinknek is. Kimentünk júniusban a Vörösmarty térre a Könyvhétre, mentünk egy kört, és alig találtunk gyerekkönyvet. Egy könyv emelkedett ki az akkori kínálatból, ez Gyárfás Endre Maciék uzsonnája című könyve, ami a maga korában csúcskategóriának számított, nekem ma is a polcomon van, de valójában az volt az érzésünk, hogy ezeket a könyveket a pultok bal szélén, alul, eldugva tartják, mintha a gyerekeknek nem lenne szükségük rá.

Demény Eszter: Ugyanez volt a könyvesboltokban is, a legeldugottabb részen volt néhány gyerekkönyv. Amikor jobban elkezdtünk boltokba járni, kiderült, hogy tulajdonképpen egész sok van belőlük, csak nincsenek jól összegyűjtve. Amikor kitaláltuk, hogy gyerekkönyvesboltot csinálunk, az volt az elképzelésünk, hogy mindenféle gyerekkönyvet szeretnénk tartani, ami a magyar piacon megtalálható.

S. D.: Ott döntöttük el, hogy valamit muszáj csinálnunk. Először a könyvkiadó létrehozása merült fel, mert úgy láttuk, nincs elég könyv, de arról rettentően lebeszéltek minket. Nagyon kevés pénzünk volt. Kovács Esztiék egy örökségből származó lakást adtak el, én a saját örökségemet tettem bele. Végül oda jutottunk, hogy legyen egy könyvesbolt, ahol csak gyerekkönyv és valamennyi játék van.

Kovács Eszter: Júniusban volt a Könyvhét, és október közepén már megnyitottunk.

WLB: Hogyan lettetek végül hárman alapítók?

S. D.: Júliusban már megvolt a Pozsonyi úti üzlethelyiség, de nem volt elég pénzünk arra, hogy tartalommal is megtöltsük, üzemeltessük. Demény Eszter segítsége kellett végül ahhoz, hogy meg tudjuk csinálni a boltot. Őt viszonylag régóta ismertem, és tudtam róla, hogy Izraelben él, de nem igazán boldog ott. Azt is tudtam, hogy fordít, könyves közegből jön, és neki a könyv az anyanyelve. A nagymamája, T. Aszódi Éva évtizedeken át a Móra Könyvkiadó főszerkesztője volt.

D. E.: Az én férjem (Schlesinger Haim) üzletember, és ő kezdte el mondani, hogy írjunk üzleti tervet, írjuk le az egészet, legyen valamilyen háttere a dolgoknak. Ezt nagyon rendesen meg is csináltuk, és végül így vágtunk bele.

WLB: Milyen helyet képzeltetek el? Már az elején többnek szántátok egyszerű könyvesboltnál?

S. D.: Elképesztően bátrak voltunk, fiatalok, és semmilyen veszélyérzetünk nem volt. Mi a rendszerváltás idején voltunk 14-15 évesek, és szerintem az a fajta szabadság, hogy bármit megtehetsz, csak legyen egy jó gondolatod, nagyon teremtő környezet volt. A Pozsonyi Pagony megnyitóján többek között ott volt Békés Pál, Gryllus Vilmos, Janikovszky Éva és Scherer Péter is, valahogy már akkor úgy raktuk össze, hogy aki számít a gyerekkultúrában, az a Pagony környékén legyen.

K. E.: Tudatos volt, hogy ez ne csak egy bolt legyen, hanem olyan hely, ahová jó betérni és ahol jó hosszan időzni. Egy találkozóhelyet szerettünk volna létrehozni.

WLB: Mennyire más ma a magyar gyerekkönyvpiac, mint amikor elindultatok?

D. E.: Az 50-es, 60-as, 70-es években nagyon míves gyerekirodalom született, sok szépíró és képzőművész fordult a gyerekkönyvek felé. A 90-es években, amikor hirtelen minden megnyílt, rengeteg olyan dolog is bejött, ami nem minőségi irodalom. Mi részben azt a termékenységet próbáltuk visszahozni, ami korábban jellemző volt. Közben szerencsénk is volt abból a szempontból, hogy próbáltunk a gyerekirodalom központja lenni. Betért hozzánk Marék Veronika, elkezdtük kiadni a könyveit. Betért Bartos Erika, elhozta a könyveit, őt is kiadtuk.

