Kádár-kocka, miskakancsó, fehér műanyag kerti szék, csikósok ostora vagy puffos ingek meg az elmaradhatatlan piros rovarok, a bodobácsok. A sort még hosszan folytathatnánk gyerekkorunk nosztalgikus képeivel és mindazzal, ami a millenniálok számára a magyar identitáshoz kapcsolódik. Hogy miért hoztuk be ezeket a képeket? Tomcsányi Dóri márkája pont ezekkel a szimbólumokkal, emlékekkel,
a kelet-európaisággal, a posztszocialista országok hangulatával játszó és újraértelmező mintákkal dolgozik.
Az elmúlt 15 év alatt sajátos vizuális világot alakított ki maga körül Dóri, így a márka mára a magyar divat üde és izgalmas színfoltjának számít. Ruhái kis szériában, rendelésre készülnek, így egyszerre képviselik a tudatos gyártást és a kortárs magyar dizájnt. Bár már 2025 végén megnyitotta új stúdióját a Király utcában, a helyszín csak nemrég nyerte el végleges formáját. Ottjártunkkor zúgtak a varrógépek, készültek a ruhák, miközben számtalan szabásminta, textiltekercs, félig vagy egészen kész ruhák vettek minket körül – zajlik itt az élet. Különleges hely a TOMCSANYI márka belvárosi műhelye, mert egyszerre showroom, varroda és alkotótér, ahol végignézhetjük, hogyan készülnek a márka darabjai.
Showroom, látványvarroda és stúdió
Tomcsányi Dóri régi álma valósult meg ezzel a Király utcai üzlettel, hosszú évek óta vágyott ugyanis egy olyan helyre, ahol a kreatív folyamatok, a kézműves munka és a közönséggel való találkozás is egyetlen nyitott, inspiráló környezetben történik. Hosszú út vezetett idáig, a márka az évek alatt több helyen is működött, így a Kamermayer Károly téren (ahol ma a Cabrio van) vagy a Paulay Ede utcában. Itt egy olyan (nagy) lakásban működött a varroda, ami korábban szimfonikus zenekari próbateremként funkcionált. Szintén ebben az utcában volt a The Garden Studio, ahol a TOMCSÁNYI-kollekciók mellett több magyar tervező termékeit is megtalálhattuk, emellett kávézóként és brunchhelyszínként is működött.
Régóta vágytam egy nagy, világos látványvarrodára és showroomra, ahol a vásárlók láthatják, kik és mennyi idő alatt, milyen anyagokból készítik a ruhákat. Sok munka volt azzal, hogy ebből a térből egy igazi műhely szülessen, mert a kialakítása nem teljesen felelt meg nekünk. Eredetileg egy csempe- és szaniterszaküzlet működött itt, így mindenhol csempe, padlólap és márvány volt, a tér közepén pedig működő vízcsapok, mozaikpadlók és sötétszürke falak. Bár még mindig nincs teljesen kész, de mára már belaktuk és nagyon megszerettük a helyet. Fontos, hogy ez a tér nem csak egy showroom vagy egy műhely, ennek megtartóereje van. Többen nagyon régóta dolgoznak itt, van, aki már 12 éve. Bár már két varrónőm is nyugdíjba ment, mégis maradtak, mert jó itt együtt lenni.
Miközben néztük, ahogy készülnek a ruhák vagy vasalják a már kiszabott darabokat, hallgattuk a varrógép és a gőzölő hangját, Dóri mesélt nekünk arról is, hogy bár nagy vágya, hogy egy magas presztízsű helyen nyisson üzletet, hogy a ruhakészítés tényleg láthatóvá váljon, független magyar márkaként ennek komoly anyagi korlátai lennének. Más üzleti modell és más tőke is kellene hozzá, úgyhogy nem véletlen, hogy ez az elképzelés végül itt valósult meg. Szerintünk viszont nagyon is jó helyen van a Király utcában, s bár a Lövölde térhez közeli részen található, azért még pont érezhető az a hangulat és nyüzsgés, amit hoz magával az utca.
