Vámos Miklós a kortárs magyar irodalom egyik legismertebb és legolvasottabb szerzője. Több mint 40 könyvet írt, köztük olyan közkedvelt alkotásokat, mint az Apák könyve, az Anya csak egy van, Zenga zének, A New York–Budapest metró vagy a Sánta kutya. A regényírás mellett dramaturgként, forgatókönyvíróként, műsorvezetőként (Lehetetlen, Rögtön, 2 ember) és egyetemi oktatóként is tevékenykedett, jelenleg pedig a Villa Esterházy (Esterházy Péter egykori otthonából lett alkotóház) életét gondozza.

Nemrég újra kiadták a 2012-ben megjelent Szitakötő című regényét, melynek különlegessége, hogy utolsó fejezete 2026-ban játszódik. Nyolc gyerek történetén keresztül végigkísérhetjük az 1950-es évektől napjainkig vezető utat, miközben a könyv felteszi a kérdést: milyen lett a valóság ahhoz képest, amilyennek tizenöt éve képzeltük?

Most pedig nézzük, hogyan látja Vámos Miklós Budapestet!

We Love Budapest: Mi az első dolog, ami eszébe jut Budapestről?

Vámos Miklós: Ez a szülővárosom, az otthonom, a leggyakrabban használt helyszín az írásaimban. Giccsesen hangzik, de szeretem, azon belül is főleg a Duna nevű folyót, melynek mindkét partján laktam, élek.

WLB: Melyik a kedvenc budapesti kerülete, környéke, és miért?

V. M.: A VI. kerületben születtem, történetesen a Délibáb utcában, amit szépirodalmi munkáimban többnyire Tünemény utcának nevezek. Felnőtt életem első szakaszát a XIII.-ban töltöttem, s igazi otthonommá vált. Később a túlpartra keveredtem, a III.-ba, és az is befogadott. Mindkettőben díszpolgár lettem, amire igazán büszke vagyok.

WLB: Hogyan nézne ki az ideális budapesti napja, amikor nincs semmi dolga, és azt csinál, amit szeretne, oda megy, ahová csak kedve tartja?

V. M.: Tudom, furán hangzik, de rám igaz, hogy hipp-hopp!, hadd legyek az, aki vagyok, és ott, ahol létezem. Az ideális nap tenisszel kezdődik, majd írással és olvasással folytatódik, utána családi élet, barátok. Minden más dolog számomra, noha van belőlük bőven.

WLB:  Budapest melyik korszakába utazna vissza az időben, és miért oda?

V. M.: A Nyugat klasszikusainak időszakába szívesen visszahoppanálnám magam. Boldogan ismerkednék meg Kosztolányival, Karinthyval, Móriczcal, József Attilával, Gelléri Andor Endrével.

WLB:  Hol esik a legjobban a sör/bor/pálinka/üdítő/kávé/tea?

V. M.: Alkoholt szinte soha nem iszom, kávézni a konyhában szeretek, de nagyon jó helyszín a Cziniel kávéház is. Fontosabb annál, hogy mit fogyasztanék, az, hogy kivel.

WLB:  Kedvenc helye a városban, amit talán kevesen ismernek, és miért?

V. M.: Ma már talán sokan ismerik a Dunapark Kávéház épületét, kis részben a Dunapest című regény miatt. De szívesen mutogatom vidékieknek vagy külföldieknek a Napraforgó utcai kísérleti lakótelepet és a Wekerlét.

WLB:  Ha nem lenne határ, és oda költözhetne Budapesten, ahova csak akar, hol élne legszívesebben?

V. M.: Maradnék a mostani lakhelyemen.

WLB: A Szitakötő egy egész nemzedék életét követi végig. Mi az a fővárosi hely, amely a legjobban összefoglalja az Ön generációjának történetét?

V. M.: A Szitakötő szereplői a nemzedékem tagjai, de ők vidékiek. Budapesten a hajdani Fiatal Művészek Klubja valamelyest jellemez minket, ez az Andrássy úton található, közel a Hősök teréhez, akkoriban Népköztársaság útjának hívták.

WLB:  A regény egészen napjainkig követi a szereplőit. Most, 15 évvel az első kiadás után visszaolvasva, mi lepte meg leginkább abból, ahogyan a valóság végül alakult?

V. M.: Az ukrajnai háború és a mesterséges unintelligencia.

WLB: Ha egy külföldi olvasó csak egyetlen budapesti helyszínen keresztül ismerhetné meg az Ön regényeinek világát, hová vinné el?

V. M.: Nehéz kérdés, ahány könyv, annyi helyszín. Legszívesebben vidékre vinném, talán a szigligeti alkotóházba (ahol az Ötvenhét lépés cselekménye zajlik). Ha ragaszkodunk a bűnös városhoz, nem a saját regényeim nyomát mutatnám, hanem a Villa Esterházyt, Péter hajdani otthonát, amely immár törpe alkotóházként működik, alkalmanként két-két szerző számára. Ez az irodalomkedvelők adományaiból és munkájának köszönhetően tartja fönn magát, mindennemű állami pénz nélkül. Ritkaság az ilyesmi, büszke vagyok rá.

(Borítókép: Erdélyi Gábor)

Megjelent első bookazine-unk, ne maradj le róla!

Már 15 éve lélegzünk összhangban a fővárossal. Jubileumi kiadványunkban mindent megtalálsz, ami magazinunk és eddigi munkánk esszenciája. Gasztronómia, kultúra, városi legendák és Budapest arcai, interjúk, történetek és a legjobb helyek – úgy, ahogyan mi látjuk a fővárost.

Rendeld meg itt vagy keresd a nagyobb könyvesboltokban!

hirdetés

Címkék