Leplezetlenül pőre testek
Az aktképek, meg úgy általában véve az aktfotózás, sőt maga a meztelenség még a 21. században is zavarba hoz nagyon sok embert, és nem is csak azért, mert manapság a testszégyenítés meg a fitnesztesttel nyomasztás korát éljük, nem beszélve a plasztikai sebészet által módosított meg a szteroidokkal felpumpált és kigyúrt, majd szépnek mondott – vagy inkább: hazudott – testekről. Ez a fajta, nem a természetessége miatt, hanem az ilyen-olyan beavatkozások miatt szép test a tökéletesség illúzióját kelti, miközben nagyon is távol áll az ideális állapottól. És ne keverjük össze ezeket a módosított testeket a sportolók vagy a rendszeresen mozgó emberek valóban szépen és természetesen kidolgozott testével sem.
Minden test a maga természetességében szép,
amihez persze az is kell, hogy a tulajdonosa szeresse a testét, tisztelje és ápolja, ugyanúgy törődjön és foglalkozzon vele, mint a lelkével. Vagy mint bármivel, ami az övé, ami fontos neki. A testünk, ha akarjuk, ha nem, kérdés és bármiféle kétely nélkül fontos, elvégre abban éljük le az életünket. De hogy hogyan, az a mindenkori állapotától meg a hozzá fűződő viszonyunktól függ. És az sem lényegtelen szempont, hogy nem tudjuk lecserélni egy másikra, az még csak a sci-fikben lehetséges.
A testünkhöz való viszony mind személyes, mind társadalmi szinten kiemelten fontos, ezért a prüdériának teret engedni csak amiatt, mert képeken meztelen testeket látni, maga a tévedés. A test, a meztelen test, sőt bármilyen meztelen test szép önmagában, az aktfotózás legalábbis ezt üzeni, és már azzal is, hogy nemcsak, sőt nem elsősorban a fiatal, ropogós, tökéletesre atletizált testeket kapja lencsevégre, hanem mindet. Ami megihleti, és amit le is fotózhat.
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy aktfotózás
A meztelen női és férfitestek fotózása szinte egyidős a fotózás megszületésével. Nem csoda, hisz már korábban a festők és szobrászok is előszeretettel készítettek aktokat, a fényképezés viszont egy új nézőpontot hozott: a fotó a maga valóságosságában mutatja meg a testeket, mindenféle idealizálás nélkül. Ennek az új művészeti ágnak a művelői, itthon és a határainkon túl is, sokat kísérleteztek, elvégre szerették volna tudni, mire képes a fényképezőgép, és a határait is igyekeztek folyamatosan tágítani a lehetőségeknek. Logikus, hogy az aktképek készítése is terítékre került.
A fotóalapú testábrázolás megjelenése és elterjedése a 20. század elejére tehető.
Ezt az időszakot mutatja be a Mai Manó Ház Fénybe vetkőzve című kiállítása.
A kiállítóhely teljes legfelső szintjét elfoglaló kiállítás képeinek jelentős része a 19. század legvége és az 1940-es évek között készült, bár van pár későbbi fotó is. Az alkotók kisebbik fele ismeretlen szerző, de a névtelen fotográfusok mellett azért akadnak jelentős művészek is a kiállításon, sőt ők vannak többségben, a magyar fotográfia történetének névvel is bíró jelesei: Pécsi József, Rónai Dénes, Angelo Pál, Bäck Manci, Berko Ferenc, Demeter Károly, Kankowszky Ervin, Labori Mészöly Miklós és Máté Olga. Ami pluszban hozzáad a kiállításhoz, hogy a képek mellett rövid idézetek is kerültek a falakra szakíróktól és fotósoktól az aktfotózás kapcsán, ezek között pedig számos érdekesség olvasható. Például az, hogy témához keresni modellt (testet) nehéz feladat, szinte lehetetlen – de azért nem megugorhatatlan –, ezért általában a modell megtalálása után születik meg a téma, amihez a test adja az inspirációt.