S. D.: Berg Judittal együtt jártunk egyetemre. Sok szerző egyszerűen a kortársunk volt.

K. E.: Amikor indultunk, a teljes könyvkiadásnak körülbelül 5 százaléka volt gyerekkönyv, ma ez körülbelül 25-30 százalék. Elképesztő fejlődésen ment keresztül a magyar gyerekirodalmi piac. A 2000-es évek elején velünk együtt nagyon sok kiadó, folyóirat, műhely indult, és rengeteg író és illusztrátor kezdett ezzel foglalkozni. Valami egyszerűen benne volt a levegőben.

WLB: És maga a gyerekkönyv is megváltozott?

K. E.: A mi hitvallásunk szerintem nem nagyon változott. Nagyjából ugyanazt mondjuk, mint 25 éve arról, milyen könyveket szeretünk, és szerintünk milyen a jó gyerekirodalom. Ami klasszikusan jó, az most is ugyanolyan jó, mint 25 vagy akár 100 éve. Ugyanakkor a vizualitás és a nyomdatechnika rengeteget fejlődött, ezért ma sokkal látványosabb könyvek készülnek. Emiatt egy 25 évvel ezelőtti gyerekkönyv ma talán könnyebben eltűnik a kínálatban, mert a könyvek ma már sokkal látványosabbak.

S. D.: Sokkal inkább az változott, hogy a szülő mit vár egy gyerekkönyvtől. Volt egy hosszú időszak, amikor azért vettek könyvet, hogy fejlesszék a gyereket. A 2010-es évek hívószava a kompetenciafejlesztés volt. A Covid környékén ez megváltozott, az lett a fontos, hogy a gyerek érzelmileg legyen érett és kompetens. Nem az IQ-t, hanem az EQ-t akarjuk fejleszteni. De egy jó könyv valójában mindenhogy működik.

WLB: Mostanra felnőtt egy olyan generáció, aki Pagony-boltokba járva, Pagony-könyveken nevelkedett, ti ezt hogy látjátok?

K. E.: Gyakran járunk tanítóképzőkre és különböző egyetemekre. Ha 20 éve megkérdeztem ott, hogy mit olvastak gyerekként, szinte nem tudtak válaszolni. Most a legtöbben Bartos Erikát, Berg Juditot, Marék Veronikát említik. Berg Judit is sokszor meséli, hogy olyanok mennek hozzá dedikáltatni a Maszatot, akik maguk gyerekként még Ruminit olvastak, most pedig a saját gyereküknek veszik a könyveket. Felnőtt egy generáció, amely szerintem már máshogy viszonyul a gyerekkönyvekhez.

WLB: Számotokra mitől lesz jó egy gyerekkönyv?

D. E.: Ez nagyon összetett kérdés. A gyerekirodalom lényegében nem különbözik sokban a felnőttirodalomtól, de bizonyos szempontból máshonnan kell megközelíteni. Itt, főleg a kisebbeknek szóló képeskönyveknél fontos az illusztráció. Van egy hosszú hitvallásunk arról, milyen szempontok fontosak nekünk egy kézirat vagy egy külföldi könyv értékelésekor. Fontos a szöveg és az illusztráció minősége, illetve az, hogyan illeszkedik egymáshoz a kettő. A vizuális nyelv a gyerekirodalom egyik legizgalmasabb lehetősége.

S. D.: Iszonyúan fontos a humor is, de emellett az írónak legyen története, amit el akar mondani, legyenek szerethető karakterek, akikhez hozzá lehet férni. Fontos a korosztály is, a mondatok, a szavak, a bekezdések, a betűtípus. Olvasható és fogyasztható legyen a szülő számára felolvasáskor, és a gyereknek is, ha már saját maga olvassa.

