A fizikától a festészetig
Az Erdélyből származó, a 80-as évek végétől Magyarországon, majd az ezredforduló óta jórészt az Egyesült Államokban dolgozó és élő fizikus, Barabási Albert-László akkor vált széles körben és egy csapásra ismertté – és nemcsak szakmai, hanem annál jóval szélesebb körben –, amikor elkezdtek a hálózatkutatással kapcsolatos könyvei megjelenni. Ha nem is ő volt, aki a hálózatok meg adatok fontosságára felhívta a figyelmet, de az biztos, hogy ő emelte új szintre ezeket a fogalmakat.
Barabási kutatómunkájának eredményeit nemcsak a fizika hasznosította, hanem számos területen szolgált ihletőforrásként, a politikától a pszichológiáig. Mostanra alakult ki az a helyzet, hogy Barabási, valamint fiatal képzőművészekből álló kis csapata az adatokból művészetet teremtett. Vagy legalábbis kísérletet tettek rá. Ez volna a dataizmus, és erről szól a Műcsarnok kiállítása, ami a napokban nyitott meg és május 10-ig látható. Vicces kis adalék, de az, hogy a kiállításon festmények láthatók és óriási méretben, az is adatoknak köszönhető: Barabási kutatásának eredménye szerint az emberek 90%-át a festmények mozgatják meg, és a nagy táblaképek a legkelendőbbek. A kiállítás első termén belül van egy kis tévészoba, ahol megnézhetünk egy interjút a hálózatkutató fizikussal: ebben érthetően és világosan elmeséli a teljes művészeti projekt gondolatát és születését. A kiállítást ezzel érdemes kezdeni, már csak azért is, mert akkor végül a kísérőszövegek nagy részét már el sem kell olvasni.
Csapatmunka
A kiállításon elég sok a nagy méretű és színes táblakép, és elég sok a szöveg is. Egy külön falon olvashatjuk végig és ismerhetjük meg alaposan részletezve Barabási fizikusi-hálózatkutatói munkásságának stációit. Egy másik falon pedig az ún. dataizmus története olvasható az előzményeivel együtt, valamint a legfontosabb munkák – ezek közé soroljuk Barabási és csapata alkotásait is. Nem ők voltak az elsők, akik az adatokból és a képletekből művészetet szerettek volna teremteni, a dataizmus gyökerei messzire nyúlnak vissza. Egészen szép múltra tekint vissza a törekvés, Barabásiéké a legfrissebb próbálkozás.
A hálózatkutató már régóta gondolkozott azon, hogyan lehetne a tudományos eredményeiből művészetet alkotni, ami talán azért is van, mert gyerekként még két, jövőbeni hivatáscél lebegett a szeme előtt: a tudomány (fizika) meg a képzőművészet (szobrászat). A cél érdekében fiatal és alkotásra éhes képzőművészeket vett maga mellé, és a kiállításon látható műveket velük hozta össze. Persze ő volt a projektvezető. De mivel konkrétabb elképzelése nem volt, így úgy álltak neki a munkának, mintha egy teljesen üres fehér lapot rajzolnának tele. Az ifjú titánok
nemcsak a közös alkotásból vették ki a részüket, hanem a közös gondolkozásból is.
Egyik projekt a másik után
A tudományos-képzőművészeti projekt a pandémia idején indult el, és minden évre jutott egy-egy koncepció, amivel dolgoztak, a Műcsarnok kiállításán azok láthatók, amelyek már lezárultak. Mindegyik koncepció külön termekben láthatók, és kell is a hely, mert mindhez rengeteg kép készült. Nemcsak a koncepcióleírás és a kész művek tesznek ki egy-egy irányt, hanem az alkotás folyamatát is részletesen bemutatják egy-egy folyamatábrával. Összesen három téma adataiból készültek festmények: az első a fake news témakörét érinti a Twitter (ami ma már X) alapján, a második az Amerikában betiltott könyvek kérdését vette alapul, a végére pedig a számok maradtak, egészen pontosan Barabási Albert-László magyarországi személyi száma. Ezenkívül van még egy utolsó terem, ahol a saját előzmények láthatók, Barabási korábbi, hasonló munkái, színes ábrák, tárgyak és szobrok.
Izgalmas a kiállítás, ugyanakkor megértjük, ha van, akit zavarba ejt. Lesz olyan múzeumlátogató, aki nem tud majd művészetként tekinteni rá, még úgy sem, hogy végül is festmények vannak kiállítva, és tetszik is neki majd, amit lát. Befogadói szempontból talán az utolsó, a Numb3rs című koncepció a legműködőképesebb, mert amolyan sajátos önarcképegyüttes az a sok-sok kép. A másik két irány viszont más tészta: leírás nélkül nem biztos, hogy érteni fogja a szemlélő, hogy mit is lát. Pláne hogy a fake news projekt képeit csak az különbözteti meg egymástól, hogy más-más színűek. De talán az fogódzó lehet, ha úgy fogjuk fel a kiállítás képeit, mint egy absztrakt festménygyűjteményt: nem kell érteni és megmagyarázni az üzenetet, elég, ha csak kitárjuk magunkat és hagyjuk, hogy hasson ránk a számokból, betűkből és színekből álló, különös művészeti kavalkád.
Barabási Albert-László: A képlettől a képig – A dataizmus művészete – kiállítás a Műcsarnokban
Program adatai
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
