Wei Xiang kínai fotós már jó ideje Magyarországon él, de a Kerékpárvilág című fotóprojektje már korábban elkezdődött, valamivel több mint 35 évvel ezelőtt, 1989-ban. A tavaly lezárt sorozat képeiből most a Staféta Galériában látható kiállítás, egészen április 2-ig. A kerékpár egy olyan univerzális és praktikus közlekedési eszköz, amit a világ szinte minden pontján jól ismernek és naponta használnak. A bicikli egyfelől a múlt örökségébe tartozó, másfelől pedig a városi életforma átalakulása és a klímaváltozás miatt újra felértékelődő tárgy, ami a jövőbe mutat. Ezért kezdte el vizsgálni fényképezőgépe segítségével a kerékpárt Wei Xiang.
A kínai fotós 36 év alatt összesen 10 országba jutott el, és kitartóan fotózta a kerékpározó embereket, a gyerekektől az öregekig, vizsgálta a bicaj(ozás) és a társadalom kapcsolatát, viszonyulását. A különbségekre és a változásokra, a fejlődésre egyfelől földrajzi értelemben tekintett, de közben korszakonként is, mert a közel négy évtized alatt sokat változott a világ szinte minden országban. Wei Xiang
a 80-as években Kínában kezdett fotózni, majd bejárta Európa városait, végül Magyarországra jutott.
A kerékpár régebben elsősorban a vidéki életmódhoz kötődött, mert tömegközlekedés híján
ez volt a legegyszerűbb eszköz, amivel viszonylag nAGY távolságokat gyorsan be lehetett járni.
A városokban is inkább a külső részeken volt jellemző. Aztán ahogy fontosabbá vált a fenntartható életmód, a közösségi gondolkodás és a környezettudatos szemlélet, meg ahogy egyre fenyegetőbbé vált a klímaváltozás, úgy lett az új idők egyik legfontosabb jelképe ez a régi közlekedési eszköz, a kerékpár.
Wei Xiang képeitől az a benyomásunk támad, mintha a kerékpár mindig, mindenhol ott lenne, jelen lenne.
Mint valami néma szemtanú, szenvtelenül szemléli az emberiség fejlődését, időnként változik ő is, alkalmazkodva a változó emberi igényekhez.
Ezek pedig jelentős részben abba az irányba mutatnak, hogy a természet megóvása a túlélésünk legfőbb záloga, amiért tenni is kell, például azzal, hogy változtatunk az életmódunkon, kevesebb természet- és klímakárosító eszközt és módszert használunk. Így jutottunk el például a kerékpárhoz is.
Kínai fotósunk képei a tömegbe néznek, a hétköznapok mélyére. Sok a tipikus helyzetet ábrázoló fotó, de azért jut az abszurdnak is felület. Amit látunk, hogy valami divatos jelzőt is a képekre aggassunk, street art, mert ellesett pillanatokat látunk, nem beállításokat, és ezek a pillanatok inkább tűnnek randomnak, mint kitaláltnak. Történetmesélő képek, mert mindegyiken találunk olyan alakot, akit szívesen figyelünk meg és találjuk ki a meséjét, ami hol mosolygásra vagy akár nevetésre ingerlő, hol pedig megrendítő és drámai, de
minden esetben mélyen elgondolkodtató.
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