Dórin kívül a műhelyben jelenleg 4 varrónő dolgozik, de a munkában gyakornokok, bedolgozók, irodai munkatársak és tervezőasszisztensek is segítenek, s bár ma sok márka varrat vidéken, a TOMCSANYI-ra ez nem jellemző. Noha a „varázslat” egy rejtettebb térben történik, ahová vásárlóként már nem feltétlenül juthatunk be, mi megnézhettük, hol zajlik a minták tervezése és a nyomtatás, melyeknek köszönhetően végül az elképzelések olyan ikonikus kollekciókban köszönnek vissza, mint az alföldi tájat és a csikóskultúrát újraélesztő, a magyar kártyára reflektáló vagy a miskakancsókat idéző darabok.
Az emblematikus TOMCSANYI-mintákon Balázs Viola mintatervezővel a kezdetek óta dolgozunk együtt – meséli Dóri. Az egyetemen osztálytársak voltunk, legjobb barátnők vagyunk azóta is, sőt, kollégák, az egyetemen mintatervezést tanít. Nagyon szerencsés vagyok, hogy ilyen régóta dolgozhatunk együtt, már pár szóból értjük egymást, és könnyedén megy a közös munka.
A ruhák csak akkor készülnek el, ha már van gazdájuk
A TOMCSANYI márkánál a fenntarthatóság nemcsak egy kommunikációs elem, hanem a működés alapja is. Dóri körülbelül 8 éve (az elsők között) vezette be a rendelésre gyártás rendszerét – akkor még ritkának számított, ma viszont már pont a tömeggyártás számít annak a hazai divatban. Ahelyett hogy minden fazonból egy teljes méretsor várna ránk, a legtöbb darab csak megrendelés után készül el, ebből kifolyólag itt nem áll stószokban az áru és nincs feleslegesen legyártott készlet, ugyanakkor emiatt egy-egy ruhára akár 3-4 hetet is várnunk kell. Bár mai világunkban gyakran a rögtön és azonnal elve érvényesül, ezekre a ruhákra megéri várni, hiszen a slow fashion jegyében itt egy kézzel varrt, minőségi anyagokból, minőségi varrással készült örök darabot kapunk, amit akár még az unokáink is elővehetnek majd a szekrényből.
Az utóbbi években abszolút pozitív irányba változott az emberek divathoz való hozzáállása. Nyilván a márkaismertség is nagyobb lett, ez az eladásokon is érződik. Azt látom és érzem, hogy ezeket a ruhákat értékként élik meg a vásárlóink, emiatt akár többet is hajlandóak kiadni érte. Érdekes ebből a szempontból megnézni akár a Vintedet is, ott ritkán találkozni TOMCSANYI ruhákkal, ha viszont igen, akkor nagyjából az eredeti áron hirdetik őket. Ez is mutatja, hogy nem veszít az értékéből és ragaszkodnak hozzá. Ez szerintem egy nagyon jó visszajelzés
– meséli Dóri, miközben azt is megsúgja, hogy nemcsak konfekcióméretre gyártanak, hanem előfordul az is, hogy egy-egy darabot személyre szabnak, sőt a régi törzsvásárlók méreteit sokszár már fejből ismerik.
„Egy-egy mintából egyszerre 50–100 méter anyagot rendelünk, ebből nagyjából 20-50 darab ruha jön ki, a lényeg, hogy elfogyjon és ne álljon kihasználatlanul. Csak utána rendelünk belőle újabbat, a feliratkozásoknak hála pedig látjuk azt is, mire van igény.” A tudatos szemlélet nemcsak a gyártásnál van jelen, de az alapanyagok kiválasztásánál és felhasználásánál is végigkíséri a márka működését. A főként pamutból és viszkózból készülő textilek Spanyolországból, Olaszországból és Lengyelországból érkeznek, és bár a Távol-Keleten is vannak etikusan működő gyártók, az ökológiai lábnyom csökkentése érdekében kerülik.
A műhelyben semmi nem vész el, a szabás során keletkező textilmaradék nem a szemétbe kerül, hanem újrahasznosul.
Így a textildarabokból hajgumik, neszesszerek, pénztárcák, tolltartók és táskák készülnek. Ez a zero waste szemlélet nemcsak a hulladék mennyiségét csökkenti, hanem új életet is ad azoknak az anyagoknak, amelyek a hagyományos gyártásban a szemétben végeznék.
Az ikonikus minták
Bodobácsok, műanyag flakonok, kalocsai virághímzés vagy a csikósélet szimbólumai csak néhány a közül a nagyjából 180 minta közül, ami életre kelt már Tomcsányi Dóri keze alatt ebben a 15 évben.
A minták sokszor maguktól állnak össze a fejemben. Rengeteget gyűjtök, kutatok, rajzolok, ezekből épül fel a végső motívumvilág. A fazonok nagy része korábbi darabokra épül, amelyeket időről időre továbbgondolok, miközben minden szezonban néhány új szabással is kísérletezünk. Előfordul az is, hogy évekkel korábbi modellekhez nyúlok vissza, és friss szemlélettel értelmezem újra őket. Amikor megérkeznek az anyagok, kezdődhet a szabás, a varrás és a próbák sorozata – így áll össze végül egy teljes kollekció. Leginkább a magyaros témák foglalkoztatnak, számomra az izgalmas, hogyan lehet úgy kapcsolódni a kultúrához, hogy ne váljon folklorisztikus díszletté. Fontos, hogy legyen mögötte történet, saját vizuális világ. Valójában mindig a történetmesélés viszi el a kollekciót.
Legutóbbi kollekciójában a magyar kártya motívumait gondolta újra. Noha generációnk gyerekkorát végigkísérte a zsírozás, a makaó és a snapszer – főleg nagyszüleink társaságában –, ma már keveset nyúlunk a régi játékokhoz. Ezek nosztalgikus újraélesztése a ruhákon megjelenő stilizálttök- vagy makkmotívum.
A legtöbben valószínűleg gyerekkorukban játszottak utoljára a magyar kártyával. Ez számomra is személyes emlékeket idéz, ugyanakkor úgy érzem, a magyar identitásnak is része, mégis egyre inkább feledésbe merül. Ezek a magyaros motívumok számomra izgalmas inspirációs forrásként szolgálnak, nem szó szerint emelem át őket, hanem újraértelmezem. Egy ilyen ötlet lassan kezd el dolgozni bennem, rétegről rétegre épül fel, míg végül megszületik belőle egy kollekció. Bár már annyi mintám van, hogy akár egy album is kijönne belőle, máig a legkedvesebb mintáim közé tartozik a műanyag szék, a szatyor, a fűnyíró, a PET palack, ahogy a bodobácsost is nagyon szeretem, meg persze a tökmintát.
Ebben a 15 évben nemcsak a márka változott, hanem maga Tomcsányi Dóri is. Azt mondja, ma már egészen másként gondolkodik a sikerről, mint pályája elején. Míg korábban hajtotta a külföldi növekedés és a befektetők keresése, ma már úgy érzi, éppen az tette hosszú távon életképessé a márkát, hogy nem engedett minden csábításnak. Nem költ olyan dolgokra, amelyek bár látványosak, de nem teremtenek valódi értéket, és már nem érzi szükségét annak sem, hogy minden divateseményen vagy koktélpartin ott legyen.
Ma már azt mondanám a 15 évvel ezelőtti önmagamnak, hogy nyugodj meg! Nem kell ennyire hajtani, nem kell mindent egyszerre akarni. Sokkal fontosabb az alkotás, az, hogy milyen munkahelyet teremtesz, hogyan készülnek a ruhák és milyen kulturális tartalmuk van. Ezek maradnak meg igazán.
Ahogy végignézünk a műhelyen, ahol egyszerre zúgnak a varrógépek, készülnek az új minták és sorakoznak az elmúlt másfél évtized ikonikus darabjai, nehéz ezzel vitatkozni. A TOMCSANYI ma már nem csupán egy magyar divatmárka, hanem egy saját vizuális univerzum, amelyben a magyar kártya, a bodobács, a műanyag kerti szék vagy éppen egy miskakancsó ugyanúgy helyet kap, mint a gondosan megvarrt ruhák mögött álló emberek történetei. Ennyi év után úgy tűnik, Dóri nemcsak egy márkát épített fel, hanem egy olyan világot is, amely egyszerre őrzi a múlt emlékeit és képes új jelentést adni nekik.
Asztalnál a város – We Love Kuponhét Augusztus 20. és szeptember 6. között!
Első kuponhetünk keretében kuponoldalunk bemutatásával különleges kedvezményekben és ajánlatokban részesülhettek, ezzel szeretnénk meghálálni, hogy olvastok minket. A résztvevő helyek között találtok jól ismert budapesti klasszikusokat, de izgalmas újhullámos éttermeket, pékségeket, bisztrókat, pizzériákat és bárokat is.
Részleteket ezen a linket találtok, felfedezésre fel!
hirdetés
