Tíz éve még elképzelhetetlennek tűnt, hogy kiállításon nézzünk brutalista épületeket, ahogy az is, hogy a szakmán kívül a nagyközönség is lelkesedjen ezért az irányzatért. Az elmúlt években viszont egyre többen rajonganak a brutalista és a késő modern épületekért, egyrészt elkezdtük érteni ezeket a házakat, és már észrevesszük azokat a nüanszokat, amik izgalmassá teszik őket. Így a szoborszerűség, az izgalmas formák, a nyers megjelenés és a kísérletezőkedv. Emellett persze van egy egészen egyszerű oka is annak, hogy ennyire felfutott, ezt pedig annak köszönheti, hogy ma nagyon vizuális kultúrában élünk – ahogy Kovács Dániel, a Breuer, Goldfinger és más magyarok. Brutalista építészetünk itthon és odaát kiállítás kurátora is megjegyezte. Ezek a monumentális, szoborszerű épületek eléggé Insta-kompatibilisek, jól néznek ki fotókon, az pedig már csak egy pluszesztétika, ha még filtert is teszünk rájuk.
A Walter Rózsi-villa új kiállítása a brutalizmus magyar és nemzetközi kapcsolatait vizsgálja, fókuszba állítva a hazai késő modern építészet ritkán látható emlékeit, külön figyelemmel Breuer Marcell és Goldfinger Ernő munkásságára. A tárlat egy 2023 óta tartó kutatás eredménye, több mint 120 épület fotódokumentációját, archív anyagokat, rajzokat és az alkalomra készült maketteket mutat be.
Mi is az a brutalizmus?
Érdemes játszani a brutalizmus–brutális szavakkal, mert vannak olyan épületek, amikre illik ez a fenyegető kifejezés. A monumentalitás és a monolitikus megjelenés sokszor tényleg hordozza ezt a hangulatot, ugyanakkor az elnevezés egészen mást jelent. A név eredetére több magyarázat is létezik, a nyers anyagú, markáns formavilágú épületek leírására kezdték el használni az „új brutalizmus” kifejezést, ezt az 1950-es években a brit építész házaspár, Alison és Peter Smithson előszeretettel alkalmazta az általuk tervezett épületekre. Egy legenda szerint a brutalizmus kifejezés Smithson egyetemi becenevére, a Brutusra utal. Egy másik magyarázat szerint viszont Le Corbusier találta ki ezt a megnevezést, aki a marseille-i Unité d′habitation építésénél használt nyersbeton (béton brut) angol átvételéből eredeztette. Bár a 60-as évek végén felmerült a kifejezés magyarosítása („nyers építészet”, „puritán építészet”), végül nálunk is a brutalizmus, brutalista verzió terjedt el.
Nem azonos a »new brutalism« a brutálissal, sőt még a nyerseséggel sem a szónak pejoratív értelmében. Nyers építészet annyiban, hogy az építőanyagokat, szerkezeteket, de az épületgépészetet is a maga nyers valóságában, mezítelenségében adja...
A brutalizmus a késő modern építészet irányzata, aminek egyik sajátossága a kezeletlen felületek és a nyersen megmutatkozó építőanyagok alkalmazása, ahogy a fenti, 1968-as idézetben Nagy Elemér építész, a Magyar Építőművészet főszerkesztője is írja. Leginkább a puritán felületekről, a hangsúlyos árnyékolókról és lamellákról, az erőteljes geometrikus tömegekről és a konzolosan alátámasztott, lebegő hatású tömbökről, valamint a monumentalitásról és a szoborszerűségről ismerhetjük fel ezeket az épületeket. Ilyen például a farkasréti Mindenszentek-plébániatemplom, a Hegyalja út 1. alatti társasház, az MTA Kutatóház – hogy néhány fővárosi épületet említsünk.
Ellenreakció volt mindez a modern építészet esztétikájára, tehát az olyan típusú épületekre, mint a Walter Rózsi-villa, így van abban valami irónia, hogy a brutalista építészetünket szemléző tárlat pont itt nyílt meg.
