A piacok felsorolása előtt 7 haladó jótanáccsal is szolgálunk, hiszen meglehet, hogy vannak közöttünk olyanok, akik még csak legendák nyomán hallottak az Ecseriről, és nem biztosak magukban.
- Érkezzünk korán, hiszen a legbővebb árukészlet ekkor vár.
- Érkezzünk zárás előtt, pláne vasárnap, mert ekkor sok árus már úgy van vele, hogy minél kevesebb portékáját vinné haza. Ez főleg az asztalokon és nem a "fedett részeken", konténerekből kofáskodókra igaz. Ilyenkor még kedvezőbb árakon kaphatjuk meg a kiszemelt darabot.
- Mindenképp alkudjunk, mert ez a vásárok egyik íratlan szabálya. Mérjük fel a helyzetet, hogy lehetünk-e kicsit pofátlanabbak, vagy ez nem az az árus, aki belemenne a nyomott árakba.
- Ha megkérdeznek, hogy két hasonló áru közül melyikért adnánk többet, gondolkodás nélkül vágjuk rá azt, ami kevésbé érdekel. Így sokszor az lesz az olcsóbb, amit valóban szeretnénk megkaparintani.
- Tiszteljük az árust, a holmiját és az idejét, tehát ha úgy ítéljük meg, hogy nem egy olcsó csetreszről van szó, hanem egy értékesebb tárgyról, ne menjünk nagyon alá.
- Ha valódi antik árura vadászunk, csábítsunk magunkkal valakit, aki tényleg érti a műfajt, és nem csak a felszínt kapargatja.
- Mérlegeljünk, hogy tényleg szükségünk van-e a hatodik kristály konyakos üvegre vagy a harci bajonettre.
1/4
Ecseri piac
Gyakorlatilag az "ecserizés" már beépült a szótárunkba, a hely annyira emblematikussá vált, hogy még könyvet is írtak róla: Bruckner Éva: A zsibárus boszorkány - Az Ecseri piac krónikája a Teleki tértől a Nagykőrösi útig című művében mesél a Tangóról, ahogy az az idősebb generációnak szintén ismert elnevezés. Érdekesség, hogy a külvárosi zsibvásár őse a Hajós utcából, az Operaház mellől indult, valamikor 200 évvel ezelőtt. Állomásozott a Teleki téren, az Ecseri úton, a Valéria-telep barakkházai mellett és 1964 óta várja a látogatóit a mai helyén.
A legnagyobb kiterjedésű vásár, mely egész héten nyitva áll, mégis szombaton a legnagyobb a forgatag, hiszen már reggel hattól megy az alkudozás. Amit itt nem találunk, az nem is létezik, tényleg elképesztően gazdag a portékák sora, a bóvlitól az eredeti antik ritkaságokig. Sokan már elpártoltak tőle, mivel ugyanolyan turistalátványossággá lett, mint akármelyik budapesti nevezetesség - szervezett utakon viszik ki a külföldi kincsvadászokat. Ezáltal az árazás sem a régi már, dörzsöltek az árusok és a kevésbé jó állapotú (és eredetű...), de az idők során turistaviszonylatban népszerűnek vélt holmikat is arcpirító áron adják.
Az Ecseri mindenképp megér egy látogatást, de legyünk óvatosak és, ha konkrét tervvel érkezünk, (például bútorvásárlás) elengedhetetlen, hogy egy hozzáértővel járjuk végig a piacot, sőt, ilyen esetben még az alkudozást is bízzuk rá, ha nem vagyunk olyan magabiztosak.
Kedvenceink a könyvesek, ahol nem ritkák a Taschen-könyvek, óriási albumok, régi magyar kódexek, szakácskönyvek. Állandó szereplő a kizárólag ollókkal foglalkozó úr is, akinél akár félórát is szívesen elöltünk, és a szövege is igen eredeti. Érdemes a hátsó konténereknél is időzni, arrafelé bútorokból és szőnyegekből sincs hiány.
A Bakancsoson nagyon jól lehet alkudni, a turisták sosem fogják megtalálni, így pár ezer forintból szert tehetünk akár most nagyon divatos gyári lámpákra, gyűjteményből származó, több évtizedes üdítős palackokra, egykori tejesüvegekre, hibás, de javítható fényreklámokra, de egy szintén renoválásra szoruló eredeti Dreher Sörgyáras kerámia sörcsappal is távoztunk már innen. Nagyon sok a műszaki cikk, főleg alkatrészek, amik felett az értő szakik ellamentálhatnak. Ha megfáradtunk a nézelődésben, érdemes a középtájékon lévő lacikonyhában lángosozni egyet.