A meztelenség, a testek fotózása és az ezzel szemben tanúsított – véleményünk szerint túlzott – szemérmesség létezett már a kezdet kezdetén is, és bár voltak jobb és rosszabb időszakok a prüdéria mértéke szempontjából, a mai napig nem tűnt el. A meztelenség sok embert zavarba hoz, egyszerűen ez van: vagy félrenéznek, vagy óvatosan pillantanak rá, vagy odanéznek ugyan, de közben – mint egy gyerek – kuncognak. Hogy pontosan miért van ez így, nem tisztünk itt és most megfejteni, de biztosan köze van a vágyhoz, az erotikához, a szexualitáshoz, a társadalmi normák megtöréséhez, vagyis intim dolgokhoz, amit nem szívesen tereget ki az ember, meg a lázadáshoz, azonban nem mindenki szeret vagy akar lázadni.
A prüdéria elég hamar eloszlik a kiállítás képeit nézve, mert annyi a fotó és olyan töménységű a meztelen testek látványa, hogy annak képtelen ellenállni bármiféle szemérmesség. Vegyesen szerepelnek a fotókon női és férfitestek, amelyekről megtudjuk, hogy az előbbivel a finomságot és lágyságot, utóbbival pedig az erőt és a keménységet ábrázolták elsősorban. A képek sokfélesége beszédes: van köztük klasszikus műtermi fotó, ami festészeti előképet rekonstruál, vannak kísérletező, a fénnyel és árnyékkal játszó kompozíciók, meg szerepelnek a kiállításon személyesebb hangulatú amatőr felvételek is. Vagyis a fotografálás és a pőre test megjelenítése is már több mint 100 éve nagyban érdekelte a művészeket, meg hát mindazokat, akiknek a birtokában volt egy fotómasina.
Fénybe vetkőzve – Testábrázolás a XX. század elején a Mai Manó Házban
Program adatai
Kísérleti test
Idén ünnepli 76. életévét Tóth György fotóművész, aki az 1970-es években kezdett el fotózni. Az Út (Érzelmek a tudat alatt) című kiállítás az életműve előtt tiszteleg, és azért is érdekes, mert pár jól ismert fotója mellett olyanok is helyet kaptak, amelyeket még sosem láthatott itthon a hazai közönség. A Mai Manó Ház teljes alsó szintjén megtekinthető tárlaton éppúgy szerepelnek régi munkák, mint egészen frissek. Tóth a kísérleti fotográfia területén alkot, szereti a portrékat – persze saját felfogás szerint elkészített portrék ezek – és a meztelen testeket, merthogy a kiállításon szereplő munkáin nagyrészt ruhátlan vagy alig felöltözött emberek szerepelnek. Gyakran még a portrék szereplői is (fél)meztelenek.
Tóth György alkotói módszere, hogy a képei hosszú záridővel készülnek, jellemzően harminc másodperces időtartam alatt, és közben nyolc vakuvillanás történik. Modelljei általában nők, de azért akad köztük pár férfi is, sőt néha saját maga a téma. Képei különlegességét az adja, hogy a hosszú expozíció miatt többször felvillanó fény nem egyszerűen csak megvilágítja a mozgó modellt, hanem a képszerkezetet is erősen meghatározza. Bár felületes szemlélőnek úgy tűnhet, ezek hibás képek, valójában a legapróbb torzulás is tudatos alkotói szándék eredménye: több idősík simul egymásra, a különböző időpillanatok egyszerre jelennek meg a fotókon.
Tóth György: Út (Érzelmek a tudat alatt) a Mai Manó Házban
Program adatai
(Borítókép: Pécsi József Félakt sapkában II. című képének részlete)
Legyetek ott első városi piknikünkön!
Gyertek, és töltsünk el egy vidám napsütéses tavaszi napot együtt a városligeti fák lombjai között május 1-jén, ahol day-time piknik, workshopok, sok szuper food truck és dizájnvásár is vár mindenkit.
Ünnepeljük együtt a tavaszt, a találkozásokat és azt a pezsgést, amiért annyira szeretjük Budapestet!
hirdetés