Tapintható makettek
A kiállításon többféle makettet láthatunk, melyek közül a 18, betonból kiöntött és 2 fémmakett mindegyike tapintható, ahogy a fenti kiállítási részen lévő eredeti, a 60-as, 70-es évekből származó beton felületminták is. Ugyanitt lehetőségünk van arra is, hogy rajzoljunk a falra – amolyan saját interpretációt adva a brutalista épületekre. Érdekes volt látni, mennyiféle mintát öntöttek, a márványos betontól kezdve a fa erezetét imitálón át a kavicsokkal teleszórt és a buborékos felületű vagy hullámos elemekig. Ahogy a megnyitón Kovács Dániel elmondta, többségében ezen minták alapján dőlt el, hogy milyen lesz a magyar panel. Szembesülve ezek változatosságával, könnyen realizálhatjuk, hogy sajnos mennyire keveset használtak fel a házgyárakban.
A lenti térben lévő installáció idomul a kiállítás témájához. Mivel az épületek jellegzetes formavilágát a vasbeton-innovációknak köszönheti, ezért a Narmer Építészeti Stúdió által tervezett bútorok is erre reflektálnak, vagyis a maketteket tartó asztalok és a tablókat tartó állvány, illetve egy fotókkal teli „totemoszlop” – ahogy a múzeum munkatársai maguk között hívják – is betonacélból készült, emellett pedig a sárga zsalutábla köszön vissza mindenhol, amit a mai napig használnak a nagyobb betontömegek kiöntésénél. Az épületmaketteken többek között Bán Ferenc, Jánossy György, Jurcsik Károly, Pázmándi Margit, Virág Csaba és Zalotay Elemér munkáit láthatjuk,
így pÉLDÁUL a VITUKI toronyházát, a monori Garay-kriptát, a balatonfüredi vitorlás klubháZAT, a nyíregyházi Művelődési HázAT vagy a Szputnyik-megfigyelő állomásT.
A két ikon: Breuer és Goldfinger
Kétségtelen, hogy építészeti berkekben Virág Csaba és Jánossy György neve nagyon is ismert, sőt, ha utóbbi épületeit jobban szemügyre vesszük, akkor láthatjuk, hogy építészetében következetesen jelen van a brutalizmus, ám a nagyközönség inkább Breuer Marcell és Goldfinger Ernő nevét ismeri. Míg előzőt A brutalista című film miatt, utóbbit Ian Fleming James Bond-könyvsorozatának egyik főgonosza tette ismertté, ugyanis az író róla mintázta a karaktert. Legendák szerint Fleming nem szerette Goldfinger épületeit, ezek közül leginkább a londoni Willow Roadon felépült társasházát kritizálta, így lett ő a Goldfinger című regény főgonosza.
A kiállításon megismerhetjük a külföldön világhíressé vált két magyar származású építész munkásságát, láthatunk kifejezetten a kiállításra készült fémmaketteket is, amelyek közül az egyik Breuer Marcell New York-i Whitney Amerikai Művészetek Múzeuma épületét, illetve a Goldfinger tervezte Balfron-tornyot ábrázolja. Továbbá azt is megtudhatjuk, hogyan inspirálták az itthon alkotó magyar építészeket, és melyik épületek idézik meg munkáikat. A Lázár Antal és Reimholz Péter tervezte Domus Áruház megformálásának ihletője bevallottan a Whitney Múzeum volt, ahogy a Bán Ferenc tervezte nyíregyházi Tiszántúli Áramszolgáltató Vállalat székházának is.
A Walter Rózsi-villában látható Breuer, Goldfinger és más magyarok. Brutalista építészetünk itthon és odaát című kiállítás középpontjában a MÉM MDK-ban az elmúlt években lezajlott kutatás áll. Ennek során több száz, a korszakhoz kapcsolódó épületet azonosítottak, melyek közül több mint 120-ról készült részletes fotódokumentáció – F. Tóth Gábor, a MÉM MDK fényképészének fotói láthatók a tárlaton. A munkát helyszíni bejárások, archívumi és szakirodalmi kutatások, valamint tervezőkkel, szakértőkkel készített interjúk egészítették ki. A brutalista építészeti kiállítás kísérő tárlataként pedig a Breuer-gyűjteményt is megnézhetjük.
Breuer, Goldfinger és más magyarok – Brutalista építészetünk itthon és odaát – kiállítás a Walter Rózsi-villában
Program adatai
(Borítókép: Nyirkos Zsófia - MÉM MDK)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