K. E.: Egy jó irodalmi mű ezenkívül sohasem teljesen direkt. Fontos, hogy ne lehessen egy az egyben megfejteni, ne egyetlen konkrét probléma megoldására szolgáljon. A szülők gyakran konkrét helyzetekre keresnek könyvet, szinte orvosságként kezelik. Azt szokták mondani, hogy a jó irodalom egyszerre tükör és ablak. Tükör, mert felismered benne magadat, de ablak is, mert átlátsz rajta, és azt is látod, hogyan élnek mások. Szerintem az irodalom egyik legfontosabb feladata, hogy empátiára tanítson. Ne csak magunkról olvassunk, és ne csak azt keressük, hogy a saját problémánkra milyen megoldást ad egy könyv, hanem olvassunk másokról is.

WLB: Ha egy-egy könyvet kellene mondanotok, amely meghatározó volt a Pagony életében, melyiket választanátok?

D. E.: A Friss tinta! antológiában (mai gyerekversek, 2005) szerintem mindannyian egyetértünk. A kiadó életében az volt az egyik origó, a másik pedig a Boribon (Marék Veronika).

K. E.: Igen, Marék Veronikával kezdtünk, és azóta is a szerzőnk. Nélküle nem lennénk azok, akik vagyunk, és nagyon sok mindent tanultunk tőle a gyerekirodalomról. Például azt, hogy soha nem szabad hazudni a gyerekeknek. Ha vannak rossz dolgok a világban, azokat is el lehet mondani, a kérdés inkább az, hogyan. Az ő gyerekszereplői vagy gyerekszerű karakterei önálló, szabadon gondolkodó figurák. Amikor például Berg Judit Maszat-sorozata indult, Maszatnak eredetileg volt anyukája és apukája, és Veronika javasolta, hogy hagyjuk ki őket, ne legyen mindig ott egy szülő, aki megmondja az okosat. És ha már a humort említettük, nekem a Csoda és Kósza (Czigány Zoltán) is nagy mérföldkő. Megmutatja, hogyan lehet a gyerekirodalom ennyire vicces a gyereknek és a felnőttnek is, és hogyan lehet a humor segítségével egészen komoly dolgokról beszélni.

D. E.: Az újabb dolgok közül nagyon büszkék vagyunk az Abszolút Töri sorozatra. Ez a saját fejlesztésünk, amelyben a magyar történelmen megyünk végig, nem kronologikus sorrendben. Szerintem ebben nagyon jól meg tudjuk valósítani azt, hogy nem történelmet tanítunk, hanem belehelyezkedve történelmet mesélünk.

WLB: Mennyire volt fontos a Pagony történetében Budapest, illetve az, hogy éppen a Pozsonyi úton nyitottátok meg az első boltot?

S. D.: Abszolút meghatározó volt. Az, hogy a Pozsonyi úton nyílt meg a bolt, szerintem rengeteget számított. Budapest könyves szempontból nagyon jó hely, a budapestiek szeretik a könyveket, és szeretnek olvasni is. Ezt a nagy könyves eseményeken is mindig óriási örömmel nyugtázzuk. Olyan városrészeket választottunk, ahol tudunk kapcsolódni a városrészhez, szeretjük belakni azokat. A boltjaink előtti fákat vagy virágágyásokat is örökbe fogadjuk, locsoljuk, beültetjük, és amennyire lehet, igyekszünk építőleg hatni a környezetünkre.

D. E.: Amikor indítottuk az egészet, egy boltláncot szerettünk volna építeni, aztán úgy hozta a sors, hogy helyette könyvkiadót csináltunk, majd egy idő után visszakanyarodtunk a könyvesbolthálózat építéséhez. Vannak vidéki boltjaink is, de több a budapesti.

