Hosszú évek után újra megnyílt Szentendre egyik leghangulatosabb kulturális intézménye, az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum. A repkénnyel befuttatott udvarú, egykor polgárházban az Angyal szállt el… című rövid, de egyáltalán nem könnyed kiállítás kapott helyet, amelynek keretében művészek kapcsolódnak azokhoz a traumákhoz, amelyeket Anna Margit is átélt. Eltűnt hagyományokról, megszűnt közösségekről, valamint az özvegység és a válás fájdalmáról mesélnek Bukta Imre, Fajgerné Dudás Andrea, Flohr Zsuzsi és Szabó Klára Petra alkotásai.

Egy zsidó női művész sorsa a 20. században

Anna Margit és Ámos Imre 1936-ban kötöttek házasságot, és Ámos haláláig szoros alkotói és szellemi kapcsolat volt közöttük. A zsidó származású házaspárnak szüksége is volt a kapcsolatuk és az alkotás jelentette nyugvópontra, hiszen fokozatosan körülzárta őket az egyre zordabb külvilág, a korszak erősödő zsidóellenes hangulata, nehéz anyagi helyzetük. Ámos Imre 1944 végén egy németországi koncentrációs táborban halt meg, de halálának pontos dátumát sem ismerjük. 

Anna Margit ezt követően egész életében mindent megtett azért, hogy férje munkássága elnyerje az őt megillető helyet, eközben ő maga is termékeny és saját jogán elismert művész volt, aki érzékenyen szűrte át alkotásain az őt ért csapásokat. Így született meg színes, groteszk és látomásos életműve, amelyből legutóbb két éve nyílt átfogó kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Életéből és alkotásaiból kitetszik, hogy a túlélőé sem könnyű sors, a 20. század második felében zsidóként, nőként, a korlátozásokat rosszul tűrő művészként kellett együtt élnie korán elhunyt társa emlékével. Képen mégsem enervált szomorúságot látunk, a kemény szembenézésből és tartásból, amellyel Anna Margit saját sorsára tekintett, sokat meríthetnek azok, akik valamilyen traumával küzdenek. 

Anna Margit és Ámos Imre ezer szállal kötődött Szentendréhez. Házasságkötésüket követően egészen 1941-ig általában itt töltötték a nyarakat, kapcsolódtak a szentendrei művésztelep modern törekvéseihez. Anna Margit egész életében szoros kapcsolatban maradt a várossal, ezért is döntött úgy, hogy Ámos és saját munkáinak jelentős részét a szentendrei Ferenczy Múzeumnak adományozza, ennek köszönhető, hogy az intézményben ma Ámos Imrétől közel 350 műtárgyat, Anna Margittól pedig 240 alkotást őriznek. Az adományozás feltétele egy külön múzeum létrehozása volt. Így nyílt meg 1984-ben az Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum, amelynek egy igen szép, 18. században épült polgárház ad otthont a Bogdányi úton. Ez a Paulovics-ház, amelynek belső udvarán 1991 óta Anna Margit is nyugszik, síremlékét fia, Péter Vladimir ötvösművész készítette.

Trauma és szembenézés

Az épületnek egészen páratlan hangulata van: a repkénnyel befuttatott udvar intim, csendes, és pihenésre csábít. Az emlékmúzeum az évek során több kiállításon is bemutatta Ámos Imre és Anna Margit munkásságát, majd 2015-ben bezárt, mivel az épület állapota miatt már nem volt lehetőség a művek biztonságos bemutatására. A helyszín most újra visszakerült Szentendre múzeumi térképére, a megújult terekben kicsi, de annál súlyosabb tárlat kapott helyet. Az Angyal szállt el… – Traumafeldolgozás a kortárs művészetben című kiállítás azt mutatja be, hogyan segíthetnek át bennünket a művészet eszközei a legsúlyosabb nehézségeken. Özvegység, a válás fájdalma, megszűnt közösségek és eltűnt hagyományok: a tárlaton négy kortárs alkotó négy személyes traumát dolgoz fel, amelyek Anna Margit munkásságában is fontos szerepet játszottak. Nem vidám, de fajsúlyos téma, a művek kendőzetlen őszintesége mégis erőt ad, és arra emlékeztethet, hogy nem vagyunk egyedül a veszteségeinkkel.  

