Hogyan lett Fődi Viktóriából Pipás Pista?
Pipás Pista személyét számos legenda övezi, ám – ahogy az ilyenkor lenni szokott – ezeknek a fele sem igaz, ami viszont igen, az meg jócskán árnyalva. Egyetlen olyan momentum van, ami úgy igaz, ahogy a legenda is meséli: a bérgyilkos Pipás Pista – a neve és az életmódja ellenére – nem férfi volt, hanem nő. Hogy erre mi vitte, arra számos magyarázat létezik. Az biztos, hogy a Szeged melletti tanyavilág mélyén valamikor az 1880-as évek elején született lányt földműves apja már gyerekként dolgoztatta, és mivel (fiú)testvére nem volt, ezért nehéz feladatokat is kapott, a fiús nevelés egy kemény legényt eredményezett, mire felnőtt lett belőle.
A Pipás Fődi Viktóriaként látta meg a napvilágot (épp ezért nem is Pipás Pista, hanem Pipás Viktor néven mutatkozott be), majd amikor 18 éves lett, hozzáment a nála jóval idősebb Rieger Pálhoz, akitől az első lánya is született. Mármint az első, aki életben maradt. A lány úgy ismerte meg a férfit, hogy az pásztorkodásból élt és keresett valakit maga mellé – aki végül Viktória lett. A lányt több alkalommal is megerőszakolta, és a botrányt úgy tudták elsimítani, hogy a férfi elvette a lányt. Ám nehezen jöttek ki egymással. Rieger szerint a lány lusta volt, nem csinált semmit, állandóan csak ivott és pipázott, nem lehetett rá számítani. Mivel a lány még fiatal volt, tele energiával, és más életre vágyott, mint ami jutott neki, hogy háztartást vezessen és gyereket neveljen, ezért egy idő után elhagyta a férjét meg a lányát. Később egyébként született még egy gyereke, de azt sem ő nevelte fel, és homály fedi az apa kilétét is.
Közben kitört, majd el is múlt az I. világháború, zavaros évek következtek, és közben megszületett Pipás Pista alakja. A lány feltehetően ekkor már erős undort érzett a férfiak iránt, de azt is érzékelte, hogy aki férfiként születik, annak jut szinte az összes kiváltság, többre viszi, mint a nők. És akkor még ott volt az is, hogy a világháború veszteségei meg a trianoni döntés miatt jelentősen megcsappant az ország férfilakossága, erős hiány mutatkozott belőlük jó pár szakmában. Az élelmes fiatal nő pedig úgy gondolta: miért is ne lehetne belőle férfi? Azt, hogy magát már ezelőtt is férfinak tartotta és érezte, és hogy vonzódott a saját neméhez, nem lehet egyértelműen kijelenteni, de lehet, hogy így volt. Ami biztos, hogy a férfiakról lesújtó véleménye volt, és igyekezett kihasználni őket.
A gyilkos Pipás
A háború után az írni, olvasni nem tudó, de bármilyen tanyasi munkához jól értő Pipás Pista járta a Szeged környéki tanyavilágot, és ahol csak tudott, napszámosmunkát vállalt, gyakorlatilag ebből élt – legalábbis papíron. Két munka között sokat mulatozott, mint más férfiak is, bár a rossz nyelvek, vagyis a legenda részét képező beszámolók szerint minden férfit lefitymált. Mindenkinél keményebben ivott, számolatlanul táncoltatta a nőket és megállás nélkül pipázott. Már ekkor volt, aki furán nézett rá, és tartotta tőle a három lépés távolságot, mert körbelengte őt egy megfoghatatlan és épp ezért kellemetlen érzés. Hogy van vele valami. Lehet, hogy volt, aki már ekkor tudta a titkát és talán pletykált is a háta mögött. Az egyébként biztos, hogy amikor börtönbe került, akkor már tudvalevő volt, hogy nem férfi, hanem nő. A legenda szerint ez úgy derült ki, hogy nem volt hajlandó együtt fürdeni a többi férfi fogollyal, ezért kényszerfürdetésnek vetették alá, és akkor derült ki a valódi neme. Csakhogy a börtönbe már az eredeti, női nevén került.
Pipás Pistáról 1932-ben derült ki, hogy nem egyszerű napszámos, hanem bérgyilkos, aki megfelelő fizetség ellenében vállal gyilkosságokat. Egy eldurvuló családi veszekedés helyszínére érkezett ki két csendőr, akiknek a bántalmazott asszony egy ponton elmesélt egy közel 10 évvel korábbi esetet, hogy egy nő megölette a férjét Pipás Pistával és két társával, a halálesetet pedig öngyilkosságnak állították be. Ezt követően tartóztatták le Pipást, valamint a férjét megölető nőt, aki pedig egy másik, az övéhez nagyon hasonló bűntényről számolt be. Ez volt az a két gyilkosság, amit Pipásra tudtak bizonyítani, és amelyek alapján aztán elítélték. A forgatókönyv mindig ugyanaz volt: Pipás leitatta a férjet, majd megfojtotta, aztán a segítője segítségével úgy állították be a helyszínt, mintha öngyilkosságot követett volna el. Ez a húzás pedig minden alkalommal bejött, fel sem merült a hatóságokban, hogy gyilkosság történt.
A Pipás letartóztatása után kezdett elterjedni, hogy ő valójában nem is gyilkos, hanem igazságosztó, mert a két meggyilkolt férfi erőszakos ember volt, rendszeresen verték a feleségeiket, akik számára ez volt a végső megoldás: felkeresni Pipás Pistát. A lebukása után elterjedt az a mondás, amivel a feleségek fenyegették meg a velük rosszul bánó férjüket, hogy ha így folytatják, akkor
„eljön érted a Pipás”.
A valóságban viszont nem volt ő annyira rendes gyilkos. A legendának ugyanis ellentmond, hogy komoly fizetség (bor, élő állat, pénz) nélkül senkit nem ölt meg, és állítólag alaposan megkérte az árát. Nem beszélve arról, hogy miután a rettegett Pipást letartóztatták, sorra derültek ki további gyilkosságok, özönlöttek a névtelen bejelentések, amelyek csupa olyan gyilkosságról szóltak, amiket hozzá kötöttek. Ezek zöme pedig végképp nem a bántalmazó férjek meggyilkolásához hasonló eset volt. Volt jó pár olyan is, amikor magányosan élő és gyakran már idős embereket ölt meg és fosztott ki a tanyáján. Bár az is igaz, hogy ezeket nem sikerült rábizonyítani a Pipásra. Csak az első két gyilkosságot.
A filmre vitt Pipás
Pipás tárgyalása Szegeden volt, és persze hogy halálra ítélték, a szegedi Csillag börtön halálsorára került. Fellebbezett, de a másodfok elutasította, és már nagyban ácsolták számára a bitófát, amikor Horthy Miklós kormányzói kegyelemben részesítette, egészen pontosan életfogytiglanira változtatták az ítéletét. Ekkor a fővárosba hozták, Kőbányára, a budapesti Gyűjtőfogházba. Pár évvel később, 1940 októberében itt hunyt el. Az, hogy a kormányzói döntés neki kedvezett, egy tanítónőnek volt köszönhető, akinek Thaly Ida volt a neve, és aki a női raboknak tartott bibliaórákat a Csillagban. Őt kimondottan lenyűgözte az a lelki változás, amit a nő szerint ő és az órái okoztak Pipásban, ezért levelet írt személyesen Horthynak, és részletesen beszámolt neki erről, majd arra kérte őt, hogy a halálbüntetést változtassa meg, a kormányzó pedig hallgatott rá.
Goldberg Emília április 9-én mozikba kerülő, a valóságot a legendával ötvöző filmje, a Pipás ezt a kapcsolatot, a két nő viszonyát a középpontba helyezve meséli el a nő-férfi bérgyilkos történetét. Ekkor már túl vagyunk a bűntényeken, a lebukáson és a tárgyaláson is, a film azzal indul, hogy az ítéletére váró Pipásról (Török-Illyés Orsolya) épp kiderül a valódi neme. Ezt követően értesül arról, hogy halálra ítélték. Miközben a halálsoron várakozik, próbálják őt megtörni az őrök, de sehogy sem megy nekik. Aztán egy véletlennek köszönhetően a Pipás összetalálkozik a börtön református lelkészével (Terhes Sándor) és annak enyhén agorafóbiás, a maga módján szintén csak csendesen lázadó lányával, Irmával (Stork Natasa), aki úgy dönt, megtanítja őt írni és olvasni. Bejár hozzá a börtönbe, tanítja, és közben megszeretik egymást. Ha testi társakká nem is válnak, de mély lelki társakká annál inkább. Ez az a változás, ami aztán az életfogytiglanhoz vezet. Csak hát közben elveszítik egymást, egymás fizikai közelségét. És nem marad más, mint a találkozás, az összekapcsolódás emléke.
A Pipás című filmet erős kettőség jellemzi. Az egyik oldalon találjuk a férfiak uralta világot, ami nyers, brutális, reménytelen, kilátástalan, mint nézők alighogy elkezdjük megismerni, azonnal érezni kezdjük a fojtogatását, az élhetetlen légkörét. Mindezt pedig még nehezített pályán is kapjuk meg, egy kopott-koszos, szomorú és nyomorúságos börtönben, ahol a film nagyobb része játszódik. Ez adja a hátteret, a keretet, és ebbe helyezi bele a két nőt, valamint az érzelmeiket. Hogy a kettejük között kialakuló kapcsolatot mennyiben nevezhetjük leszbikus szerelemnek, az talán mindegy is. Nem a jelzők számítanak, hanem az, hogy megérzik egymásban a hasonlóságot, hogy a maguk módján mindketten szemben állnak a világgal, a valósággal. Ha legyőzni nem is tudják, mert az szinte lehetetlen, de egymásba karolva megpróbálhatják, és akkor legalább jut nekik belőle valami szép, valami igaz, valami jó. Ami könnyebbé teszi majd a továbbiak meg úgy általában a világ elviselését. Azé a világét, amit a férfiak uralnak, és amit ők is rontottak el, tettek tönkre, már-már élhetetlenné.
Források:
(Borítókép: Szilágyi Gábor operatőr)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