K. E.: A Pozsonyi úton és később a Bartókon is úgy éreztük, mintha a bolt egyfajta katalizátor lett volna. Nem tudjuk, tényleg így volt-e, vagy véletlen, de amikor 25 éve megnyitottunk a Pozsonyin, az még egészen más környék volt. Régi, alig működő üzletek és százforintos könyvesboltok jellemezték, a ma ismert nyüzsgés az elmúlt 15 évben alakult ki. A Bartók Béla úton is hasonló folyamat zajlott. Nagyon fontosak nekünk a helyek. Mindegyik bolt kicsit különbözik a másiktól, és mindegyiknél számít a tér és a környék is. Több üzlet környékére gyerekirodalmi sétákat is készítettünk. A Frankel Leó úton az Időfutár történetei nyomán készítettük a sétát, a Bartók Pagonyból Berg Judit és Kertész Erzsi A négy madár titka közös regénye alapján készült séta visz fel a Gellért-hegyre, míg a Pozsonyi környékén Kufli- és Boribon-sétánk is van.

WLB: Ha most lennétek huszonévesek, újra belevágnátok?

D. E.: Ezt nagyon nehéz megmondani. Akkor annyira azt éreztük, hogy hiány van, és erre szükség van. Most lehet, hogy nem gyerekirodalmi dolgot találnánk ki, hanem valami mást.

S. D.: Nem azért csináltuk a Pagonyt, mert láttunk egy piaci rést, hanem mert ezt szeretjük. Nekünk szükségünk volt egy ilyen helyre, mivel előtte nem volt ilyen Budapesten, ezért megcsináltuk. Most is így működünk. Nem arról van szó, hogy egyszer kitaláltunk valamit, és azóta azt csináljuk. Amikor gyerekirodalmi fesztivált szerettünk volna, akkor megcsináltuk a PagonyFesztet. Annak ellenére, hogy időközben idősebbek lettünk, és már vállalatszerűen működünk, továbbra is próbáljuk figyelembe venni, hogy nekünk mi a jó, és abba az irányba megyünk. Mindig több ötletünk van, mint amennyi belefér, és még mindig nyakig vagyunk a Pagonyban. Nem húzódtunk vissza, ha program van, mi is pakoljuk a székeket.

WLB: Ha a 25 éves Pagony egy fiatal felnőtt lenne, milyen személyisége lenne?

K. E.: Nagyon empatikus, tájékozott, és azt hiszem, talán maximalista is lenne.

D. E.: És olvasott lenne.

S. D.: Nagyon kreatív és kíváncsi lenne, mindig hajtaná az, hogy valami újat csináljon vagy felfedezzen. Perfekcionista lenne, de jó lenne a humora. És fontos lenne számára a partnerség és az együttműködés, nem egyedül akarná csinálni a dolgokat, hanem csapatban gondolkodna.

WLB: Mi a következő nagy cél? Hol szeretnétek tartani a Pagonnyal a következő években?

K. E.: Amikor létrehoztuk a Pagonyt, az első tíz évben az volt a célunk, hogy megismerjenek minket a szülők és a családok. A második tíz évben azt szerettük volna elérni, hogy megismerjenek az iskolák, óvodák, könyvtárak és pedagógusok. A harmadik tíz évre az a terv, hogy nagyobb nemzetközi jelenlétünk legyen. Nem könyvesboltként, hanem szeretnénk a szerzőinket jobban megmutatni külföldön. Ez eddig nehezebben megy, mint gondoltuk. Húsz éve járunk a Bolognai Nemzetközi Gyerekkönyvvásárra, de sokáig nem volt benne a gondolkodásunkban, hogy a külföldi jelenlétet tudatosan kell építeni. Furcsa most új partnerként, új szereplőként megjelenni valahol úgy, hogy közben 25 éve könyvekkel foglalkozunk. Nagy cél például, hogy Dániel Andrást jobban megismerjék külföldön, hogy mások is meglássák a zsenialitását. Vannak már eredményeink, de nem tartunk ott, ahol például egy cseh vagy lengyel kiadó.

S. D.: Ehhez későn érkeztünk. Amilyen jókor érkeztünk a saját piacunkra, a külföldi piac felé sokáig egyszerűen nem fordultunk ilyen intenzitással. Menni fog, csak több idő és nagyobb erőfeszítés kell hozzá.

Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!

Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.

Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!

hirdetés