Az egyik legmegrázóbb munka Fajgerné Dudás Andrea helyspecifikus alkotása, amely egy személyes, friss tragédiát dolgoz fel. A művészt már korábban felkérték a kiállításon való szereplésre, mivel a hagyományos, patriarchális társadalmi kereteknek tükröt tartó alkotásai rokonságot mutattak Anna Margit munkásságával. A tárlat előkészítése közben azonban elvesztette férjét, aki hosszú éveken át hűséges támogatója volt. Fajgerné felvette férje nevét is, amely így művészi identitásának részévé vált. Erőteljes alkotói gesztus, ahogyan a veszteség után szinte azonnal a szembenézés mellett döntött. Színes figurái és jelképrendszere formai szempontból is felidézik Anna Margit világát. Érdemes időt és figyelmet szánni arra a videoinstallációjára is, amelyben özvegyek mesélnek a társuk elvesztését követő időszakról. 

A kiállítás ötletét Bukta Imre egyik munkája adta, amely meg is jelenik a tárlaton. A Falusi zsidó temető című alkotás a kollektív emlékezet kiüresedéséről és a hagyományok eltűnéséről szól, a témához pedig a művész tizenöt évvel később egy videómunkában is visszatért. A Mezőszemerén dolgozó alkotó festményén a helyi zsidó temető elhagyott sírköveit egy gazda kezdi kitermelni, hogy disznóólat építsen belőlük. Tettei mögött inkább pragmatikus gondolkozást, mint tudatos rosszindulatot gyaníthatunk. Megszűnt egy közösség, emlékhelyei pedig lassanként elveszítették jelentésüket azok számára, akik már nem ismerték a hozzájuk kötődő történeteket.

Szabó Klára Petra az elválást, egy házasság felbomlásának lépéseit dolgozza fel. A kiállításon szereplő festményeinek és videómunkájának témája saját válása, amely éppen a Covid-járvány idejére esett. Így a személyes veszteség mellett a bezártság egy másfajta élményével is szembe kellett néznie, addigi élete szinte teljesen felbomlott. Flohr Zsuzsi saját családjának holokauszttörténetét dolgozza fel. Egy családi történet nyomán archívumokban kutatta bori munkaszolgálatos nagyapja emlékeit, amelyeket a történet harmadik generációs örököseként saját gyermekének is igyekszik továbbadni. A tíz éven át tartó kutatás eredménye egy videó és egy könyv lett, amelyek a művészet, az emlékezés és az emlékezet alakításának kapcsolatát is vizsgálják. 

A kortárs alkotásokat a középső teremben egy Anna Margit és egy Ámos Imre életét bemutató egészíti ki, a tárlat pedig az Ámos Imre születésének 120. évfordulójához kapcsolódó, 2027-es emlékév felvezető programja. A jubileum alkalmából Ámos Imre életművét bemutató nagyszabású kiállítás várja majd 2027 novemberétől a látogatókat a MűvészetMalomban. Hiányérzetünk addig sem lehet, Az Angyal szállt el… nem kínál egyszerű feloldást, de megmutatja, hogyan válhat a személyes fájdalom közös tapasztalattá, az alkotás pedig a túlélés eszközévé. A tárlat után kilépve a repkénnyel benőtt, csendes udvar is más jelentést kap, nemcsak Anna Margit nyughelye, hanem az emlékezés, a továbbélés és a művészet makacs erejének helyszíne is.

(Borítókép: Deim Balázs – Ámos Imre – Anna Margit Emlékmúzeum)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék